Hú, de nem fogtok szeretni ezért. Jön a zírónő, és már megint osztja az észt arról, hogy ne legyünk depisek, ne forduljunk befelé, és ne vagdossuk magunkat. Hehe, nem. Nem ezért „jöttem”, nem erről fog szólni ez a bejegyzés. Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy nem akarom még egyszer meglátni, hogy egy ilyen tweet pár perc alatt 8 retweetet kap, és egy csomóan csillagozzák.
Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogyan kell kisfelnőttként viselkedni és gondolkodni. Arról szeretnék írni, mit kell tenned azért, hogy úgy általában javíts a mindennapjaidon és az életminőségeden. Ezt csak pozitív kisugárzással és gondolkodásmóddal lehet elérni. Hidd el, a problémák sosem fognak megszűnni, csak gyűlnek és gyűlnek, neked pedig ki kell alakítanod azt a módszert, amivel a leghatékonyabban tudod feldolgozni őket, túlélni őket.
A környezeted képes arra, hogy dementorként működjön: lehúz, elszomorít, megfoszt az önbizalmadtól, és egy csomó sötét gondolatot ébreszt benned. Na, most. Bármerre mész a világban (sajnos erre kicsiny országunkban elég nagy esély van), fogsz találkozni negatív emberekkel. A negatív emberek egy saját maguk teremtette ördögi körben őrlődnek, mivel nem szeretik önmagukat, ebből következőleg megvetik az egész világot, és az élő fába is bele akarnak kötni. Amikor erről felvilágosítják őket, beletörődnek, hogy ők rossz úton járnak, és biztos a pokolban fognak elégni, épp ezért nem is veszik számításba a változást, mint opciót. Ahhoz bizony erő kell. Ahhoz kitartás kell. És savanyúan fognak nézni minden egyes olyan embertársukra, aki képes pozitívan, ösztönzően, okosan gondolkodni a világról.
Te is ebben az ördögi körben akarsz forogni életed végéig? Persze, hogy nem. Akkor elmondom, mit tegyél, hogy javíts az életeden akkor, amikor minden és mindenki összeesküdött ellened.
Az első és legfontosabb lépés: beszélj valakivel! A problémáidat ki kell mondanod, meg kell fogalmaznod annak érdekében, hogy fel tudd dolgozni őket. Az is nagyon fontos, hogy valaki meghallgasson: akár egy szülő, vagy egy barát, vagy a szomszéd, vagy egy szakember. Nem érdekel, hogy kivel, csak BESZÉLJ VALAKIVEL. Ezt nem úszod meg, itt kezdődik minden: ha bent marad, akkor megmérgez belülről, és gondoskodik róla, hogy negatív hozzáállásod legyen mindennel kapcsolatban. Így boldogtalan leszel, és nem is akarsz majd változni. A beszéd egyfajta lelki méregtelenítés, amire mindenkinek szüksége van még akkor is, ha nem kap jó tanácsokat ennek fejébe.
De ez korántsem elég. Alapjában véve kell megváltoztatnod a mindennapokhoz való hozzáállásodat. A pozitív életfelfogás nem alakul ki egyik napról a másikra, erre tudatosan kell odafigyelned, akarnod kell a változást. Most biztos azt gondolod, én könnyen beszélek, mert nekem tutira reggeltől estig fülig ér a szám. Hát, nem. Én is emberből vagyok, vannak problémáim, de megpróbálom olyan szemszögből nézni, hogy az minél kevésbé fájjon. És mindenből erőt kovácsolok. Tehát. Ha belépsz a pozitívan gondolkodók kezdő csoportjába, akkor a napod valahogy így nézzen ki:
* Éld meg a pillanatokat teljességükben. Adj hálát azért, mert egyáltalán a földön vagy, lélegzel, és többé-kevésbé egészséges vagy. Végiggondoltad már, hogy ez önmagában már mekkora csoda? Nem? Akkor hunyd le a szemed, vegyél egy nagy levegőt, és meditálj el ezen egy kicsit. A legfontosabb, hogy az érzelmeidet 100%-osan fogadd be, éld át, dolgozd fel: ha sírni kell, hát sírj, ne fogd vissza a könnyeket. Ha legszívesebben kiüvöltenél valamit a világba, tedd azt. Ha felszabadultan nevetnél, azt csak minél hangosabban! Itt a lényeg: hogy nem szabsz gátat az érzelmeidnek, kiélvezed őket. Ha legszívesebben zokognál, de közben csak műmosolyt mutatsz kifelé a világnak, önmagadnak hazudsz. Ez bűntudatot, rossz érzést kelt benned, és megint elérkeztünk a dementor-effektushoz, amikor önmagadat emészted fel, jön az ördögi kör. Ne várd meg, amíg eljutsz idáig, van ellenszer.
* Tudatosan kell törekedned a pozitív belsőre (érzelmi világ) és külsőre (kisugárzás). Már írtam egy cikket arról, milyen trükköket tudsz belecsempészni a mindennapjaidba, hogy általánosan javuljon a közérzeted. Itt olvashatod el. Emellett, ha úgy érzed, most tényleg eleged van a világból, és azt kívánod, bárcsak létezne egy ellenszer, egy gyors hatású pirula, hogy megszabadulj a belső démonoktól, van egy olyan tippem, ami MINDIG beválik. A mozgás. A sport. Zenével a fülben, vagy anélkül, fél órán át , vagy két órán keresztül, tökmindegy. De hatásos. Esküszöm.
* Foglald le magad! A pozitív életszemlélet alapvető hozzávalója a sikerélmény, amit a produktivitás akarása szül. Magyarul: találj ki valamit, tegyél le valamit az asztalra, hogy legyen értelme MINDEN EGYES napodnak! Sportolj, vállalj magán órákat egy bizonyos tárgyból, készülj versenyekre, menj, és gazold ki a kertet, mit tudom én! Kis dolgokra kell gondolni, de ezek mégis nagyot dobnak a jókedveden. Most biztos azt mondod, te nem vagy jó semmire, csak otthon ülsz, depizel, és PC játékokkal játszol, vagy inkább kizárod a külvilágot, és olvasol. Felőlem! De akkor pl. indíts egy könyves blogot! Vagy írj könyvajánlókat a suliújságba. Fogd a szenvedélyedet, és KEZDJ VELE VALAMIT. Jönni fog az a sikerélmény, érezni fogod, hogy volt értelme reggel felkelni, büszke leszel magadra. És ha a szüleidtől nem kapod meg a dicsérő szavakat, akkor fordulj máshoz értük: ott vannak a barátaid, a tanáraid, a netes ismerőseid. Lesz olyan ember vagy közösség, akit érdekelnek a tetteid, csak legyen merszed megtalálni őket!
* Minden nap segíts valakinek! Nem baj, ha csak kicsit, de valamilyen formában tedd jobbá a világot, csalj mosolyt az emberek arcára ÖNZETLENÜL, ÖNMAGADTÓL. Aranyszabály: ha pozitívan állsz hozzá másokhoz, önmagadat is pozitívabban fogod látni. Tudom, a világ tele van rossz emberekkel, vérszívó dementorokkal (vagy hívjuk őket inkább energiavámpíroknak), akik be fognak neked szólni, ha jót akarsz. Sebaj. Zavard össze a világot, mosolyogj hétfőn! „Miért vigyorog itt az utcán ez a hülyegyerek?” – kérdik majd. „Mert csak!” Nem csak a rosszkedv ragad; egy mosoly is tud fertőző lenni. Én imádok rámosolyogni az üzletben az eladókra. Szerencsétlen ott gürizik órák óta a pult mögött, hát nem érdemli meg, hogy rámosolyogjak, és megköszönjem neki, amit értem tesz? Tényleg akkora fáradság ez részemről? Dehogy. A kedvencem, hogy ha egy rendelést veszek át, mindig megkérdezik tőlem, hány P-vel írom a nevem, eggyel vagy kettővel. Mindig azt felelem, hogy hárommal, mire az esetek 90%-ában elvigyorodik egy vadidegen a viccemen. És ettől én iszonyat jól érzem magam.
Szeretném, ha elhinnéd, hogy a problémáidra van megoldás, de ahelyett, hogy másokra mutogatnál, előbb magadban kell rendet tenned. Az önsajnálat a gyengék leggyengébbik fegyvere, sehová sem vezet. Az ördögi körből ki lehet szakadni, csak meg kell lennie annak a nagyon erős változni akarásnak. Nehéz világban élünk, a szüleinknek és a tanárainknak rengeteg gondjuk van, és gyakran nekünk, fiatalabbaknak kell felnőttként gondolkodnunk és viselkednünk. A felelősségteljes gondolkodás számomra ott kezdődik, hogy meglátom másokban a jót, nem teszek kárt magamban és a világban a negatív kisugárzásommal, hanem felvállalom, hogy képes vagyok mosolyogni hétfőn. Ha pedig megdobnak kővel, gyűjtögetem a köveket, és várat építek belőlük.
Hmm, ezt már egyszer leírtam valahol… önbizalomfröccsnek ITT egy hasonló bejegyzés.
Gyerünk, gyerekek, változtassatok, mert ezt a világot csak a fiatal generáció tudja megmenteni!
És ha már ennyire megrészegültünk a pozitív gondolkodástól, linkelek valami dalt, mert hát hogy néz az ki, hogy itt rizsázok, és nincs hozzá aláfestés?!
