A kedvenc szuperkajáim

Ez nem egy elcseszett jelzős szerkezet szeretne lenni a címben: bizonyára már ti is hallottatok a superfood kifejezésről, vagy olvastatok róla. Ez lényegében olyan ételek vagy alapanyagok gyűjtőneve, amelyek, ha rendszeresen fogyasztasz belőlük, olyan hatással vannak a szervezetedre, mintha két marék vitamint nyelnél le egyszerre, ami ráadásul hosszútávon szívódik fel, és kívül-belül karbantartja a testedet. Az életmódváltásom során egyre több ilyen ételt fedezek fel, és néha elönt az érzés, komolyan igyekeznem kell, hogy bepótoljam a szuperkaják nélkül eltöltött éveket. Jó, ez drasztikusan hangzik, de amióta tudatosan étkezem (minél több tápanyagban, vitaminban és antioxidánsban gazdag hamhamot választok), egyre jobban kiéleződik bennem a felismerés, hogy mennyire egészségtelenül ettem korábban - és ami a legrosszabb, kamaszkoromban. Na, de ennek vége. Sokszor írtam már erről, és gyanítom, hogy még fogok is. Lássuk a kedvenceimet!

Gránátalma

Kezdjük valami szezonális gyönyörűséggel. Ha van Édenkert, szerintem ez a gyümölcs egyenesen onnan jött, vagy nem is tudom, a Heszperidák kertjében állítólag alma nőtt - szerintem konkrétan gránátalma. Nem csak szemet gyönyörködtető, de egyáltalán nem hétköznapi gyümölcs: ügyes kezűnek kell lenni, hogy kinyerd belőle a vörös, gyöngyszemnyi magocskákat, amelyek lédúsak, édessavanyúak, és mennyeiek. Most ősszel igyekszem napi szinten enni. Lehet magában fogyasztani, vagy joghurtba keverni, gyümölcssalátába, desszertekre szórni, de még salátákba és bizonyos főételekhez, mártásokhoz is jól passzol. Nagyon magas az antioxidáns tartalma, egy csomó betegséget segít megelőzni. Egyszerűen nem tudok betelni vele, imádom!

Chia mag

Okos kis kaja, kifejezetten okos. Egy azték növényféléről van szó, ami eléggé felkapott lett az utóbbi években a rendkívüli egészségre való hatása miatt, szóval kipróbáltam, mire ez a nagy felhajtás: hát ja. Jó cucc. Rettenetesen apró, szinte mákszemnyi magocskákról van szó, amelyek vízbe, tejbe, akármibe áztatva megdagadnak és akár sűrű pudingszerű állagot is felvehetnek. De nem muszáj áztatni, az is jó megoldás, ha úgy viszed be a szervezetedbe, hogy salátákat, joghurtot, bármit megszórsz a száraz magocskákkal. Gyakorlatilag íztelen, így bármit tökéletesen kiegészít. Az én személyes kedvencem: 2 evőkanálnyi chia mag 2 dl langyos mandulatejben megduzzasztva, esetleg fél evőkanál mézzel édesítve. Nem kell ennél istenibb desszert vagy nasi.

Étcsokoládé

Ha már nasi, a másik kedvencem: amikor csoki-elvonási tünetek jelentkeznek rajtam, ott van az étcsokoládé. Elég egy, legfeljebb két kocka, mert a magas kakaótartalom miatt keserű, de nagyon különleges aromája van. Legalább 60-70%-os kakaótartalommal rendelkező csokit kell venni, és ha drága is a minőségi csoki, mivel keveset eszel belőle, sokáig kitart. Itt a kakaóbab a csodaszer, ami szuperül hat a szervezetedre.

Szeder

Nyár végén, ősz elején érik, és ha ilyenkor szembe találod magad a szederrel, annyit kell enni belőle, amennyit csak tudsz. Kevés olyan gyümölcs van, amibe annyi vitamint és ásványi anyagot találsz, mint ebben a fanyar ízű bogyós gyümiben. Egyébként, ha sötét színű vagy a piros bármelyik árnyalatában pompázó bogyós gyümölcsöt eszel, azzal csak jót teszel magadnak. Málna, eper, cseresznye, meggy, szőlő, áfonya, satöbbi.

Kivi

Rajongok a kiviért. Az egyik legmagasabb C-vitamin tartalmú gyümi, és az E-vitamin miatt a bőrre is jó hatással van. A vérnyomással is csodákat tesz. Én szeretem megvárni, amíg édesebbre és puhábbra érik, de savanykásan is fincsi.

Akácméz

Na, ez aztán a szuperdolog, ami ezerféleképpen felhasználható. Elsősorban édesítőként fogyasztom, mert a cukorról szinte teljesen leszoktam. Ha a zabkásámba fanyar vagy savanykásabb gyümölcs kerül, kanalazok rá egy kis mézet, és ennyi. Torokfájásra, köhögéscsillapításra természetesen kiváló a méz, és úgy általában nagyon jót tesz az immunrendszernek. A termelői akácméz nem a legolcsóbb dolog, de ebből sem kell hetente venni, az is biztos.

Zöld tea

Bocsi, nem maradhat ki - még akkor is, ha nem étel. Mert tény, hogy a mindennapjaim egyik legbiztosabb pontja a napi 2 csésze zöld tea, amire annyira rászoktam, hogy kifejezetten rosszul érzem magam, ha nem jutok hozzá. (:D) Legyen ez az egyetlen függőségem a könyvek és a zene mellett. Évek óta iszom, és nem tudom megunni. Nincs szükségem semmilyen édesítőszerre hozzá, mert imádom a fanyar, természetes ízét. Fogyaszt, jobb koffein, mint a kávé, jó a fogaknak, gyulladáscsökkentő, antioxidánsokban gazdag, kordában tartja a vércukrot... De úgyis kihagyok valamit. Tökmindegy, a lényeg, hogy csodaszer. Tudják ezek a keleti népek, mire kell ráfüggni.

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll.

Dóra xx

Esti mese Leonardo DiCapriotól

Erről egyébként is szerettem volna írni, az elnökválasztás eredménye csupán egy kis plusz pikantériát kölcsönöz a dolognak...

ÖZÖNVÍZ ELŐTT

Valószínűleg találkoztatok már vele, de akkor is megosztom, hisz ez az egész lényege. Ez tényleg olyan téma, aminek be kell kerülnie a mainstream áradatba, hogy ne lehessen figyelmen kívül hagyni. Szóval ha van másfél órátok (erre legyen!), akkor nézzétek meg ezt a filmet. Jófej a NatGeo Hungary, mert ingyé elérhetővé tették magyar szinkronnal (köszönjük Hevér Gábor) a YouTube-on.

Mit kell csinálni?

1. Megnézni a filmet.

2. A suliban javasolni osztályfőnökin és/vagy földrajz órán, hogy nézzétek meg az osztállyal a filmet.

3. Kevesebb húst enni.

4. Tudatosan vásárolni és felelősségteljes döntéseket hozni a mindennapokban. Avagy légy okos, hülye sok van!

5. Örülni, hogy szép az élet. Ameddig még szép.

Hangsúlyoznám, mennyire örültem annak, hogy a filmben végre méltó helyet kap az egyik "kedvenc" témaköröm: végre, végre kellő reflektorfénybe kerül a húsfogyasztás és az állattenyésztés mumusa. Akit mélyebben érdekel a téma egészségügyi és környezetvédelmi szempontból, annak mindenképpen ajánlom a Cowspiracy és a Forks Over Knives című filmeket. Ha hiszitek, ha nem, a környezetvédelem és az egészséges élet valamint étrend nagyon-nagyon szorosan összekapcsolódik. Random adat, amit pont a napokban olvastam: csak Nagy-Britanniában 2015-ben 1500%-kal nőtt a vegán alapanyagok, ételek fogyasztása. Hoppá. Amúgy nem vagyok vegán (csak egyre kevesebb húst eszem), de tisztában vagyok vele, mennyire dicsérendő út a vegetáriánus és vegán életmód.

Köszi, Leo!

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll.

Dóra xx

Az igazi Amerikai Horror Story

Felébredtem, de a rémálom továbbra is valóság.

Nem akartam erről külön írni, de hát itt vagyunk. Kialvatlanul és reményvesztetten. Virrasztottam egész éjjel, hogy élőben követhessem az amerikai elnökválasztást, mert örültem, hogy tanúja lehetek egy ilyen történelmi pillanatnak; nyilván nem most fogok nyavalyogni, hogy időben el kellene menni aludni. Reggel hétkor feladtam, bedőltem az ágyba, pedig még be sem érkezett az összes adat a szavazatok számlálásáról - kösz, azt már nem akartam végignézni, hogy hivatalossá válik az eredmény és tényleg megtörténik ilyesmi a szabadság országában.

Nézem, hogyan reagálnak azok az ikonok, akikre mindig is felnéztem. Nézem, hogy Rowling mennyire dühös a Twitteren. Nem fél odamondogatni a trolloknak. Gaga más taktikát választ, tőle valahol ezt is vártam: csitítani az indulatokat, és megerősíteni az embereket abban, hogy előbb-utóbb úgyis a szeretet győz a gyűlölet felett. Neil Gaiman kínjában cuki sünis videókat osztott meg, csakhogy legyen valami, ami felvidítja az olvasóit ezen a cudar napon. Billie Joe Armstrong csak egy kétségbeesett, arcát tenyerébe temető Szabadság-szoborral reagált az instagramon. Gerard reakcióját még várom, de tartok tőle. A legtöbben, úgy veszem észre, annyira sokkos állapotban vannak, hogy nem is tudják, mit posztoljanak az online felületükre.

Ja, hogy miért érdekel ez engem? A legkézenfekvőbb és legegyszerűbb magyarázat az, hogy érző emberből vagyok, és mindvégig reménykedtem abban, hogy az álmok országának lesz annyi esze, hogy jó példát mutasson egy egyébként is válságos társadalmi-politikai időszakban. Ha tovább kell magyarázkodnom, akkor azzal érvelek, hogy amerikai tanulmányokat folytattam az egyetemen, és azalatt a 3 év alatt felbecsülhetetlen értékű nyitott világszemlélettel és gondolkodásmóddal találkoztam. Nem vagyok USA-mániás, tudom, hogy több sebből vérzik az ország, kedvenc egyetemi tanáraimmal nagyon jókat vitáztunk a történelmi és kulturális problémákról. De kétségtelen, hogy ha az USA-ban megesik valami történelmi jelentőségű dolog, arra az egész világ odafigyel - a világgazdasági okokat most ne elemezzük ki. Leegyszerűsítve: mekkora lépésnek számított, amikor alig másfél évvel ezelőtt legalizálták a meleg házasságot! Emlékeztek, mennyire örültünk? És tudjátok, hogy az LMBT amerikaiak mennyire rettegnek most, hogy Trump kerül hatalomra? És, hogy az USA egyik beceneve a világ multikulturális olvasztótégelye, ahol elvileg bármilyen nemzetiség érvényesülhet? Akkor talán nem kellene falat építeni Mexikó határához.

Ez az elnökválasztás sajnos tipikus példája annak, hogy mit lehet elérni a durva, agresszív, támadó, hazug, pitiáner jellemmel, mint marketingeszközzel. Trump elhitette a néppel, hogy értük van, haverként szólítja őket, megvan hozzá a karizmatikus celeb személyisége, hogy vonzza a csillogást kutató amerikai szemeket és füleket. A csillagokat is leígérte az égről az amerikai embereknek, akik a megváltójukat látták meg benne. Sokan azt mondják, ezen a választáson két rossz közül kellett választani. Én azt mondom, ha Clinton a kisebbik rossz, ő legalább egyenes, tényszerű válaszokkal tud reagálni egy elnöki vitán, amikor a kampányáról kérdezik - ezzel szemben Trump csak egyetlen eszközt ismer: a gyanúsítgatást, porig alázást, sértegetést, pocskondiázást, cinizmust, támadást, és mellébeszélést. Zseniális a retorikája: tudja, hogy a drámát zabálja a nép. Tudja, hogy Hillary nem fog visszatámadni az ő mocskos eszközeivel, mert akkor nem lenne igazi demokrata. Mindvégig abban bíztunk, hogy ez a visszafogott, példamutató viselkedés, ami mögött valós politikai és nem összevásárolt iparmágnás tapasztalat húzódik, megnyeri az USA számára a rettegés nélküli jövőt. Hát, nem jött be. A gyűlöletkeltés nyert a józanság szava ellen - és ez fáj a legjobban. Szegény egykori egyetemi tanáraim, képzelem, hogy érezhetik most magukat...

Cudar világ jön, gyerekek, mert ezt az egész világgazdaság és politika megérzi majd. De mégis: én hiszek abban, hogyha már egy olyan példát mutatni kívánó nyugati nagyhatalom, mint az USA is teljesen kifordul magából, még akkor is küzdeni kell a józanságért. Mit lehet tenni, mi a fenét tehetünk ilyen helyzetben? Hiszen Amerika olyan távol van, és a politikai húzások töredékét értjük csupán. Nem kell feltétlenül értenünk. Egyvalamit lehet tenni: kinyitni a fülünket, és figyelni az objektív hírforrásokra. Tájékozódni, utána nézni a média által leközölt információknak. Elkezdeni gondolkodni végre. Kinyitni a szemünket, kiásni a fejünket a homokból, és körülnézni. Megkérdezni magunktól, hogy milyen világban akarunk élni 5, 10, 50 év múlva. Kiknek a kezébe engedjük át a hatalmat, akik a nevünkben hozzák meg az életünkről szóló döntéseket? Ez egészen ott kezdődik, hogy te miben hiszel, a szeretet vagy a gyűlölet, az építkezés vagy a rombolás elvében. Igen, megesik - elég gyakran -, hogy két rossz közül a kisebbik rosszat kell választanunk, de basszus, tegyük meg, mert igenis számít, képesek vagyunk befolyásolni a jövőt. Ott kezdődik, hogy elkezdesz gondolkodni és tájékozódni a témában. Valahol pedig ott végződik, hogy a nemzeted miniszterelnöke - mint a te gondolkodásod képviselője - felhívja telefonon az amerikai elnökválasztás nyertesét, és mondd neki pár szót.

De még az sem biztos, hogy itt kell végződnie. Rajtad is múlik.

BÉKE.
SZERETET.
NAPFÉNYESŐ.
ROCKNROLL.

Dóra xx