Szerettem volna egy bejegyzést szánni arra, hogy tisztázzam ezt az igazi név-művésznév/írói álnév témát, bár nem tudom, mennyire sikerül benneteket felhomályosítanom ezzel kapcsolatban, mert még nekem se teljesen világos a kép. :) Szóóóval…
2011-ben jelent meg a Fénytörés és a Szabadesés, Dora Craiban álnév alatt. Én szerettem volna egy különlegesen hangzó, picit talán titokzatos nevet, ha már egy borongós romantikus fantasy történethez kell passzolnia. A Craiban egyébként a craban szóból ered, ami Tolkien kitalált univerzumában szürketünde nyelven annyit tesz, hogy holló. Ha már olvastátok az első két könyvemet, szerintem nem kell magyarázni, miért választottam pont ezt a szót, de annyit azért elárulhatok, hogy ez a madár régóta az egyik kedvenc szimbólumom, jelképem, hiszen oly sok jelentést társíthatunk hozzá: rögtön eszembe jut róla a gótikus irodalom, a misztikus hangulat, a sötétség, a szabadság, de a bölcsesség forrása is. Sokrétű, izgalmas, veszélyes, imádni való! Ezért kedvelem én a hollókat, és ha holló, akkor már legyen kövér (:D), így megkerestem a szó sindarin megfelelőjét (Tolkien munkássága számomra példaértékű, naná, hogy az egyik, általa kitalált nyelvhez folyamodtam), és eljutottam a craban-hoz. Kicsit angolosabb hangzást szerettem volna kölcsönözni neki, így lett ebből a végén Craiban. Ráadásul sötét színű hajam van, a hollós dologra ez is csak rásegít. :)
Szeretem ezt a nevet, viszont az elmúlt hónapokban rengeteget agyaltam azon, hogy talán máshogy kellene kezelnem ezt a kitalált nevet. Elvégre a következő regényem, a Tükörlelkek már a saját nevemen (Papp Dóra) fog megjelenni. Elhatároztam, hogy a Magyarországon játszódó történeteimet mindenképpen a saját nevem alatt szeretném megjelentetni. Emellett én még tervezek fantasyt írni; nagyon izgalmasnak találom, hogy minél több műfajban próbáljam ki magam, és arra is látok esélyt, hogy a későbbiekben még használjam a Dora Craiban nevet. A Helena-trilógia harmadik részét természetesen még ehhez a névhez szeretném kötni.
Szóval jött az elhatározás, hogy a Dora Craibant egyelőre meg fogom hagyni egy internetes- és blogger névnek. A Twitteren, a Molyon, és itt a blogomon is ezen a néven ismertek már mióta, és úgy gondolom, ez maradhatna így. Egyelőre. Aztán meglátjuk, mi lesz a tervemből...
Jennifer L. Armentrout blogján olvastam, hogy szerinte az írók mindig is izgi témának találták azt, hogy egy másik név alatt alkossanak, és sokan képesek egy teljesen új személyiséget kitalálni ahhoz a bizonyos álnévhez, csakhogy a bőrükbe bújhassanak az írás során. Úgy érzem, ez rám nem érvényes, én nem szeretnék szerepet játszani, egyelőre önmagam akarok maradni, szóval nyugodtan hívjatok Dórának, DC-nek, Dora Craibannek, hallgatni fogok rá. :)
Miközben írtam ezt a bejegyzést, eszembe jutott egy régi The 69 Eyes szám... :)
DC xx (az aláírás, amit szándékozok megtartani ^^)
