A Twitteren elkezdtem egy rovatot, amit #minitipp névre kereszteltem, és amit azoknak a lelkes, kezdő
íróknak ajánlok, akik blogot vezetnek, fanfictionöket írogatnak, regényen
dolgoznak, vagy csak úgy általában szeretnek írni. Nem vagyok profi az írás
terén, én is voltam kezdő, sőt, még annak is tartom magam, de írtam és olvastam
már annyit, hogy tudjak mit átadni az írópalántáknak.
Meggyőződésem, hogy a jövő nagy írói ott bujkálnak a
hangzatos álnéven működő bloggerek között, és hogy nem idősebbek tizennégy,
tizenöt éveseknél. Elsősorban nekik írogatom ezeket a minitippeket: a Twitteres
140 karaktert betartva ezek rövidke, apró tanácsok, meglátások, írástechnikai
tippek. Itt is elindítom a rovatot, ám itt 5 minitippet írok egy bejegyzésbe,
de egyenként kibontom őket, hogy érthetőbbek legyenek. Remélem, ha csak egy
hangyányit is, de segítek a fiatal tollforgatóknak. :)
26. Szakszavak,
idegen szavak, valamint nyomatékosítás esetében érdemes dőlt betűt használni.
Nyomatékosításra többféle módszer létezik, ezekből egy párat
már említettem az előző tippekben. Annyi biztos, hogy kiemelésnél legcélszerűbb
a dőlt betű használata, de akár a csupa nagybetű sem okozhat gondot; talán nem
annyira esztétikus, bár erre nincs univerzális szabály. Az aláhúzásokat,
áthúzásokat, és a félkövér formázást pedig hagyd meg szépen egy vázlat vagy
jegyzet pontjainak formázásához: folyószövegben csak nagyon ritka, indokolt
esetben lesz rájuk szükséged. Az idegen szavakat, szakszavakat pedig jobb, ha
dőltre formázod: ez egyfajta szokás a magyar szerkesztési elveknél, így
kötelezőnek is tekinthetjük.
27. Használd
kevesebbet a „nagyon” szót. Fokozz! Nagyon fáradt = kimerült. Nagyon éhes =
kopog a szeme. Nagyon szép = lélegzetelállító!
Magamon is észreveszem, hogy hajlamos vagyok a „nagyon” szó
gyakori használatára. Ezzel fokozni akarunk, meg akarjuk mutatni, hogy azt a
bizonyos jelzőt tényleg komolyan kell venni, ez rendben is van. De ha
megtanulsz tudatosan odafigyelni arra, hogy elkerüld a „nagyon” használatát,
akkor fogsz csak igazán rájönni, milyen szépen és választékosan is ki tudod
fejezni magad. Ez egy jó kis írásgyakorlat, szókincsfejlesztési technika. Akár
azt is csinálhatod, hogy ezt a gyakorlatot beépíted a mindennapjaidba: próbáld meg
beszéd közben is elkerülni a „nagyon” szócskát, keresd tudatosan a helyettesítő
kifejezést!
28. Végiggondoltad
már, hogy E/1-ben vagy E/3-ban lenne jobb a történeted? Írj meg egy
próbafejezetet kétféle módon. Aztán dönts.
Az utóbbi években divatba jött az E/1-ben való írásmód, de
ez nem azt jelenti, hogy az E/3 rossz lenne. (Vagy akár az E/2!) Az E/1
természetesen azért előnyös, mert teljesen belebújhatunk a karakter bőrébe,
mintha csak velünk történnének az események. De ne hidd azt, hogy ezt nem lehet
elérni E/3 elbeszélőmódban! Az E/3 talán nem annyira zavaróan egyesíti az
olvasót és a szereplőt; van némi távolság köztük, még ha alig érezhető is. Az
is tagadhatatlan tény, hogy az E/3-mal sokkal több teret hagysz magadnak: kívülről
szemlélteted az eseményeket, és egyszer csak visszafókuszálhatsz a
karakteredre, hogy ő miként éli meg az adott történést. Sőt, az érzelmi távolságtartás
mértékével igen kreatívan lehet játszadozni. Gondolj csak Kosztolányi Édes Annájára, ahol az olvasónak kell
felismernie, hogy Anna elfojtja az érzelmeit, és csupán ösztönből cselekszik; így
a terror kellős közepén a drámai hatás még inkább fokozódik. Röviden: ha
bizonytalan vagy, melyik írásmódot válaszd, írj meg egy bekezdést vagy egy
fejezetet többféleképpen!
29. „Lehullottak a
fák levelei.” „Beköszöntött az ősz.” „Elsorvadt faleveleket sodort elém a
szél.” Lehet ezerféleképpen, gondold át!
Ezt hívják stílusnak, bár így nagyon leegyszerűsítettem a
dolgot. A stílus a választékosságban gyökerezik: nem mindegy, hogy egy
jelenséget, egy mozzanatot hogyan írsz le. Ezzel persze nem csak a te
stílusodat, „hangodat” tudod megformálni, hanem a szereplőidét is. Ez egy
érdekes kérdés: hogy milyen határvonal húzódik a saját hangod, és a szereplőd
egyéni, személyes stílusa között. (Ebben a témában melegen ajánlom pl. Kosztolányi
Dezső Esti Kornél c. novelláskötetét).
A lényeg itt az lenne, hogy gondold át, hogyan akarod kifejezni magad: a
szereplőd szemén keresztül látjuk a világot (még akkor is, ha E/3-ban írsz), de
a narratív, leíró részeknél te, mint író sokkal jobban kibontakozhatsz. Ez az,
amit nem lehet megtanítani, és ezért kell sokat írnod: évek alatt fog
kialakulni a dolog.
30. Hiteles
karakterre vágysz? Tölts el vele sok időt! Hogy néz ki egy napja? Mit
reggelizik, mi a hobbija, szereti a naplementét?
Egy jó szereplőnek valósággal lélegeznie kell, egy hajszálra kell lennie
attól, hogy életre keljen és kisétáljon a lapok közül. És ezt hogyan érheted
el? Rém egyszerű a dolog: időt, időt, és még több időt kell eltöltened azzal,
hogy kidolgozd a személyiségét, a mindennapi szokásait, az öltözködését és a beszédstílusát
is beleértve. Ilyen kérdésekre tudnod kell a választ: milyen zenét hallgat?
Hogyan sminkeli magát? Szereti a borongós, esős időt? Szeret olvasni? Gyűjt
valamit? Milyen a viszonya a szüleivel? Mi szeretne lenni, ha felnő? Szereti a
munkáját? Hány cukorral issza a kávét? Milyen nyelveket beszél? Milyen álmai
vannak? Szóval „csak” a mindennapi, földhözragadt dolgokról van itt szó, ami
emberré tesz egy embert.
DC xx
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése