Minitippek szárba szökkent írópalántáknak #8

A Twitteren elkezdtem egy rovatot, amit #minitipp névre kereszteltem, és amit azoknak a lelkes, kezdő íróknak ajánlok, akik blogot vezetnek, fanfictionöket írogatnak, regényen dolgoznak, vagy csak úgy általában szeretnek írni. Nem vagyok profi az írás terén, én is voltam kezdő, sőt, még annak is tartom magam, de írtam és olvastam már annyit, hogy tudjak mit átadni az írópalántáknak.

Meggyőződésem, hogy a jövő nagy írói ott bujkálnak a hangzatos álnéven működő bloggerek között, és hogy nem idősebbek tizennégy, tizenöt éveseknél. Elsősorban nekik írogatom ezeket a minitippeket: a Twitteres 140 karaktert betartva ezek rövidke, apró tanácsok, meglátások, írástechnikai tippek. Itt is elindítom a rovatot, ám itt 5 minitippet írok egy bejegyzésbe, de egyenként kibontom őket, hogy érthetőbbek legyenek. Remélem, ha csak egy hangyányit is, de segítek a fiatal tollforgatóknak. :)

36. Ne kispályázz, ha kiadónak küldesz kéziratot! Mellékelj önéletrajzot, és szinopszist is, ami egy oldalban bemutatja a sztoridat.

Ha kiadásra szántad a sztoridat, nem árt, ha határozott fellépéssel keresel meg egy kiadót. Ezalatt azt értem, hogy akár e-mailben, akár postán küldöd el az írásodat, a (teljes!) kézirathoz mellékelj egy önéletrajzot, és egy 1-2 oldalas szinopszist is. Borítótervekkel és próbafülszövegekkel felesleges vesződnöd; ha kiadásra kerül a műved, ez nagy valószínűséggel úgysem a te reszortod lesz. Neked ebben a fázisban az a feladatod, hogy meggyőzd a szerkesztőt arról, érdemes egyáltalán végigolvasnia az írásodat! Ezt pedig csak úgy lehet, ha a szinopszisban végigvezeted a sztorid cselekményét. Igen, spoilerekkel együtt. Látnia kell, hogy érdekes a bonyodalom, hogy eredeti ötleteid vannak, és jó a befejezés. Így nagyobb esély van rá, hogy beleolvas a kéziratodba. Ráadásul, ha egy rövid önéletrajzszerűségben bemutatkozol, és leírod, miért érdekel az írás, miket írtál eddig, mit szeretnél elérni ezen a téren, még a személyiséged is felkeltheti az érdeklődését. Őszintén: mit veszítesz egy jó bemutatkozással és egy szinopszissal? Semmit. A sztoridat nem fogják ellopni. Erről bővebben ITT olvashatsz.

37. Aranyszabály: ne legyen felesleges mondatod! Minden egyes szó tegyen hozzá a sztoridhoz, ne rizsázz, ez nem egy verselemzés!

Valamikor évekkel ezelőtt találkoztam először ezzel az aranyszabállyal; amikor konkrétan kijelentették, hogy nem maradhat sallang az írásomban. Felnyitotta a szememet, azóta teljesen máshogy írok! Talán ez volt az egyik leghasznosabb írástechnikai tanács, amit valaha kaptam. Egy novella, egy regény, vagy bármilyen írás attól lesz élvezhető, ha csak úgy pörögnek egymás után a mondatok, nincs unalom. Na, de ezt ne tévesszük össze az akciójelenetekkel, mert nem erről beszélek. Az olvasó rendező mivoltáról már írtam az egyik tippben; arról, hogy a fantáziája segítségével képes kitölteni a lyukakat, a sorokat, amelyeket te nyitva hagysz. Nem kell egy szereplő minden egyes cselekedetét leírnod. Tényleg fontos tudnunk, hogy kiment reggelizni a konyhába? Hozzátesz ez a cselekményhez? Több lesz tőle a sztori, kell a dramaturgia miatt? Nem? Hát akkor kukába azzal a mondattal, vagy az egész bekezdéssel! Én azt akarom tudni, mikor indul már el a suliba, és mi lesz a következő bonyodalom. Tér- és időkezelés. Van, hogy nem kell leírni azt a reggelit. Van, hogy létfontosságú, hogy részletezzük, mert olyan érzelmi állapotot akarunk átadni vele (mondjuk feszültséget akarunk fokozni), amit az olvasónak elengedhetetlen átélnie. De egy teljesen felesleges reggelit nem akar megenni! :)

38. Úgy érzed, valami nem stimmel egy mondattal, de nem jössz rá, mi az? Olvasd fel hangosan! Segíthet megoldást találni.

Leírtál egy mondatot, ami valahogy nem lett az igazi. Kicsit sántít, de meg nem tudnád mondani, miért. A megoldás? Olvasd össze az előző két mondattal, méghozzá hangosan! Mindjárt máshogy fogod látni a dolgokat.

39. Van különbség gondolatjel és kötőjel között, ne keverd a kettőt!

Többfajta kötőjel létezik, és érdemes őket tudatosan használni. Az írás folyamán talán a leggyakrabban a gondolatjelet használod, ami a párbeszédek jelölésére van, és arra, hogy egy-egy gondolatmenetben egy röpke pillanatra megálljunk, és értelmezést, kiemelést fűzzünk hozzá a mondandónkhoz – maga a gondolatjel neve is erre utal. Még egy funkciója a közbevetés, ez akkor fordul elő, amikor egy mondatba beékelt szót, szókapcsolatot, vagy tagmondatot zárójelbe tennél, de teheted gondolatjelek közé is.

A gondolatjel nem összekeverendő a kötőjellel! Kötőjelet nem használhatunk párbeszéd jelzésére, kizárólag a kötőjeles szókapcsolatokhoz, egyes összetett szavakhoz, ikerszavakhoz, pl.: olykor-olykor, sebbel-lobbal, stb. A kötőjel ezen kívül ugyebár használható elválasztójelként is, ilyenkor értelemszerűen szótagok elválasztására kell, és leginkább a sorok végén fordul elő. Talán kevesen ismerik a harmadik kötőjelfajtát, a nagykötőjelet, amit csak igen ritkán, egyes szavak viszonyának megmutatására használunk, általában időintervallum vagy nemzetiségek elkülönítése esetében. Különlegessége, hogy ugyanúgy néz ki, mint a gondolatjel, de abban tudjuk megkülönböztetni tőle, hogy míg a gondolatjel elé és után szóközt kell tenni, a nagykötőjel hozzátapad a betűkhöz. Pl. Német–Magyar szótár, 10:00–11:00, 10–12. oldalon.

Ugye, nem is olyan egyszerű ez? Mindenesetre érdemes tudni. :)

40. Ha negatív karaktered van, tedd szerethetővé a szokásai által. Legyen aranyhala, rajongjon a gyerkőcökért, gyűjtsön valamit, stb. 

Nem azt mondom, hogy állítsd be cukinak a főgonoszt, de ha kifejezetten az a célod, hogy a negatív karakter egy kicsit hozzánőjön az olvasó szívéhez, ezt apró szokásokkal és jellemvonásokkal érheted el, amelyekkel az olvasó azonosulni tud, vagy szórakoztatónak találja. Gondolj csak Jokerre, akit egyszerre gyűlölünk és imádunk a Batman-filmekben, vagy akár Dexterre, aki sorozatgyilkos, de van benne valami, amitől közel érezzük magunkhoz a gondolatait, vagy éppen Lokira, aki a Marveles filmek óta igencsak nagy népszerűségnek örvend. Gondold végig, hogyan tehetsz szimpatikussá vagy szórakoztatóvá egy negatív karaktert! Neki is van előélete, múltja, és meg lehet ismerni azt a folyamatot, amely során negatívvá, gonosszá vált – így máris sokrétűbb karaktered lesz.

DC xx

Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért – 10. állomás

Az elmúlt napokban kész kis mozgalommá kovácsolódtunk össze. Sokan sokféle gondolatot fogalmaztunk meg a témával kapcsolatban, ötleteltünk, személyes élményeket meséltünk el, kérdőívek eredményei kerültek feldolgozásra és bemutatásra, így azt hiszem, tényleg elmondhatjuk, hogy ezt a problémát sikerült minél több szempont szerint körüljárnunk. Egy célunk van: felhívni a figyelmet arra, hogy a jelenlegi kötelező olvasmánylista, és annak osztályonkénti besorolása nem éppen alkalmas arra, hogy megszerettesse az olvasást a mai magyar fiatalokkal. Itt is megköszönöm Eszternek, hogy kitalálta ezt a remek kezdeményezést, és rugalmasan lebonyolította.

Egy korábbi cikkemben már kifejtettem a véleményemet arról, hogy miért van szüksége a gyerekeknek olvasnivalóra, és miért fontos, hogy megfelelően válasszuk meg a könyvet, amit a kezébe adunk. Írtam a három fő problémáról: a kötelező szó ártó hatásáról, az iskolában feladott olvasmányok és a gyerekek közötti tátongó szakadékról, és a tanárok vagy a szülők rossz hozzáállásáról. Úgy érzem, elég negatív dolgot soroltam fel ahhoz, hogy ebben a bejegyzésben most már a pozitív oldalra tekintsek: van megoldás, vannak lehetőségek, vannak felvázolható alternatívák, amelyeket be lehetne vetni a kötelező olvasmányok átgondolása, megváltoztatása érdekében. Én egy kötelezően választható könyvekből összeállított listát javaslok, hogy a gyerekek kedvükre válogathassanak.

Mindig is csodálkoztam azon, miből gondolják a felnőttek, hogy ők jobban tudják, mit kellene a gyereknek olvasnia. Azon is csodálkozom, amikor kijelentik, hogy a magyar fiatalság nem olvas. Igenis van egy réteg a fiatalok között, akik megvesznek a jobbnál jobb ifjúsági könyvekért, vagy éppen az ízlésüknek megfelelő klasszikus irodalomért. Azokról a lányokról és fiúkról beszélek, akiket az osztálytársaik kinevetnek, mert nemhogy az órák közötti szünetekben, de még az unalmasabb órákon is a pad alatt bújják az aktuális könyvüket. Személy szerint úgy gondolom, ők a jövő.

Miért ne lehetne megkérdezni a fiatalságot, hogy mi érdekli őket, mi köti le őket? Elfelejtjük meghallgatni azokat, akikről ez az egész szól, pedig ők tudják a legjobban, hogy mi kell nekik. Nem a szülő és nem a tanár. Az olvasást mint kikapcsolódást kell közelebb hozni hozzájuk, és azt, hogy milyen műfaj köti le őket, ők tudják a legjobban. Még akkor is meg tudják válaszolni ezt a kérdést, ha korábban egy könyvet se vettek a kezükbe; ugyanis filmeket már láttak, és közölhetik velünk, hogy odáig vannak a kalandos fantasyért, vagy éppen a napjainkban játszódó ifjúsági történetekért. Miért nem lehet ebből kiindulni?

Én ebből indultam ki. Megkérdeztem a fiatalokat, milyen történetek érdeklik őket. Pontosabban, megkérdeztem az olvasni szerető tizenéveseket, hogy melyek azok a regények, amelyeket legszívesebben látnának a kötelező olvasmánylistán. Szeretném megköszönni az együttműködést és a segítséget nekik: akik Twitteren, a molyon, és a Facebookon meglátták a felhívásomat, és készséggel írtak nekem egy pár soros levelet.

Lássuk az eredményt: mit kíván a magyar fiatalság? :) Idézni is szeretnék tőlük, és zárójelben megadom a korukat.

* Kezdjük az abszolút nyertesekkel: a megkérdezettek harmada tenné kötelezővé Leiner Laura valamelyik művét. „Egy csomó mai fiatal általa szerette meg az olvasást. A mai világról szólnak a könyvek, modernek, és tele vannak izgalommal, szerelemmel, humorral.” (14). Emellett: „mert magyar szerző könyve, és mert vicces, szórakoztató.” (19).

* Ugyanennyien tették le a voksukat a népszerű Csillagainkban a hiba c. könyv mellett, „mert elgondolkodtató” (19), így holtversenyben lett dobogós Leiner Laura könyveivel.

* A második „helyezett” Az éhezők viadala lett Suzanne Collinstól. A válaszadók negyede voksolt erre a könyvre.

* Többen megemlítették a Harry Pottert, mint esetleges kötelezőt – „mindenkinek kötelező lenne elolvasni, hiszen a sorozat konkrétan már kultusz” (14) –, valamint Az útvesztőt James Dashnertől. Ugyanennyien javasolták A csíkos pizsamás fiút, egy másik John Green könyvet, az Alaska nyomábant is, és Gayle Forman Ha maradnék c. regényét.

* Valamint „Mellé tenném még Böszörményi Gyula könyveit, mivel ő nagyrészt magyar meséket és magyar történelmet használ a regényeiben.” (14).

* „A 39 kulcs sorozat: tele van izgalommal, drámával. Letehetetlen egy könyv.” (14).

* „Rocksztárt kaptam karácsonyra, mert egyszerű történet. Büszkeség és balítélet, mert több olyan klasszikus kellene, ami szórakoztató, nem csak unalmas száraz tészta. Percy Jackson és az Olimposziak sorozat, mert mindenki szereti a kalandokat és az izgalmat.” (19).

* Ezen kívül a fiatalok kötelezővé tennék a következő regényeket: 

Jeff Kinney: Egy ropi naplója (13), Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai (14), Nicholas Sparks: Vissza hozzád (14), Cecilia Ahern: Ui.: Szeretlek (14), J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura (14), David Walliams: Milliárdos fiú (13), Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt (14), Jay Asher: Tizenhárom okom volt… (14), Veronica Roth: A beavatott (14), Alex Flinn: A szörnyszívű (14), Federico Moccia: A felhők fölött 3 méterrel (14), Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója (14).

Érdekességként van itt egy kis plusz adat: egy könyvtáros és két tanár álláspontja: „Az első, amiben egyetértettünk, az Janikovszky lenne (mert a mi sulinkban sajnos csak ajánlott irodalom). Csak úgy, mint Szabó Magda, ő lenne a következő. A nagyon modernkor miatt, ha mi annyira nem is szeretjük, az Alkonyat mindenképpen ezen a listán lenne. A Micimackó a következő, aztán a Zabhegyező. Berkesi is lehet kötelező.” (30, 45, 50).

Szerintem ez a rövidke, nem éppen átfogó statisztika ízelítőt mutat abból, hogy végeláthatatlan alternatívát tudnánk felsorolni a kötelező olvasmányokra; mind a magyar, mind a külföldi kortárs irodalomból lehet bátran szemezgetni. Miért kell elvenni a gyerek kedvét az olvasás csodálatos világától azzal, hogy a kezébe nyomjuk a Szigeti veszedelmet a maga súlyos nyelvezetével és témájával? Fontos irodalmi műről van szó; tanulmányozzuk, olvassunk fel belőle az órán, beszéljünk a mű keletkezéséről és a jellegzetes stílusjegyeiről, de az ég szerelmére, ne kelljen végigszenvednie a gyereknek! Adjunk neki egy hosszú listát helyette, ebből válasszon ki x könyvet, vegye ki a könyvtárból, olvassa, merüljön el benne nyakig, élje át az izgalmakat és a kalandokat, hogy aztán szomjazza majd a következő könyvet, a következő történetet.

Nem olyan nehéz ez. A gyökeres változás mindig félelmetes, de én tudok jó pár olyan kötelező olvasmányról, aminek a legfőbb tanulsága és üzenete pont az, hogy merjünk haladni a korral: tiszteljük a hagyományokat, de az újításokat elengedhetetlenül bele kell csempésznünk a mindennapokba! Mindent lehet, csak akarni kell. A dolog ott kezdődik, hogy minél többen nyilvánítjuk ki a véleményünket, minél többen kötelezzük el magunkat a változás mellett. Ezért szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy bár ez a remek kezdeményezésű kampány holnap lezárul, kötelességemnek érzem kimondani, hogy ez a dolog itt nem ér véget, nem érhet véget. Beszéljünk erről a szüleinkkel, a tanárokkal, cseréljük ki a véleményünket, szólaljunk fel az üggyel kapcsolatban! A gyerek a jövő. A gyereknek olvasnia kell, hogy fejlődhessen az empátiakészsége, az érzelmi intelligenciája, és a szélesedjen a látóköre.

Olvasásra fel!

Az én tízes listám, amit kötelezővé tennék:

1. Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó

2. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet

3. Neil Gaiman: Óceán az út végén

4. Rick Riordan: A villámtolvaj

5. Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

6. Julie Bertagna: Exodus 2100

7. N. H. Kleinbaum: Holt Költők Társasága

8. Szabó Magda: Abigél

9. Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

10. John Green: Csillagainkban a hiba

+ 1: verseskötet: Simon Márton: Polaroidok

A „Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért” állomásai:

1. Egy könyvfüggő vallomásai - első állomás
2. I love Reading - második állomás
3. Discussion - harmadik állomás
4. Fanni blogja - negyedik állomás
5. Jazz könyvei - ötödik állomás
6. Hagyjatok! Olvasok! - hatodik állomás
7. Bookish Notes - hetedik állomás
8. Enchanted by Pages - nyolcadik állomás
9. Elisorne Világa - kilencedik állomás
10. Dora Craiban's World - tizedik állomás
11. It's a Metaphor - tizenegyedik állomás

DC xx