A Twitteren elkezdtem egy rovatot, amit #minitipp névre kereszteltem, és amit azoknak a lelkes, kezdő íróknak ajánlok, akik blogot vezetnek, fanfictionöket írogatnak, regényen dolgoznak, vagy csak úgy általában szeretnek írni. Nem vagyok profi az írás terén, én is voltam kezdő, sőt, még annak is tartom magam, de írtam és olvastam már annyit, hogy tudjak mit átadni az írópalántáknak.
Meggyőződésem, hogy a jövő nagy írói ott bujkálnak a hangzatos álnéven működő bloggerek között, és hogy nem idősebbek tizennégy, tizenöt éveseknél. Elsősorban nekik írogatom ezeket a minitippeket: a Twitteres 140 karaktert betartva ezek rövidke, apró tanácsok, meglátások, írástechnikai tippek. Itt is elindítom a rovatot, ám itt 5 minitippet írok egy bejegyzésbe, de egyenként kibontom őket, hogy érthetőbbek legyenek. Remélem, ha csak egy hangyányit is, de segítek a fiatal tollforgatóknak. :)
41. A főhősnek mindig kell egy cél. Az írásod első
harmadában derüljön ki, miért küzd, mire vágyik. Az olvasó szurkolni akar érte!
A főhős attól főhős, hogy ő áll a cselekmény középpontjában, de ennél még fontosabb, hogy a történet során el akar érni valamit. Lehet, hogy még ő sem tudja, hogy mit. Talán egy bizonytalan, útját kereső emberünk van, aki nem tudja, milyen módon, de mindenféleképpen nyomot akar hagyni a világban – ez máris egy cél. Máris tudunk szurkolni neki. De amíg ezt nem mondja ki, vagy nem fogalmazódik meg benne, az olvasó nem tud azonosulni vele, így egyszerűen unalmasnak fogja találni. A történet során vele akar maradni és át szeretné érezni a főhős élethelyzetét, döntései súlyát, érzelmeit, stb. Valaminek motiválnia kell, valaminek el kell indítania benne a bizonyítási vágyat, vagy éppen a változtatásra való hajlandóságot. Ha sokáig húzod az elején azt, hogy kiderüljön, a főhős mit akar elérni, az olvasó összezavarodik, esetleg otthagyja a történetet. Lehet egészen konkrét elképzelése, célja: „be akarok pasizni”, „meg akarom szerezni ezt a munkát”, „le akarok fogyni”, vagy éppen általánosított, nem egyértelmű álmai is lehetnek: „csak túl akarom élni ezt az évet a gimiben”, vagy „változtatni fogok az ilyen-olyan hozzáállásomon”. Akkor lesz hiteles a főszereplőd, ha vannak vágyai, álmai, és ezek közül kiemelkedik az, amelyik miatt kibontakozhat a cselekmény.
42. Nem létezik rossz ötlet vagy történet, csupán
kidolgozatlan. Higgy a sztoridban, és dolgozz rajta tudatosan sokat!
Ha van egy alapötleted, ami sablonosan hangzik, még nem kell
feltétlenül a kukába dobnod. Teszem azt, vegyünk egy klasszikus „új városba
költöztünk, új sulit kell elkezdenem” szituációt, amiből rengeteg létezik. Ha
ragaszkodsz ehhez a sémához, ki kell találnod valami olyan pluszt, amitől ez a
sztori más lesz, mint a többi. Ehhez pedig elég sokat kell agyalnod. Ki kell
dolgoznod minden egyes motívumot, hogy érdekes legyen. Ha egy történet ismertetőjét
olvasom, és az első két mondat arról szól, hogy új város+új suli, elunom magam.
De a következő mondatban jöhet egy olyan infó, amitől hátast dobok. Például
kiderül, hogy ebben a suliban valami titkos szekta működik, nem is beszélve arról,
hogy mellesleg 2050-ben játszódik a történet. Minél több egyedi vonást és
meghökkentő motívumot csempészel bele egy szokványos alapötletbe, annál ütősebb
lesz a sztori.
43. Totális ötlettelenségben szenvedsz? Lopj saját magadtól!
Mit álmodtál legutóbb? Turbózd fel, és írj egy jó történetet belőle.
Az írók számtalanszor merítenek ihletet az álmaikból. Miért
ne tehetnéd meg ezt te is? Alakítsd át az álmot egy frappáns novellává, vagy akár
dolgozz ki belőle egy teljes regényötletet. Vegyél el belőle, tegyél hozzá,
zavard még jobban össze, vagy éppen bogozd ki az álmot írás közben. Jó móka! Arról
nem is beszélve, hogy önismereti gyakorlatnak se utolsó; eleve tudat alatt
született álomképekből dolgozol, és nagyon érdekes, végül milyen cselekményt
kerekítesz ki belőlük.
44. Érdemes olyan ütősen lezárnod egy-egy részt, vagy egy
fejezetet, hogy az olvasó kíváncsi legyen a folytatásra!
A falkaparós fejezetvég: amikor az olvasó hajnali háromkor
is a te nevedet átkozza, mert a falat kaparja a kíváncsiságtól és az izgalomtól,
és még mindig nem tud aludni, mert el kell kezdenie a következő fejezetet.
Nagyon jó eszköz a figyelem fenntartására, a cselekmény lüktetésének
felgyorsítására, de vigyázz azzal, hogy ne használd állandóan. Kellenek a szép,
kerek, megnyugtató lezárások is, amikor az olvasó elégedetten ér a rész vagy a
fejezet végére. Érdemes 2-3 fejezetenként betenni egy falkaparós
fejezetlezárást. Ha pedig blogról beszélünk, ahol heti rendszerességgel
publikálod a fejezeteket, ez kiváló eszköz arra, hogy felcsigázd, valamint megtartsd
az olvasókat.
45. Mindig legyen nálad egy jegyzetfüzet! Bármikor jöhet egy
jó ötlet, és ha épp nem ülsz gép előtt, valahogy le kell jegyzetelned.
Pár évvel ezelőtt még azt hittem, képes vagyok megjegyezni a legújabb ötleteimet, és ráérek kibontani, levázlatolni őket később. Csakhogy ha például egy regényen dolgozol, a legapróbb részletek is fontosak a cselekményszál felépítésében és a karakterek jellemének ábrázolásánál, és ezeket bizony nem lehet mindig fejben tartani. A legbiztosabb, ha mindent leírsz – még mindig mehet utána a kukába, ha végül nem fogod felhasználni. A szó (a gondolat) elszáll, az írás megmarad, ilyen egyszerű.
DC xx
