Minitippek szárba szökkent írópalántáknak #7

A Twitteren elkezdtem egy rovatot, amit #minitipp névre kereszteltem, és amit azoknak a lelkes, kezdő íróknak ajánlok, akik blogot vezetnek, fanfictionöket írogatnak, regényen dolgoznak, vagy csak úgy általában szeretnek írni. Nem vagyok profi az írás terén, én is voltam kezdő, sőt, még annak is tartom magam, de írtam és olvastam már annyit, hogy tudjak mit átadni az írópalántáknak.

Meggyőződésem, hogy a jövő nagy írói ott bujkálnak a hangzatos álnéven működő bloggerek között, és hogy nem idősebbek tizennégy, tizenöt éveseknél. Elsősorban nekik írogatom ezeket a minitippeket: a Twitteres 140 karaktert betartva ezek rövidke, apró tanácsok, meglátások, írástechnikai tippek. Itt is elindítom a rovatot, ám itt 5 minitippet írok egy bejegyzésbe, de egyenként kibontom őket, hogy érthetőbbek legyenek. Remélem, ha csak egy hangyányit is, de segítek a fiatal tollforgatóknak. :)

31. Ne írj le túl részletesen egy helyszínt, egy szereplőt; hagyj valamit az olvasónak is! Te vagy a forgatókönyvíró, de ő a rendező!

Persze te nem forgatókönyvet írsz, hanem regényt. Igenis szükségesek a tájleírások, egy szoba bemutatása, egy szereplő külső leírása: de ne vidd túlzásba! Ha például párbeszéd közben leírod a karakter minden egyes, apró mozzanatát (vagyis irányítod az olvasó képzelőerejét) ezzel feleslegesen töröd meg a dialógus természetes hullámát. Hagyj meg valamit az olvasónak is! Ha egy párbeszéd jó, akkor a szereplők gesztikulációit az olvasó hozzá fogja képzelni a jelenethez az elhangzottak alapján. Így válik rendezővé. Viszont az pedig éppen hatásos eszköz tud lenni, ha egy röpke időre belemész a részletekbe: pl. írj le nagyvonalakban egy szobát, majd emeld ki a sarokban korhadozó fikuszt, aminek az elsorvadt levelei beterítik a kis szőnyeg felét, ezzel piszkos, rendetlen hatást keltve a helyiségben. Próbálkozz ezzel, találd meg az egyensúlyt, és mindig gondolj az olvasóidra, akik képesek szőke hajjal elképzelni azt a szereplőt, akiről harmincszor leírtad már, hogy vörös hajú. Ha neki olyan, akkor olyan. Ő a rendező!

32. A Wordben a Ctrl+S a legjobb barátod. Gyors mentés, amit akár minden mondat után tegyél meg, nehogy elvesszen a munkád!

Ehhez nem kell magyarázat. Ha komolyan gondolod az írást, érdemes kicsit megtanulni a Wordöt, elsajátítani egy-két hasznos gyorsbillentyű parancsot, mert ezek megkönnyítik a munkádat, és időt spórolnak neked.

 33. Önbizalomhiányban szenvedsz? Egy általános tipp, ami minden téren jó: olvass fel hangosan magadnak!

Írás közben hajlamosak vagyunk elbizonytalanodni, főleg, ha elveszik a kedvünket egy negatív véleménnyel. Ez egy hullámvasút, és nem árt, ha felkészülsz, milyen bevált módszerekkel tudod visszarángatni az önbizalmadat a felszínre. Egy tipp, ami mindig beválik: olvass fel hangosan! Nincs szükséged közönségre; ez a gyakorlat csak magadért van, és hidd el, beválik. Olvass fel egy teljes fejezetet egy regényből, és ha teheted, járkálj közben! Érezni fogod, hogy fokozatosan egyre magabiztosabb leszel, mivel huzamosabb időn keresztül hallatod a hangodat.

34. Tanulnál profin írni? Léteznek kreatív írás tanfolyamok, kurzusok, ilyesfélék. Ha érdekel, nézz utána, de ezek nélkül is tudsz jól írni!

Ez szerintem elsősorban attól függ, milyen embertípus vagy: ha szeretsz szorgalmasan tanulni, ha magadba szívnád azt a tudást, ami a kreatív írás tanításában felgyülemlett az évek alatt, és nem bánod, hogy tudatosan irányítsanak az íróvá válásod folyamán, neked valók az efféle kurzusok. Igen hasznos lehet bárkinek, aki el szeretne mélyülni az írás rejtelmeiben. Általában egy meghatározott időre kell egy-egy novellát írnod, méghozzá bizonyos szempontok szerint; erre számíts. Ám ha azt vallod, hogy nincs szükséged tanítómesterre és irányításra ahhoz, hogy fejlődj, magadnak kell kitalálnod, hogyan juthatsz az írás következő szintjére. Ehhez rengeteget kell írnod és olvasnod, úgy általában.

35. Úgy érzed, nem fogalmazol elég jól? Ezt az íráson kívül csak egyetlen egy dologgal tudod fejleszteni: olvass, olvass, olvass!

Ez az előző tipp továbbgondolása: nagyon sokat kell írnod, hogy fejlődhess, de a fejlődésed érdekében nem szabad alábecsülnöd az olvasást. Rendkívül fontos. A szókincsed, a fogalmazási készséged, a stilisztikai érzéked csak akkor tud változni, bővülni, javulni, ha minél többféle könyvet olvasol, minél több szerzőtől. Ne riadj meg a klasszikusoktól, a drámáktól, vagy a kifejezetten hosszú, terjedelmes regényektől: az összetett cselekményvezetést ezek elolvasásával fogod elsajátítani. Kérj segítséget az irodalom tanárodtól, ajánljon neked olyan regényt, ami élvezetes, és tanulni is tudsz belőle, mint kezdő író! Emellett olvass modern és kortárs regényeket is, hogy tisztában légy a mai írási stílussal, és azokkal a témákkal, amelyek manapság foglalkoztatják az írókat.

Itt a következő 5 tipp!

DC xx

Az író a középpontban: film- és sorozatajánló

Ha írsz, ha író szeretnél lenni, vagy ha valaha is írónak tartottad magad, akkor tisztában vagy vele, mit jelent az alkotói válság. Azt is tudod, hogy nincs általános ellenszere, nincs meg az az univerzális csodaszer, amit csak úgy simán bevehetsz, és láss csodát, máris kiráztál a csuklódból 10 oldalt!

Nem mondom, hogy megtaláltam az ellenszert. De inspirációt talán adhatok ezzel a bejegyzéssel: hány olyan filmet láttál már, ami az írási folyamatról, az alkotásról, és az író mindennapi küzdelmeiről szól? Tudok mutatni egy párat. Sorozatokat is! Persze, ez egy nagyon hosszú lista, ezer film készült már, ami körüljárta ezt a témát. Nem tudom mindet felsorolni, de kommentben nagyon sok szeretettel várjuk az ajánlatokat, a kedvenc filmeket és sorozatokat!

Remélem, tudok újat mutatni. Figyelem! A sorozatajánlásaimhoz jár egy 18-as karika. Lássuk! ;)

Csúcshatás (2011)

Avagy mi lenne, ha valóban létezne az a bizonyos csodaszer? Csak beveszed, megírod az év sikerkönyvét, megszeded magad… de a kevésbé kellemes következményekkel is számolnod kell. Mindezt Bradley Cooperrel!

Fejbenjáró bűn (2012)

Miért ne szeress bele az általad kitalált karakterbe? Erről szól ez a film.

Titkos ablak (2004)

Mi van akkor, ha egy nap bekopogtat hozzád valaki, és közli veled, hogy elloptad a sztoriját? És mi van akkor, hogyha elkezd fenyegetőzni, és megöli a kutyádat, mert nem vagy hajlandó beismerni, hogy a történet nem tőled származik?

Éjfélkor Párizsban (2011)

Woody Allen kitalálta, hogyan lehet egy párizsi utazást még jobban feldobni: ha visszacsöppenünk az 1920-as évekbe, a sziporkázó irodalmi élet kellős közepébe. Tom Hiddleston mint Fitzgerald? Nem is kell ennél több!

Szerelmes Shakespeare (1998)

A klasszikus, amit mindenkinek látnia kell. Mit jelent egy író múzsájának lenni? És Shakespeare múzsájának lenni?

Kaliforgia (2007-2014)

Rockzene, Hollywood, egy üveg whisky, egy doboz cigaretta, és egy írógép. Ez Hank Moody világa. Na, meg a nők, minden mennyiségben, és a családja, akiket valahogy mindig sikerül cserben hagynia, pedig nem így tervezi. Humor, szex, szerelem, írás. (A személyes kedvencem.)

 

Szex és New York (1998-2004), Carrie naplója (2013-2014)

Ki ne hallott volna a fiatal és szexi újságíró életéről? Végigkövethetjük, hogyan lett egy magazin kis hasábján megjelenő rovatából egy egész könyv. Carrie tini éveit (amikor még csak a naplójába írogatott) szintén tévéképernyőre vitték, The Carrie Diaries címmel.

Csajok (2012-)

Egy fiatal feltörekvő írólány, akinek nagyon messze van az élete a tündérmesétől: molett, önértékelési gondokkal küzd, munkanélküli, és a szülei sem hajlandóak anyagilag támogatni. De szerencsére ott vannak neki a csajok, akik a szemébe mondják, hogyha túl sokat képzel magáról, és akik mellette állnak, miközben íróvá cseperedik.

Jó filmezést és sorozatozást! ;)

DC xx

A könyvek és az ősz: Fall Time Cozy Time Booktag

Az egyik kedvenc könyves bloggerem, Eszter volt olyan cukormókus, és bejelölt ezen az őszies hangulatú könyves kitöltősdin, úgyhogy kénytelen voltam elengedni a fantáziámat, és valahogy összehozni a könyveket meg a sütőtököket. :) Köszi, Eszter!

Reccsenő falevelek – a világ tele van színekkel. Válassz egy könyvet, amely borítóján őszi színek (piros, narancssárga, sárga) vannak.

Neil Gaiman: Sosehol

Kényelmes, meleg pulcsi – végre elég hideg van ahhoz, hogy nagy, meleg ruhákba bújjunk. Melyik könyv tölt el melegséggel?

A Harry Potter bármelyik része. Megunhatatlan, visszahozza a gyerekkoromat, és magával ragadó a varázsos hangulata. :)

Őszi vihar – süvít a szél és esik az eső. Válassz egy könyvet vagy műfajt, amit egy viharos napon olvasnál.

Ha már vihar és búskomorság, akkor valami elvont fantasyt vagy krimit olvasnék. Mondjuk, egy Gaiman könyvet, vagy Lakatos Leventét. A Bomlást úgyis elég régóta halogatom, a közeljövőben tuti előveszem.

Hideg, csípős szél – ki a legmenőbb karakter, akivel helyet cserélnél?

Most mondjam azt, hogy Morpheusz, mert olyan királyság lenne az Álmok Fejedelmének lenni? :)

Forró almabor – melyik alulértékelt könyvet szeretnéd látni a legfelkapottabbnak?

Rengetegen ismerik A Gyűrűk Urát, de nem elegen az előtörténetet, Középfölde teremtéstörténetét és az első nagy háborúkat. Szerintem A szilmarilok van olyan jó, ha nem jobb, mint Tolkien legismertebb műve (ő maga is inkább A szilmarilokat tartotta a fő művének).

Kabát, sál és kesztyű – a levegő lehűlt és ideje melegen felöltözni. Melyik a legkínosabb könyvborító, amivel rendelkezel, és nem szeretnéd, ha bárki látná?

Sylvia Day: Bared to You (még jó, hogy csak e-könyvben van meg)

Sütőtök – Melyik a kedvenc őszi ételed?

A dió, minden mennyiségben.

Forró kandallótűz – oszd meg a melegséget! Kit tagelsz be?

Sophie-t, Adri könyvmolyt, és Ronit. :)

Sztárolvasó - ByeAlex

Elkaptam egy kis interjúra ByeAlexet, akit talán legtöbben a Kedvesem c. dal előadójaként ismernek, és aki nemrég elkészült az első kisregényével. Vagyis nem. Azt igazából Márta Alex írta. Vagy valami ilyesmi… :)

Most jelent meg az első kisregényed. Kinek ajánlanád a történetet, kihez szólsz elsősorban? 

Nem tudom, kinek ajánlanám. Senkinek és mindenkinek. De azért felnőtteknek.

Mit olvastál legutóbb, vagy mit olvasol most éppen?

Márta Alex: Özséb, most éppen... Amúgy pedig, Robert Merle: Utolsó nyár Primerolban. Ez egy valódi kisregény tőle, a bestseller írásai nem érdekelnek.

Volt olyan kötelező olvasmány az iskolában, amin nem tudtad átverekedni magad? Volt kedvenced?

Gárdonyi, Jókai… idegbajt kaptam tőlük. Nem az én stílusom. De a Kincskeresőt bírtam… Igazából a Pál Utcai srácokat is.

Van olyan könyv, amit időről időre felütsz, vagy nem tudod megunni?

Nekem most a Rímek életre, halálra ilyen Ámosz Oztól.

Szerinted elegen olvasnak ma Magyarországon? Lehet ezen változtatni, kell változtatni? 

Nem, és szerintem nem úgy néz ki, hogy ezen bárki is változtatni akarna.

Mit gondolsz a "kalózolvasásról", a netről illegálisan letöltött regényekről?

Nem foglalkoztat a kérdés. Ez van.

+ 1: Nyár vagy tél? :)

Nyár, mert a tél hideg és én utálom a hideget, továbbá tank topban jobban nézek ki, mint pufidzsekiben, hahaha!

Köszi ezeket a nagyon Alexes válaszokat! ;)

DC xx

A pozitív gondolkodásról 5 percben: avagy segíts magadon, ha más nem segít

Hú, de nem fogtok szeretni ezért. Jön a zírónő, és már megint osztja az észt arról, hogy ne legyünk depisek, ne forduljunk befelé, és ne vagdossuk magunkat. Hehe, nem. Nem ezért „jöttem”, nem erről fog szólni ez a bejegyzés. Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy nem akarom még egyszer meglátni, hogy egy ilyen tweet pár perc alatt 8 retweetet kap, és egy csomóan csillagozzák.

Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogyan kell kisfelnőttként viselkedni és gondolkodni. Arról szeretnék írni, mit kell tenned azért, hogy úgy általában javíts a mindennapjaidon és az életminőségeden. Ezt csak pozitív kisugárzással és gondolkodásmóddal lehet elérni. Hidd el, a problémák sosem fognak megszűnni, csak gyűlnek és gyűlnek, neked pedig ki kell alakítanod azt a módszert, amivel a leghatékonyabban tudod feldolgozni őket, túlélni őket.

A környezeted képes arra, hogy dementorként működjön: lehúz, elszomorít, megfoszt az önbizalmadtól, és egy csomó sötét gondolatot ébreszt benned. Na, most. Bármerre mész a világban (sajnos erre kicsiny országunkban elég nagy esély van), fogsz találkozni negatív emberekkel. A negatív emberek egy saját maguk teremtette ördögi körben őrlődnek, mivel nem szeretik önmagukat, ebből következőleg megvetik az egész világot, és az élő fába is bele akarnak kötni. Amikor erről felvilágosítják őket, beletörődnek, hogy ők rossz úton járnak, és biztos a pokolban fognak elégni, épp ezért nem is veszik számításba a változást, mint opciót. Ahhoz bizony erő kell. Ahhoz kitartás kell. És savanyúan fognak nézni minden egyes olyan embertársukra, aki képes pozitívan, ösztönzően, okosan gondolkodni a világról.

Te is ebben az ördögi körben akarsz forogni életed végéig? Persze, hogy nem. Akkor elmondom, mit tegyél, hogy javíts az életeden akkor, amikor minden és mindenki összeesküdött ellened.

Az első és legfontosabb lépés: beszélj valakivel! A problémáidat ki kell mondanod, meg kell fogalmaznod annak érdekében, hogy fel tudd dolgozni őket. Az is nagyon fontos, hogy valaki meghallgasson: akár egy szülő, vagy egy barát, vagy a szomszéd, vagy egy szakember. Nem érdekel, hogy kivel, csak BESZÉLJ VALAKIVEL. Ezt nem úszod meg, itt kezdődik minden: ha bent marad, akkor megmérgez belülről, és gondoskodik róla, hogy negatív hozzáállásod legyen mindennel kapcsolatban. Így boldogtalan leszel, és nem is akarsz majd változni. A beszéd egyfajta lelki méregtelenítés, amire mindenkinek szüksége van még akkor is, ha nem kap jó tanácsokat ennek fejébe. 

De ez korántsem elég. Alapjában véve kell megváltoztatnod a mindennapokhoz való hozzáállásodat. A pozitív életfelfogás nem alakul ki egyik napról a másikra, erre tudatosan kell odafigyelned, akarnod kell a változást. Most biztos azt gondolod, én könnyen beszélek, mert nekem tutira reggeltől estig fülig ér a szám. Hát, nem. Én is emberből vagyok, vannak problémáim, de megpróbálom olyan szemszögből nézni, hogy az minél kevésbé fájjon. És mindenből erőt kovácsolok. Tehát. Ha belépsz a pozitívan gondolkodók kezdő csoportjába, akkor a napod valahogy így nézzen ki:

* Éld meg a pillanatokat teljességükben. Adj hálát azért, mert egyáltalán a földön vagy, lélegzel, és többé-kevésbé egészséges vagy. Végiggondoltad már, hogy ez önmagában már mekkora csoda? Nem? Akkor hunyd le a szemed, vegyél egy nagy levegőt, és meditálj el ezen egy kicsit. A legfontosabb, hogy az érzelmeidet 100%-osan fogadd be, éld át, dolgozd fel: ha sírni kell, hát sírj, ne fogd vissza a könnyeket. Ha legszívesebben kiüvöltenél valamit a világba, tedd azt. Ha felszabadultan nevetnél, azt csak minél hangosabban! Itt a lényeg: hogy nem szabsz gátat az érzelmeidnek, kiélvezed őket. Ha legszívesebben zokognál, de közben csak műmosolyt mutatsz kifelé a világnak, önmagadnak hazudsz. Ez bűntudatot, rossz érzést kelt benned, és megint elérkeztünk a dementor-effektushoz, amikor önmagadat emészted fel, jön az ördögi kör. Ne várd meg, amíg eljutsz idáig, van ellenszer.

* Tudatosan kell törekedned a pozitív belsőre (érzelmi világ) és külsőre (kisugárzás). Már írtam egy cikket arról, milyen trükköket tudsz belecsempészni a mindennapjaidba, hogy általánosan javuljon a közérzeted. Itt olvashatod el. Emellett, ha úgy érzed, most tényleg eleged van a világból, és azt kívánod, bárcsak létezne egy ellenszer, egy gyors hatású pirula, hogy megszabadulj a belső démonoktól, van egy olyan tippem, ami MINDIG beválik. A mozgás. A sport. Zenével a fülben, vagy anélkül, fél órán át , vagy két órán keresztül, tökmindegy. De hatásos. Esküszöm. 

* Foglald le magad! A pozitív életszemlélet alapvető hozzávalója a sikerélmény, amit a produktivitás akarása szül. Magyarul: találj ki valamit, tegyél le valamit az asztalra, hogy legyen értelme MINDEN EGYES napodnak! Sportolj, vállalj magán órákat egy bizonyos tárgyból, készülj versenyekre, menj, és gazold ki a kertet, mit tudom én! Kis dolgokra kell gondolni, de ezek mégis nagyot dobnak a jókedveden. Most biztos azt mondod, te nem vagy jó semmire, csak otthon ülsz, depizel, és PC játékokkal játszol, vagy inkább kizárod a külvilágot, és olvasol. Felőlem! De akkor pl. indíts egy könyves blogot! Vagy írj könyvajánlókat a suliújságba. Fogd a szenvedélyedet, és KEZDJ VELE VALAMIT. Jönni fog az a sikerélmény, érezni fogod, hogy volt értelme reggel felkelni, büszke leszel magadra. És ha a szüleidtől nem kapod meg a dicsérő szavakat, akkor fordulj máshoz értük: ott vannak a barátaid, a tanáraid, a netes ismerőseid. Lesz olyan ember vagy közösség, akit érdekelnek a tetteid, csak legyen merszed megtalálni őket!

* Minden nap segíts valakinek! Nem baj, ha csak kicsit, de valamilyen formában tedd jobbá a világot, csalj mosolyt az emberek arcára ÖNZETLENÜL, ÖNMAGADTÓL. Aranyszabály: ha pozitívan állsz hozzá másokhoz, önmagadat is pozitívabban fogod látni. Tudom, a világ tele van rossz emberekkel, vérszívó dementorokkal (vagy hívjuk őket inkább energiavámpíroknak), akik be fognak neked szólni, ha jót akarsz. Sebaj. Zavard össze a világot, mosolyogj hétfőn! „Miért vigyorog itt az utcán ez a hülyegyerek?” – kérdik majd. „Mert csak!” Nem csak a rosszkedv ragad; egy mosoly is tud fertőző lenni. Én imádok rámosolyogni az üzletben az eladókra. Szerencsétlen ott gürizik órák óta a pult mögött, hát nem érdemli meg, hogy rámosolyogjak, és megköszönjem neki, amit értem tesz? Tényleg akkora fáradság ez részemről? Dehogy. A kedvencem, hogy ha egy rendelést veszek át, mindig megkérdezik tőlem, hány P-vel írom a nevem, eggyel vagy kettővel. Mindig azt felelem, hogy hárommal, mire az esetek 90%-ában elvigyorodik egy vadidegen a viccemen. És ettől én iszonyat jól érzem magam.

Szeretném, ha elhinnéd, hogy a problémáidra van megoldás, de ahelyett, hogy másokra mutogatnál, előbb magadban kell rendet tenned. Az önsajnálat a gyengék leggyengébbik fegyvere, sehová sem vezet. Az ördögi körből ki lehet szakadni, csak meg kell lennie annak a nagyon erős változni akarásnak. Nehéz világban élünk, a szüleinknek és a tanárainknak rengeteg gondjuk van, és gyakran nekünk, fiatalabbaknak kell felnőttként gondolkodnunk és viselkednünk. A felelősségteljes gondolkodás számomra ott kezdődik, hogy meglátom másokban a jót, nem teszek kárt magamban és a világban a negatív kisugárzásommal, hanem felvállalom, hogy képes vagyok mosolyogni hétfőn. Ha pedig megdobnak kővel, gyűjtögetem a köveket, és várat építek belőlük.

Hmm, ezt már egyszer leírtam valahol… önbizalomfröccsnek ITT egy hasonló bejegyzés.

Gyerünk, gyerekek, változtassatok, mert ezt a világot csak a fiatal generáció tudja megmenteni!

És ha már ennyire megrészegültünk a pozitív gondolkodástól, linkelek valami dalt, mert hát hogy néz az ki, hogy itt rizsázok, és nincs hozzá aláfestés?!

DC xx

A csoki meg a könyvek

Ezzel a taggel vagy kihívással/címkével először Eszter blogján találkoztam, pár napja pedig Sophie meg is hívott rá, hogy csináljam meg, szóval ez épp elég ösztönzés volt. Ennek az a lényege, hogy egy-egy csokifajtához könyveket fogok rendelni az olvasmányaim közül, nézzétek csak:

Étcsokoládé - egy sötét témájú könyv

Sokat gondolkodtam ezen, és végül A némát választottam Szilvási Lajostól. Először is, újra kellene olvasnom, már egy ideje tervezem. Másodszor, ezt a könyvet azért szerettem meg nagyon, mert az író egy 20 éves fiatal fiú ironikus, csalódott, dühös „hangján” vezeti végig a cselekményt. Az alapszitu az, hogy Lestár Balázst megtámadták, elvesztette a hangját egy késelés során, és most hazatér a családjához, ahonnan elszökött. Megdöbbentő és lenyűgöző Balázs gondolatfolyamát olvasni, a világból kiábrándult, nemtörődöm, de mégis dühvel teli meglátásait követni. Sötét téma, eszméletlen jó megvalósításban.

Fehér csokoládé - egy vidám könyv

Kikapcsol, megnevettet, ellazít, életet lehel belém – ez Leiner Laura Bábel című könyve.

Tejcsokoládé - egy népszerű könyv, amit nagyon el akarsz olvasni

Nem hiszitek el, de még nem jutottam el Az útvesztőig. Pedig nagyon érdekel, a filmet még nem láttam, de elsősorban a könyvre fáj a fogam. Na, majd megszerzem… :)

Csokoládé, aminek karamell van a közepén - egy könyv, ami ellágyított

Hát, ember legyen a talpán, aki nem szipog legalább egyet-kettőt a Csillagainkban a hibán…

Ostyamentes Kit Kat - egy könyv, ami meglepett téged

Az Örökké a csajom c. könyvet választom, mégpedig kellemetlen meglepetésként. Egyrészt azért, mert magyarul olvastam, és ez hiba volt. A fordítás néhol rettenetes, néhol rossz, így élvezhetetlenné teszi a cselekményt (legalábbis számomra, mert könnyen kiszúrtam a hibákat). Másrészt… nem voltam elájulva ettől a sztoritól. Izgalmasabbra, belevalóbbra számítottam. Kicsit langyos volt nekem.

Snickers - egy könyv, amiért megőrülsz

Hát, akkor legyen a Lux sorozat második része, az Onyx. :) A sorozatban ezen a részen nevettem a legtöbbet, itt izgultam a legjobban, és itt téptem a hajam a leginkább, hogy „Hogy tudsz ilyen jót írni, Jennifer?!” Eredetiben olvastam Levy-vel (a kindle-öm), és ha előveszem, hogy beleolvassak, csak úgy peregnek a lapok! :) Jut eszembe, az utolsó részt, az Oppositiont is el kellene olvasnom, de megígértem magamnak, hogy azt csak teljes sorozat-újraolvasással egybekötve, azt meg csak akkor szabad, ha befejeztem a Tükörlelkek kéziratát (tudom, kész önsanyargatás :D)

Forrócsokoládé tejszínhabbal és pillecukorral - egy könyv, amit bármikor újraolvasol

Ez talán meglepő lesz, mert az ember ilyenkor valamilyen lazulós könyvre gondol, de én Tolkien A Szilmarilok című mesterművét választom. Eddig háromszor olvastam, és az az igazság, hogyha a kezembe kerül, abból úgyis az lesz, hogy felütöm, és újra elmélyedek Középfölde mitológiájában, a teremtéstörténetben, a valák és az első tündék háborúiban… imádom!

Bonbon - egy sorozat, aminek olyan tulajdonságai vannak, amiket sokféle olvasó szerethet

Azért írom a Harry Pottert, mert tapasztalatból beszélek: ez az egyetlen könyvsorozat, aminek minden részét elolvasta kis családom. Ez a sztori a kisgyereket, a tinit, a szülőt, az idősebbeket is egyaránt leköti, Rowling zsenialitása leginkább ebben mérhető.

Mi az én kedvenc csokim?

A Toffifee, a Raffaello, és a bocis Milka, avagy a fehércsokis-tejcsokis foltos. :)

És mivel nyilván rajtam kívül sokan szeretitek a csokit és a könyveket, meghívok pár emberkét, hogy töltögesse ki ezt a taget. :) MisssBee, Daremo, infinitedreams, Lala és Lunea, Félcsi, Ti jöttök! Nem tudom, hányan fogadjátok el a kihívást, lehet, hogy nem szoktatok ilyen tageket csinálgatni, vagy már megcsináltátok, de azért én elsősorban rátok gondoltam.

DC xx

Hogyan szerettessem meg vele az olvasást? 8 tipp!

Az igazi könyvmolyoknak valóságos szívfájdalom azzal a jelenséggel találkozni, ha az egyik ismerősükről, rokonukról kiderül, köze sincs az olvasáshoz, a könyvek csodás világához. Vagy 1, nem szeretnek olvasni (erre a kimondatlan reakcióm mindig az, amit Voldemort mond Lucius Malfoynak az utolsó Harry Potter filmben: Hogy bírod elviselni magad?), vagy 2, jönnek a kifogásokkal, hogy „Nincs rá időm!” (Hahaha.), „Én forgatom a Cosmót, az is olvasás!” (Röhög a vakbelem.), „Nem nekem való, gyűlöltem az összes kötelezőt…” Na, álljunk csak meg egy percre! 

Az elhivatott könyvmoly, aki arról ismerhető fel, hogy ha megkérdezik tőle, mi az álommelója, azt feleli, bárcsak fizetnének azért, hogy olvasson, ilyenkor felkapja a fejét (kikukucskál az aktuális fejezet mögül), először elszörnyed a hallottakon, aztán máris beindulnak a fogaskerekei, mivel meggyőződése, hogy eme nemes küldetést, miszerint „Na, majd én ajánlok neked könyvet, és máshogy lesz!” kizárólag ő viheti véghez.

Nos. Naiv hóbortomban leültem a gép elé, és megpróbáltam összeszedni 8 tippet arra, hogyan szerettessük meg az olvasást a nem olvasókkal, milyen praktikákkal rukkoljunk elő, milyen könyveket ajánljunk, hogy küldetésünket sikeresen végrehajtsuk, és dolgunk végeztével elégedetten dőlhessünk hátra kedvenc fotelünkben, és visszatérhessünk ahhoz a bizonyos fejezethez. :) Lássuk!

1. Tetszett a film? Olvasd el a könyvet!

A tipp, ami adja magát, és valószínűleg már próbálkoztál vele. De lehet, hogy nem voltál eléggé fifikás! Kijöttök a moziból/megnéztek otthon egy filmet közösen, és te máris lecsapsz az überszuper olvasottságoddal, megosztasz egy érdekes tényt a regényből, összehasonlítasz egy filmbeli és egy könyves jelenetet, vagy csak úgy mellékesen megjegyzed, hogy Ron és Hermione igazából nem is a Titkok Kamrájában csókolóztak először… Aztán elsétálsz, a kiszemelted meg csak néz utánad sóvárogva, de te csak azért sem adod be a derekadat, nem árulod el, hogy is volt a könyvben… Máris szereztél egy álmatlan éjszakát az emberednek! (Ha nincs a közelében internet…) Ihletre van szükséged ahhoz, milyen könyveket ajánlj neki? A molyos filmadaptáció címke megkönnyíti az életedet. :)

2. Tetszett a sorozat? Olvasd el a könyvet!

Na, nem arról beszélek, hogy rögtön nyomd a kezébe a Trónok harcát a maga 889 oldalával, mert szegény párát kikergeted a világból is… De, ki tudja? :) Próbáld meg kiemelni, miben más a könyv és a sorozat, hátha felkelted az érdeklődését: erre jó a True Blood, a Vámpírnaplók. Ez a tipp azért jó, mert oda meg vissza is működik. Úgy értem, ajánlhatsz neki olyan könyvet, aminek ismeri a sorozatadaptációját, vagy olyan könyvet, ami feldolgozás, mert a sorozat alapján íródott. Ilyen például az Egyszer volt, hol nem volt könyvváltozata! Ó, és egy extra tipp, ami filmre és sorozatra is jó, és imádni fogja az eredeti sztorikat olvasni: a jó öreg Sherlock Holmes! Ha rám hallgatsz, A sátán kutyájával kezded. :)

3. Ha imádja a PC játékokat

Gamerrel van dolgod, akit nem tudsz elrángatni a gép elől? Vedd meg neki a játék könyvváltozatát! Ezekből Dunát lehet rekeszteni, ráadásul jól megírt könyvekről beszélünk. Assassin’s Creed, Warcraft, Mass Effect, stb… Próbáld elmesélni neki, mennyire jó, hogy a könyv kicsit más szemszögből, más mesélő móddal tudja átadni ugyanazt a világot, nem beszélve arról, hogy sokkal többet nyújthat a háttértörténet szempontjából, adott esetben a kitalált világ történelméről, mitológiájáról. Ez tutira érdekelni fogja!

4. Az erotika mindig győz…

Elmúlt 18 éves, és nincs annyi esze, hogy könyvet vegyen a kezébe? Annyira egyszerű! Hagyj kint a konyhapulton egy szaftos erotikus regényt, lehetőleg egy pikáns jelenetnél kinyitva. Csak úgy egészen véletlenül. Nem azt mondom, hogy ezek a könyvek az irodalom csúcsát jelképezik, de ha ez a fajta szórakoztató műfaj kell ahhoz, hogy megtanulja falni az oldalakat, megszokja a több órán át való olvasást, hát gyerünk! Mit veszítesz vele?

5. A humor a király!

Nem kell filozofikus, történelmi, vagy lélektani regényekben gondolkodni. Aki eddig nem olvasott, azt meg kell győznöd arról, hogy az olvasás elsősorban kikapcsol, szórakoztat. Ha egy nehéz nap után a kezébe vesz egy Rejtő könyvet, máris jót tett a saját lelkének. Olvass fel neki egy-két haláli mondatot vagy bekezdést, és ha elmosolyodik rajta, az már jó jel! Keltsd fel az érdeklődését! Ne győzködd folyton, inkább mutasd meg neki, olvass fel neki minden nap egy-két frappáns párbeszédet, és előbb-utóbb megjön a kedve hozzá. Lehet, hogy bejön neki Christopher Moore, Vavyan Fable, vagy Leiner Laura humora. Kísérletezz, tapogatózz!

6. Könyvajánló hobbi, érdeklődés alapján

Hollandia imádónak Csillagainkban a hibát. Informatikusnak vagy mérnöki beállítottságúnak Digitális erődöt. Francia vagy Párizs őrültnek Anna és a francia csókot, Csak egy napot, A parfümöt… A határ a csillagos ég, csak gondolkodj el rajta, miről jár a szája egyfolytában, melyik országba, városba akar mindenképpen elutazni, mivel tölti el a szabadidejét, milyen sportot űz, milyen hangszeren játszik (hohó, a sportos és a zenei könyvek, aranybánya!), miből szeretne még többet kapni? Megkaphatja egy letehetetlen regény formájában.

7. Életrajzok, sztárok, nagy emberek

Milyen zenét hallgat az emberünk? Led Zeppelint? Vagy inkább One Directiont? Tök mindegy, mert fogsz neki találni a kedvenc bandájáról vagy énekeséről szóló könyvet. Kizárt, hogy közömbösen áll hozzá egy olyan könyvhöz, ami a kedvencei életéről és munkásságáról szól. Meglepheted a kedvenc színészéről, humoristájáról szóló életrajzi könyvvel, de abban a szerencsés helyzetben is találhatod magad, hogy az adott híresség még tollat is ragadott, ergo, regényeket ír! A kiszemelted imádja a Doktor House-t és hatalmas Hugh Laurie rajongó? Itt a regénye. 

8. Olvasás: a problémamegoldás forrása

Talán az egyik legjobb módszer. Azonosítsd őt az általad olvasott könyv egyik szereplőjével: hasonlítanak, vagy hasonló problémájuk van? Avasd be, hogy a karakter milyen módon oldotta meg a problémát (azért ne lődd le a poént teljesen), vagy, hogy ugyanaz az életstílus, életfelfogás hogyan jelenik meg nála. Egy jó könyv gondolkodásmódot és világnézetet tud változtatni, csak meg kell győznöd az alanyunkat arról, hogy a saját jól felfogott érdekében el kellene olvasnia a könyvet. Ja, igen, és próbáld kihagyni a kell, muszáj szavakat, mert erről rögtön a kötelezők jutnak eszébe. Tudod te, hogy kell ezt, keltsd fel az érdeklődését ravasz módon!

Láthatod, hogy nem veszett ügyről beszélünk. Csak azután ess kétségbe, ha mind a 8 tippet átfutottad, megpróbáltad alkalmazni, és még így se jött össze a dolog. Ám szeretnék mindenkit arra ösztönözni, hogy sose adják fel, mert az olvasás egy olyan szokás, amit igenis érdemes nap mint nap terjeszteni és küzdeni azért, hogy egyre többen ragadjanak magukhoz könyvet! Ezért is szeretnélek megkérni benneteket arra, hogyha van egy jó sztoritok ezzel kapcsolatban, vagy van olyan tippetek, amit nem írtam le, osszátok meg itt hozzászólásban! Segítsünk egymásnak! Jó olvasást, jó küzdést! :)

DC xx

Interjú a Paddy and the Rats frontemberével (2012)

Ez egy másfél éves cikk, és fogalmam sincs, hogy eddig miért nem tettem ide ki. :) A passzio.hu-n jelent meg először.

12.12.12. – Ördögi szám, de stílusosan ekkor, december 12-én jelenik meg az egyre népszerűbb hazai pub n' roll banda, a Paddy and the Rats harmadik stúdiólemeze, amely a Tales From The Docks névre hallgat. A lemezmegjelenés alkalmából kerestem fel a hattagú csapat frontemberét, Paddy O'Reilly-t (Oravecz Kristófot), hogy meséljen ezt-azt, mi hír mostanában a kalózpatkányok hajójának fedélzetén.

A Tales From The Docks már a harmadik lemezetek. Ez miben más, mint az előző kettő?

Az első lemez igazi bohóckodás volt. Abszolút nem gondoltuk, hogy bármit is el fogunk érni ezzel a kreténséggel. Az a lemez még inkább a saját szórakoztatásunkra készült, mint a közönségére. De valamiért sikeres lett és kialakított egy jó kis rajongói bázist országos szinten. A második lemezünket próbáltuk már kicsit komolyabban venni. Ami nem azt jelenti, hogy operát írtunk, de sokat kísérleteztünk új ötletekkel és rájöttünk, hogy van keresni valónk a zenei palettán. A dalok összetettebbek, a szövegek pedig sötétebbek lettek, mint az első korongon. A mostani lemezünk, a Tales From The Docks szerintem az eddigi legjobb munkánk. Az első két lemez keveréke valahogy. Nem feltétlenül más. Nem változtattunk a stílusunkon. Egyszerűen csak kiforrottabb szerintem.

Már egy-két új dal meghallgatása után is úgy tűnt nekem: mostanra tényleg kiforrt a stílusotok, összerázódtatok, a dalokban minden passzol, zeneileg és hangulatilag is. Te hogy látod ezt, merre és hogyan fejlődött a csapat?

Igazi "sing along" dalokat írtunk, de már nem olyan bugyuta módon, mint az első lemezen, viszont nem is bonyolítottuk túl a dalokat úgy, mint a másodikon. Most értünk be igazán, most találtuk meg az igazi hangunkat és úgy érzem, hogy most születtek a legjobb dalaink eddig. Ha az ember sokat csinál valamit, egyszerűen egyre jobb lesz benne. Szerintem mi is így vagyunk ezzel a Tales from the Docks-on.

Melyik dal áll legközelebb a szívedhez?

Az új lemezről talán a Clown. Ez egy nagyon személyes dal. Egy Jim Morrison idézettel indul, amit valamiért mindig nagyon közel éreztem magamhoz. "I'm just a man with a soul of a clown, who forces me messin' up everything around." Illetve ez nem a pontos idézet, az övé kicsit máshogy van, de erre építettem a szöveget. Jim azt mondta, hogy egy intelligens, érzékeny emberi lényként tekint magára egy bohóc lelkével, aki mindig arra készteti, hogy elszúrja az életében a legfontosabb pillanatokat. Ez valahogy velem is így van. Tudom, hogy hülyeséget teszek, de nem tudok uralkodni magamon és mégis megteszem.

Amikor ezt a dalt írtam, ez nagyon aktuálissá vált az életemben. Ez tulajdonképpen a bűnös ember dala, aki önmagának a legnagyobb ellensége. Mert igazi megbocsátást önmagadban találsz, de ezt a legnehezebb elérni. Önmagadat és a saját hibáidat a legnehezebb elfogadni. Egyébként ez a bűn és megbocsátás téma visszaköszön a Ghost From The Barrow-ban és a Wasted Time-ban is. Nekem most ezek az önismereti dolgok voltak terítéken. Én foglalkoztam az individuummal, Vince pedig inkább a globális kérdésekkel. A hatalmi viszonyok rendeződése a világunkban, és hogy kinek, hol a helye, mi a célja az életben. A Here We Go és a We Are One erről szólnak. Vége a Vaskornak és a materializmusnak, 21-e után jön az Aranykor és a spiritualitás! Persze nem ezek adják a lemez gerincét, ezek inkább érdekességek. Kalózkodás, fosztogatás, piálás, vagyis mesék a dokkból! De azért nem esti mesék ezek!

Te írod a dalszövegeket, vagy ez csapatmunka?

A jókat én, a rosszakat Vince! Hehe Nem, azért nem ilyen egyszerű ez. Vince és én írjuk a legtöbb szöveget és van sok, amit ketten együtt. Az ilyeneknél általában meg van már a téma, amihez neki is és nekem is van ötletem, aztán ezeket összegyúrjuk közösen. Amikor írom a zenéket, általában rögtön meg van az a 8-9 dal, amihez tudom, hogy milyen szöveget szeretnék írni. Ilyen pl. a Freedom, a Never Walk Alone, vagy az új lemezről a Clown. Ezek szinte rögtön összeálltak, úgyhogy sokszor azonnal a stúdióban megírom a szöveget. De van, hogy csak a téma van meg és még otthon agyalok rajta, csiszolgatom.

Joey is szokott szöveget írni és az új lemezre Seamus is írt két dalhoz, az Old Wive's Tale-hez és a Celebrate-hez. Az utóbbihoz kitalált egy karaktert, Aaron Murdockot, akinek a 100. születésnapját ünnepeljük. De sajnos elrontottam neki azt az élményt, hogy legyen egy saját karaktere, mint Sailor Sally pl. Ez volt az utolsó dal, amit felénekeltem. Általában 6-8 órás éjszakai ének session-öket tartottunk és mivel torokgyulladásom volt, ezért minden este pálinkáztam, hogy tudjak énekelni. Mivel ez volt az utolsó, lehetett már reggel 6, elég részeg voltam és a refrénben a Murdockhelyett valamiért Smursdock-ot énekeltem következetesen, de már annyira kész voltunk, hogy csak másnap vettük észre és így maradt. Ezért a szövegben, hogy legyen értelme, átírtuk törpe dokira, vagyis Smurf's Doc-ra. Bár jobban belegondolva ennek sincs sok értelme! Szóval kinyírtam az egyetlen karakterét, mielőtt megszülethetett volna!

Nem éppen kevés hangszerrel dolgoztok. Hogyan folyik a zeneírás nálatok?

A dallamokat, alaptémákat általában megírom otthon a saját kis stúdiómban, próbán pedig összegyúrjuk, kiszínezzük őket. Mindenki belerakja a saját ötletét. De van olyan dal (főleg az első lemezen), amit Vince-szel és Joey-vel teljesen együtt írtunk. Ilyen pl. a Hurry Home. Nem tudnám már megmondani, hogy melyik részt ki hozta.

A Ghost From The Barrow-hoz sokáig csak a zongorás rész volt meg, ami most az intrója. Ezt elég kevésnek éreztem, de azért megmutattam Vince-nek, hogy van ilyen is, ő meg rögtön mondta, hogy ezzel valamit mindenképpen kezdjünk. Hetekig agyaltunk, de semmi jó ötlet nem jött. Aztán Sammel demóztuk fel a hegedű témákat nyáron és ő mondta, hogy gyorsítsuk fel, kitalálta rá a hegedű témát, amitől már a stúdióban rázott a hideg és hirtelen össze is állt az egész. Érdekes ez a dolog. Van, hogy hónapokig agyalsz valamin, erőlködsz és nem alakul semmi, aztán hirtelen egy pillanat alatt összeáll minden!

A Pilgrim on the Road majdnem ugyanez volt, csak fordítva. Sam hozta majdnem a kész dalt, de nem volt refrénje, nekem meg rögtön beugrott ez a refrén. Szóval nagyon jól kiegészítjük egymást. Fantasztikus érzés, amikor két ember ennyire össze tud hangolódni! De vannak szinte teljesen közös szerzemények is. A Wasted Time az első ilyen közös Paddy dal. Elkezdtem próbán gitározni, énekelni valamit, aztán mindenki hozott rá valami jó ötletet. Elég összetett dal is lett.

Meg kell kérdeznem: amikor évekkel ezelőtt összeállt a csapat, miért éppen az ír népzenei alapok mellett döntöttetek?

Ahogy az elején is mondtam, nem gondoltuk mi ezt komolyan. Egyszerűen csak tetszett, hogy lehet duhajkodni erre a zenére és azt mi nagyon szeretünk. Szeretjük az ír zenét, a kalóz sztorikat, a kocsmázást és azt a legjobban, hogy nagyon sok dolgot, témát ki lehet találni ebben a műfajban. Szinte nincs semmi kötöttség. Mindannyian zenéltünk a Paddy előtt is, de egyikünk sem ezzel a műfajjal foglalkozott. Ez valami nagyon új volt és nagyon tetszett nekünk, hogy végre minden hülye ötletünket kivitelezhetjük. Ezért volt az első lemez teljesen baromkodás, abszolút felszabadultság, ami végül tök jól sült el. És szerintem ezért van az is, hogy néhányan azt érezték a második lemezünknél, hogy túl komolyan vesszük a dolgokat az elsőhöz képest.

Persze ez így nem igaz. Nem vettünk mi semmit komolyan, egyszerűen csak az van, hogy a zenében és a művészetben nem csak a szórakoztatás része érdekel minket. Szeretem azt, ha egy mű elindít egy gondolatot az emberben, vagy ha a sötétebb témák is megjelennek egy-egy dalban, és mivel ez a műfaj alapvetően nem erről szól, ezért furcsa lehet, ha egy olyan dalt hallanak tőlünk, mint a Never Walk Alone. Bár szerintem pont ezek azok, amik megkülönböztetnek minket a többi folk-punk zenekartól. De a közönség nagy része azért jól fogadta ezeket is. Alapvetően nagyon szeretjük a folkzenét, mert nagyon ember és természet közeli zene. Nagyon spirituális amellett, hogy jó rá bulizni. És szerintem pont ezért tud az ember olyan önfeledten szórakozni erre a zenére, mert valami nagyon ösztönös és ősi érzelmeket szabadít fel. A punk zene valahol pedig ugyanezt közli: Leszarni minden korlátot! Ezért jó kombó ez.

Nemrég érkeztetek haza Olaszországból, Európa-szerte sokan kíváncsiak rátok. Mi a benyomásod a külföldi rajongókról?

Imádjuk őket is! Nincsenek még annyian, mint itthon, de legalább olyan lelkesek, mint a magyar közönség. Olaszország már elég jól működik. Nyáron jó pár fesztiválon játszottunk és ez tényleg sokat segített. Most novemberben 4 koncertünk volt, amiből 3 Sold Out volt. Ez nagyon jó érzés!

Van olyan élményed a külföldi turnékról, ami nagyon megragadt? Ossz meg velünk valami érdekfeszítőt!

A külföldi turné azért nem olyan, ahogy azt az ember elképzeli. Hiába utazod körbe Európát, nem sokat látsz a világból ilyenkor, mert nagy távolságokat kell megtenni és mindenhova időben oda kell érni. Ezért az időnk nagy részét buszban, benzinkúton vagy hotelben töltjük. Erről szól a Bastards Back Home klipje. Rengeteget hülyéskedünk ilyenkor is és bulizunk amíg bírjuk, de nagy városnézéseket sajnos nem tudunk tartani.

December 13-án, csütörtökön lesz a lemezbemutató koncert az A38 hajón. Aztán mi következik? Turnézás, bulizás, ivás ezerrel?

A decembert szinte végig koncertezzük, még megyünk idén Debrecenbe, Zalaegerszegre, Sopronba, Kecskemétre, csak hogy néhányat említsek. Aztán januárban jön egy kis pihenés. Nagyon sokat melóztunk a Tales From The Docks-on az elmúlt három hónapban, amit a családjaink és a barátaink sínylettek meg. Úgyhogy januárban mindenki pihen és velük lesz kicsit. Kipihenjük az előző év fáradalmait, aztán februártól végig turnézzuk a 2013-as évet itthon és Európában!

Köszönöm az interjút, Paddy!

Dora Craiban, 2012.12.11.

Kéziratot a kiadóhoz – lépésről lépésre

Valami egészen különleges érzés pontot tenni életünk első regényének végére. Kiörömködjük magunkat, megmutatjuk a kéziratot a családnak, a barátoknak, aztán követjük a belső hangot, ami megsúgja nekünk, hogy ezt most csak magunknak írtuk, vagy esetleg érdemes lenne-e megmutatnunk a nagyobb olvasóközönségnek is. Itt kezdődik a könyvkiadás, ez az első lépés: legyen meg a határozott döntésed, az elkötelezettséged aziránt, hogy szeretnéd nyomtatásban látni a művedet.

Ám ekkor jön egy hatalmas bukkanó, mert a legtöbb fiatal, kezdő író nem fog túl sok anyagot találni az interneten arról, hogyan is érdemes elkezdeni ezt az egészet. Hogyan lesz a Word dokumentumból kézzel fogható könyv? Mennyibe kerül a könyvkiadás? Egyáltalán milyen kiadóhoz érdemes küldeni az írásunkat? Hogy is van ez az egész? A 16-17 éves kezdő írók csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem vesznek a kezükbe szakirodalmat, ami útmutatást jelentene számukra a könyvkiadás labirintusában, épp ezért gondoltam úgy, hogy írok egy cikket arról, mit is kezdjünk a kész kézirattal, ha kiadásban gondolkodunk. Aki mélyebben el szeretne merülni a témában, annak melegen ajánlom Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve c. kötetét.

Megírtam az első regényemet, kiadatnám. Mit csináljak?

Az első lépés: nézd át tüzetesen, és formázd! Erről már írtam egy-két minitippet, de itt is leírom, mert nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos az első benyomás. A helyesírásod legyen legalább elfogadható, ha nem is tökéletes. Figyelj az elgépelésekre! Figyelj arra, hogy könnyen áttekinthető szöveged legyen, ergo dolgozz a legegyszerűbb, bevett stílussal, Times New Roman 12-es betűmérettel. Hagyd a színes címeket, hagyd a cicomás betűstílusokat, ezzel csak elijeszted a szerkesztőt, aki (remélhetőleg) el fogja olvasni az írásodat. A szöveg tartalmára kell koncentrálnod, nem pedig a figyelemfelkeltő megjelenésre. Légy precíz, pontos, komolyan vehető. Általános tévhit, hogy a szerkesztő és a tördelő azért dolgozik egy kiadónál, hogy kijavítsa a te hibáidat. Nem, ők azért vannak, hogy végleges formába öntsék az írásodat, és segítsenek, ha döcög a szöveg, akár tartalmilag, akár nyelvileg, akár formailag. Törekedned kell arra, hogy minél profibb szöveget adj le, nem hunyhatsz szemet a saját hibáid felett azon az elven, hogy „Majd ő kijavítja, azért fizetik!”. Ez nem így működik, legalábbis a könyvkiadásban ezt egy íratlan szabályként fogják fel.

Milyen lehetőségeim vannak a könyvkiadásra?

Sokan esküsznek a magánkiadásra, sokan az irodalmi pályázatokba fektetik a hitüket. Az utóbbi években eléggé népszerűvé vált az Aranymosás program, ahol több fordulót kell „túlélnie” a regényednek, több szűrőn kell átmennie ahhoz, hogy kiadják. Ám ezt a pályázatot egyetlen kiadó futtatja, és ha nem akarsz mindent egy lapra feltenni, válaszd a hagyományos módszert: azt, hogy megkeresel több kiadót a kéziratoddal. Ezerszer hallottam már, hogy a könyvkiadáshoz egy rakat pénz vagy még annál is több szerencse kell, de én nem hiszek ebben. Ha elég elszánt vagy, és számba veszel minden számodra felkínálkozó lehetőséget, és ki is használod őket, nagy esélyed lehet arra, hogy kiadják a regényedet. A következőkben leírom, mit javaslok, hogyan csináld. 

Melyik kiadóhoz küldjem el?

Ennek a dolognak az a titka, hogy nem szabad kicsiben gondolkodni. Na, most nem a kicsi kiadókra gondolok, hanem a hozzáállásodra, hogy csak 2-3 kiadónak szeretnéd elküldeni a kéziratot, lehetőleg a legismertebb, legnagyobb kiadóknak. Ez rendben van, csináld nyugodtan, de itt ne állj meg, ne dőlj hátra elégedetten. A nagy kiadók hetente több száz kéziratot kapnak, évente több száz könyvet jelentetnek meg, ergo, talán nem is szerencsés, ha rögtön nagy babérokra törsz, mert egy ilyen forgalmú kiadónál egy elsőkönyves író elveszik a rengetegben. Kezdő íróként a legfontosabb, hogy a szerkesztőd és a marketinges csapat (ha van ilyen) tudjon hatékonyan kommunikálni veled, foglalkozzon veled, mert téged „be kell indítani”, viszonylag ismertté tenni, ha azt akarod, hogy fogyjon a könyved. Egyébként a könyvkiadásnak ez a legmegkérdőjelezhetőbb része, ugyanis ennyire lelkiismeretes, a fiatal tehetségek felemelésére és „kikupálására” nagy hangsúlyt fektető kiadót olyan nehéz találni, mint tűt a szénakazalban. 

A mondandóm lényege: küldd el a kéziratot közepes és kis kiadóknak is! Hogyan találd meg ezeket a kiadókat? Először is, tisztázd le magadban, milyen műfajú az írásod. Nem minden kiadó foglalkozik romantikával vagy fantasyvel, de van olyan kiadó, amelyik szinte csak ezekre szakosodott. Tájékozódj, túrd fel az internetet! Egy tipp: menj fel egy online könyváruház weboldalára, szűrd ki a műfajodban kiadott könyveket, és vadászd le az összes kiadót az adott műfajban. Következő tipp: mindegyik, ilyen módon kiszűrt kiadónak nézz utána a neten, ismerd meg a honlapjukat, az online marketingjüket, a profiljukat! Nincs postai címük, nem írnak e-mail elérhetőséget? Ne foglalkozz velük. Tudom, kíméletlenül hangzik, de ha egy kiadónak nincs komolyan vehető online jelenléte, mégis hogy fogsz velük kommunikálni, gördülékenyen összedolgozni? A mai világban elengedhetetlen az online jelenlét. Ezzel nyilván nem mindenki ért egyet, ám én így gondolom.

És ezzel el is érkeztünk egy fontos részhez: ha hiszed, ha nem, a szerkesztő, aki a kiadóhoz elküldött kéziratodat kézbe veszi, rád fog keresni az interneten. Lehet, hogy nem talál blogot, online megjelentetett írásokat tőled, és így is felkelted az érdeklődését, de mint ahogy azt már korábban elmondtam, te biztosra akarsz menni, ki akarsz használni minden rendelkezésedre álló eszközt: legalább egy Facebookos írói oldalt csinálj! Egy kiadónak a könyved üzletet jelent, de ha elsőkönyves vagy, sok visszautasítást fogsz kapni azzal az indokkal, hogy a kiadó nem engedheti meg magának, hogy egy kezdő íróba fektessen bele. De! Ha a neten találnak egy minimális olvasóközönséget, aki érdeklődne a sztorid iránt kiadott formában, már kétszer meggondolják, mit írjanak neked vissza.

Visszakanyarodva a kiadó kiválasztására: valamelyik kiadó csak postai úton fogad kéziratokat, valamelyik csak e-mailen keresztül. Erre figyelj oda! Ha a kiadó oldalán találsz egy infós e-mail címet, oda küldhetsz kéziratot, még akkor is, ha nem írták le külön, hogy azon a címen fogadnak írásokat. Nem azt mondom, hogy légy agresszív, hanem hogy ne bízz semmit a véletlenre.

És ha már nem bízol semmit a véletlenre, akkor el ne felejtsd ezt: a kézirathoz mellékelj egy rövid írói bemutatkozást vagy önéletrajzot, valamint egy 1-2 oldalas szinopszist, vagyis egy összefoglalót, amiben végigvezeted a sztorid cselekményét. Van, hogy itt dől el a könyved sorsa.

Küldjem el az egész írást minden egyes kiadónak? Mi van, ha ellopják az ötletemet, vagy rossz kezekbe kerül?

A legtöbb elsőkönyves író fő aggodalma: a lopás. Ennek az az ellenszere, ha megpróbálsz kicsit a kiadóban dolgozó szerkesztők fejével gondolkodni. Naponta tíz, húsz, vagy akár száz kéziratot néznek át a szerkesztőségben (attól függ, mekkora kiadóról beszélünk). A jó írás onnan ismerhető fel, hogy az első mondattal megfogja az olvasót. A szerkesztőknek szelektálniuk kell a tucat írások és az igazi kincsek között, így egész egyszerűen nincs idejük arra, hogy komolyabban foglalkozzanak egy-egy beérkezett írással. Béna az első bekezdés? Hülyén van formázva? Hemzseg a helyesírási hibától? Kukába vele, jöhet a következő! Így történik, hogy gyakran még elutasító választ sem fogsz kapni. Ha visszaírnak, és elmagyarázzák, miért nem adják ki az írásodat, akkor egy jófej kiadóval van dolgod! Ezért javaslom azt, hogy ne csak az első pár fejezetet küldd el a kiadóhoz, hanem az egész regényt: ha kuka, akkor kuka az első oldaltól. Ha jó anyag, ne kelljen külön lekommunikálniuk veled, hogy küldj még több fejezetet: a levelezgetésben, várakozásban még a végén elfeledkeznek rólad! Hadd olvassa el a szerkesztő egy az egyben azt a mesterművet, hadd szippantsa be az írásod világa, hogy aztán a válaszlevélben már egy szerződéstervezetet is találhass!

Már a sokadik elutasító választ kapom a kiadóktól. Van értelme ennek az egésznek?

Van, persze, hogy van! Sosem szabad feladnod. Ez az egész a kitartásról és a türelemről szól. Ha Rowling anno feladja a sok elutasítás miatt, ma Harry Potter nem lenne sehol.

Fizetnem kell a könyvem kiadásáért?

Attól függ. A magánkiadás természetesen pénzes dolog, de eddig nem a magánkiadásról írtam. Egy kiadónál az a fontos, mi áll a szerződésben: lehet, hogy osztozni fogtok a költségeken, lehet, hogy a teljes kiadást vállalják pénzügyileg. Lehet, hogy előre kifizetnek, megveszik a kéziratodat, lehet, hogy csak az eladott példányszámok után kapod a szerzői díjat.

Mire figyeljek a szerződés aláírásakor?

Arra, amiket az előző pontban írtam: a szerzői kifizetés módjára különösen. Ezen kívül figyelj a pontosan megadott adataidra, arra, milyen példányszámra írod alá a papírokat, és természetesen a végleges kézirat leadási határidejére.

Mi fog történni a kézirat leadása és az írásom megjelenése közötti időszakban?

Könyvet csinálnak a kéziratodból. Az, hogy megírtad a regényedet, majdhogynem a folyamat könnyebbik része. Ezután jön a szerkesztés, ami hosszú heteket, valamikor hónapokat jelent: ezalatt az idő alatt többször is egyeztetned kell a szerkesztőddel, hogyan alakul a regény. Ha kész a szerkesztés, jöhet a technikai része, ami a tördelő és a grafikus feladata. Borítótervek készülnek, a fejezetek végleges formába kerülnek, aztán az így összerendezett regény elkerül a nyomdába. Onnan pedig készen, ragasztottan vagy fűzötten, puha vagy keményborítóval kerül ki. Mehet is a terjesztőkhöz, azaz a könyvesboltokba, az online könyves áruházak raktáraiba! Voilá, kész a könyved!

+ 1 tanács, amit vagy megfogadsz, vagy nem! :)

Nem, igazából ilyenkor még nincs kész a könyved. Meg lett írva, ki lett adva, de mégis ki fogja elolvasni? A kiadó marketinges csapata minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a megfelelő olvasóközönséghez jusson el a könyved, de ne gondold azt, hogy te innentől kezdve hátradőlhetsz, és csak élvezned kell a rivaldafényt. Nem lesz rivaldafény, ha nem tartod a kapcsolatot az olvasóiddal. A dedikálások és az író-olvasó találkozók mellett tessék aktív lenni online is! Csinálj írói Facebook oldalt, regisztrálj a moly.hu könyves közösségi oldalon írói profillal, legyél elérhető. Az író és az írása mit sem ér olvasók nélkül.

Ha a könyvkiadás folyamatát tekintjük, akkor nagyjából erről lenne szó. De csak nagyjából, mert itt a személyes tapasztalataimat vegyítettem a szakmai tényekkel, és minden szerző, minden kiadó, minden könyv más és más eset. Azért remélem, hogy a kezdő íróknak sikerült egy átfogó képet adnom arról, mi áll előttük, ha megírtak egy kiadásra szánt művet. Az első mondat megírásától kezdve egészen az olvasók megszerzéséig és megtartásáig erről szól a könyvkiadás. Amit nem mondtam el, az az, hogyan írjunk olyan könyvet, amit ki is fog adni egy kiadó. Erre nincs titkos recept. Szerintem nem „születni kell rá”, és ugyanúgy nem csak kreatív írás tanfolyamokon lehet megtanulni jól írni. Bárki írhat jól. Elszántság, kitartás, egy jó ötlet, rugalmasság, önkritika, és olvasottság mindenképpen kell hozzá, általános szabály pedig azért nem létezik erre, mert egy jó könyv mindig egyéniségektől származik, egyedi gondolkodású emberektől, különleges, majdhogynem különc emberektől. A titkos hozzávalót mindenki önmagában találja meg.

Jó írást, kitartást, és hajrá a könyvkiadáshoz! :)

DC xx