Tegye fel a kezét, aki velem együtt őrült módon örül annak, hogy végre vége van ennek a nyálkás-csúszós-depressziós-undormányos télnek! Yeeeeah!
Na, gyermekeim, itt a tavasz, egy köpésre van tőlünk a nyár, és ilyenkor mindenki bepánikol, hogy pár héten belül jól kellene kinézni bikiniben, rövid gatyában, spagettipántosban, miniszoknyában, anyám kínjában. Ezért szerettem volna újfent felhívni a figyelmeteket az egészséges táplálkozásra és az egészség-centrikus életvitelre, mert lefogyni - ha hiszitek, ha nem - nem önsanyargató és tiltólistás fogyókúrával lehet, hanem clean eatinggel és mozgással. Már megint angolra váltottam és legszívesebben megdobálnátok paradicsommal? Hát, jó.
A Clean Eating Magyarország oldalán ezt a leírást találtam: "valódi tápanyagok, minőségi szénhidrátokkal, rostokkal, sovány hússal és friss zöldségekkel."
Ahelyett, hogy önmagamat ismételném az életmódváltással kapcsolatban, belinkelem a tavalyi cikkemet. Ha ezt elolvassátok, már sokkal többet tudtok majd az egészséges életvitel irányelveiről, mintha... mintha nem olvasnátok el. Oké.
Inspirációnak és motivációképp pedig hadd osszak meg pár kajcsit az Instagramomról. Aki követ Instán, az tudja, hogy az éppen olvasott könyveimen túl szorgosan osztogatom meg a fincsi ebédjeimet és a nasikat, és ha ezzel esetleg arra ösztönzök valakit, hogy dobjon össze magának egy gyümisalátát, már megérte.
Az a helyzet, hogy mint mindenkinek, nekem is vannak hőseim. Olyan emberek, akik kis taknyos korom óta éveken keresztül segítettek és folyamatosan, a mai napig inspirálnak és motiválnak. Tulajdonképpen azért írom meg most ezt a bejegyzést, mert ez a 2015/2016-os tél számomra több szempontból is elég közel volt a pokolhoz, és hát, milyen meglepő, nem igazán tudtam százszázalékosan az alkotásra koncentrálni. Ilyenkor, ha nagyon mélyen van az ember, azért igencsak jól jönnek a hősök, akik 10-12 éves korától kezdve ott vannak neki és napról napra formálják a világát és mutatják az utat. Szóval újra visszatértem hozzájuk, sőt felfedeztem magamnak egy új hőst is. Azóta kitavaszodott, ahogy az elmémben is, és újra elkapott az a régi érzés, amit annyira hiányoltam.
Furcsa egy 10-es listán rangsorolni a hőseimet. Leginkább hülyeség, úgyhogy állapodjunk meg abban, hogy ezt a listát inkább 8+2 felosztásban fogjuk fel. Az a bizonyos 8 mind befolyásolta a gondolkodásomat vagy motivált valamilyen szinten, és mindig visszatérek hozzájuk, hogy emlékeztessem magam arra, mi mindent értek el és milyen jó fej emberek. Az a bizonyos 2 pedig, a dobogósok… hát, ők mindig a szívemben élnek, napi szinten, és el is mondom, hogy miért. Lássuk a listát! Nem lesz éppen rövid, de megette a fene, ha erre a 10 emberre nem szánok időt és egy hosszú bejegyzést azok után, amit kaptam tőlük.
10. SLASH
A rockzene egyik élő legendája, aki úgy képviseli számomra az igazi, belevaló hard rockot, hogy közben még agya is van hozzá, amit nem ivott el, ahogy elég sokan a kortársai közül. Elihatta volna, kicsit el is itta, de aztán megmondták neki, hogy beteg, és ha úgy folytatja a partizást, ahogy, akkor bizony heteken belül eltemethetjük. A legtöbb zenész ilyenkor legyint, és azt mondja, hogy „Ugyan, gyerekek, meg kell halni valamiben!” De nem Slash. Volt annyi szürkeállománya, hogy azt mondja, leáll a bagóval, a piával és a drogokkal. Emellett pedig hardcore állatvédő, állatkerteket támogat, és elég sokat tesz azért, hogy hátrányos helyzetű gyerekek számára is elérhetővé váljon a zenei karrier. Feltörekvő zenészek: követendő példa much?
9. SERJ TANKIAN
Az ember, akinek a zenéjével 12 évesen ismerkedtem meg, és akinek a zenéje miatt letéptem a falamról az akkori menő popsztárok posztereit. Tudom, ez drámai, de esküszöm, hogy így történt. Serj a System of a Down frontembere, és habár olyan fiatalon még nem sokat értettem abból, amiért naponta küzd és amiről a dalszövegekben énekel, a zenéje már akkor is beszélt hozzám. Az is tény, hogy az ő szövegei miatt kezdtem el alaposan belefúrni magam az angol nyelvbe, az ő szövegeit próbáltam meg sután és botladozva először lefordítani. Azt hiszem, a Systemmel kezdődött az angol nyelv iránti érdeklődésem, mert meg akartam érteni, hogy Serj milyen témákról beszél ennyire fűtötten és szenvedélyesen, ezért éjjel-nappal szótáraztam. Serj fel akarja homályosítani a világot az örmény népirtásról és annak hatásairól, nagyon jól látja az amerikai politika és kultúra hibáit és erre fel is hívja a figyelmet, állatvédő, vegetáriánus, és természetesen környezetvédő. Sosem felejtem el, amikor élőben közvetítették a System jereváni koncertjét, amit az örmény népirtás 100. évfordulója alkalmából adtak, és Serj elénekelt egy csodálatos dallamú örmény forradalmi dalt. Hogy elbőgtem-e magam közben? Áááá, nem, dehogy:
8. P!NK
A csaj, aki semmiért nem kér bocsánatot, és akire az akaratereje miatt nézek fel igazán. Miután maga mögött hagyta a sötét éveit, megtalálta az igazi társát, és a dalaival azt közvetíti a fiatalok felé, hogy a szerelem korántsem valami rózsaszín paplanfelhő, hanem kemény munka és áldozatokkal jár. Emellett állatvédő, vegetáriánus, sárgarépát nasizik a klipjeiben, és egészen elképesztő akrobatikára képes a színpadon, mivel karbantartja a testét és ennek köszönhetően baromi jól néz ki. Az életmódváltással kapcsolatban egyik legfőbb motiválóm ő volt.
7. LADY GAGA
Évek óta napi szinten ömlik rá a kritika és a gyűlölet, mégis továbbcsinálta, amit elkezdett és kiáll magáért meg az álmaiért. Nem érdekel, hogy volt, amikor húsruhában vagy szemetes zacskóban ment emberek közé, amikor a dalszövegei arról szólnak, hogy merd felvállalni önmagadat és merj különc egyéniség lenni. A popos-cicomás slágerei mellett énekel zaklatásról és erőszakról is, amit saját bőrén tapasztalt, és van annyira erős, hogy erről beszél, ezzel segítve a hozzá hasonló áldozatokat. Alapítványt hozott létre a fiatalok megsegítésére, harcol a meleg jogokért és az AIDS ellen. Alázatosan meghajol a zene császárai előtt, legutóbb például Bowie előtt rótta le tiszteletét egy fantasztikus tribute előadással. És a legjobb? Popdíva létére még véletlenül se playbackel, gyönyörű és erős hangja van, amit használni is tud. Tiszta zene az egész nő, a legtöbb dalát zongorán írja. Igazi tehetség, és él is a tehetségével.
6. J.K. ROWLING
A Harry Potter ismertette meg velem a kötelező olvasmányokon kívüli könyves világot. Rowling története volt az első, amit önszántamból olvastam, a saját szórakoztatásomra, és rengeteget tanultam tőle a történetmesélésről. Emellett Rowlingra ugye azért is felnézünk, mert nem keseredett el, amikor a kiadók sorban utasították vissza A bölcsek köve kéziratát. Ugyanez megtörtént vele Robert Galbraith álnéven is, erről pont a napokban írt Twitteren. Elküldték egy írókurzusra a visszautasító levélben. :) Emberek millióival szerettette meg az olvasást, megszámlálhatatlan gyerek és felnőtt számára adott egy csodás világot, és ezzel beleírta magát az irodalomtörténetbe. Bravó!
5. J.R.R. TOLKIEN
Az író, akihez újra és újra visszatérek, és aki emlékeztet rá, hogy mi mindent el lehet érni íróként egy emberi élet alatt. Gyerekkorában kezdte kidolgozni a tündék nyelvét és kultúráját, Középfölde természetrajzát és történetét, és még a halála előtt is élete fő műve, A szilmarilok összerendezgetésén dolgozott. Nyelvész, egyetemi oktató, fordító, író, költő, és még sorolhatnám, mi minden volt. De leginkább egy őszinte és végtelenül jó ember, aki a család és a munka mellett az egész életét egy kitalált univerzum kidolgozásának szentelte. Számomra Tolkien professzor kitartása és alázata egyben megindító és motiváló.
4. NEIL GAIMAN
Van valami Gaiman stílusában, amitől vagy kiráz a hideg és kijelented, hogy nem olvasol többet tőle, vagy azonnal a szívedbe zárod és így örökre veled marad. Én az utóbbi kategóriába tartozok. Az egy dolog, hogy fantasy műfajban ír, de gyakran dolgozik horrorisztikus és abszurd elemekkel, nem beszélve az ebbe a furcsa környezetbe helyezett könnyed humoráról, ami döbbenetes és varázslatos hatással bír. Neil stílusa kicsit emlékeztet Gerard stílusára, ráadásul mindketten képregényekben is utaznak és jóban vannak egymással, úgyhogy ezen nincs mit csodálkozni. A kedvenc regényem tőle az Óceán az út végén, a csodás-varázsos hangulatával és húsba vágó üzenetével. Imádom, hogy Neil képes arra, hogy próbálkozást tesz a nagy amerikai regény megírására, így 500 oldalban összesűríti a világ megannyi filozófiáját és vallását (Amerikai istenek), ugyanakkor ugyanolyan odaadással és élvezettel ír meg egy Szerencsére a tej című könyvecskét is, ahol a fő bonyodalom az, hogy elfogyott a tej és a gyerkőcöknek nincs mivel megenni a reggeli müzlijüket. Zseniális elme! És zseniális tanácsokkal látja el a kezdő írókat. Annyira jó fej, annyira szeretem.
3. BILLIE JOE ARMSTRONG
A Green Day frontembere muszáj, hogy előkelő helyen végezzen, mivel gyakorlatilag ő ismertetett meg a lázadás és az egyéniség fogalmával. :) Igaz, én leginkább csak olyan formában tudtam lázadni, hogy telefirkáltam a füzeteimet és a padomat Green Day-dalszövegekkel, de tegyük hozzá, hogy ekkor még csak 13 voltam és nem ismertem Gerardot. Billie Joe egy olyan ember, aki hullámokban ontja magából azt az érzést, hogy nagyívben tesz arra, mit gondolnak róla mások. Amit még igazán szeretek benne, hogy már fiatal korában volt annyi esze, hogy megkérdőjelezze az iskola által ráerőltetett tanítást, és egyszerűen otthagyta a sulit. A zenéjében a mai napig visszhangzik ez a gondolkodásmód: ne félj megkérdőjelezni mások véleményét, ne hagyd, hogy rád erőltessék a meglátásaikat. Imádom.
Hát, akkor most jöjjenek az abszolút nyertesek, avagy a gondolkodásom és a lelkivilágom koronaékszerei.
2. ANDY BIERSACK
Kezdjük ott, hogy mindössze három hónapja ismertem meg Andyt, de kénytelen voltam beavatni őt a hőseim körébe, és ezt egyáltalán nem tartom elhamarkodott döntésnek. Az elmúlt időszak egészen csodálatos és ihlettel teli volt számomra, méghozzá Andynek köszönhetően. Minden okkal történik, nekem most kellett rátalálnom a Black Veil Brides zenéjére, hogy újraindítsa bennem az alkotást egy írói válság kellős közepén.
Ez a gyerek a motiváció és az ambíció definíciója. Alapból imádom, amikor velem nagyjából egyidős művészemberek munkásságával találkozom. Mindössze egy évvel idősebb nálam (ő is Bak, muhaha), és hihetetlenül inspiráló belegondolni, hogy majdnem ugyanannyi idő alatt, mint amennyi nekem is megadatott, mi mindent ért el. Világéletében különc volt, és még fiatalabb korában felismerte, hogy a suli nem neki való, mint Billie Joe. Fogta magát, elment Hollywoodba, hogy zenész legyen. Mindent feltett egy lapra, és következetes ambícióval és törekvéssel meg is csinálta, amit eltervezett. Ilyen fiatalon! Basszus! A kedvencem, hogy ezzel a lépéssel egyáltalán nem arra ösztönzi a rajongóit, hogy tömegesen hagyják ott a sulit, épp ellenkezőleg. Elég intelligensnek érzi magát ahhoz, hogy saját magát tanítsa és folyamatosan szélesítse a látókörét. Fúj, buta, bunkó paraszt sulikerülő, léhűtő rocker, ugye? :D Na, ezért nézek fel rá. Meg amikor kinyitja a száját és olyanokat mond, hogy nem drogozik, nem hagyja, hogy bármi is negatívan befolyásolja a karrierjét.
A zenéjének és a dalszövegeinek közösségteremtő ereje van, mondjuk, ezt az egész banda számlájára lehet írni, de tény, hogy Andy egy olyan frontember, aki nem csak egy szép arc és egy jó hang, hanem képes kapcsolatot teremteni a zene és a rajongók között. Minden interjúban azt szajkózza, hogy higgy magadban és az álmaidban, akkor is, amikor mindenki ujjal mutogat rád és hangosan nevet rajtad. Tapasztalatból beszél, nem csak azért, mert jól hangzik, amit mond. És mindig visszatérek arra, mindig elámulok azon, mennyire intelligens, tehetséges és szorgos. 24 évesen Gerard épp, hogy rájött, hogy alapítani kellene egy bandát, szegény akkor még önértékelési gondokkal és depresszióval küzdött; Andy ugyanebben a korban már 4 stúdióalbummal büszkélkedhetett és elindította a szólókarrierjét. Hagyjuk már! Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?! Tessék, itt ez a videó. Kössetek bele. A zenébe, a hangulatába, a dalszövegbe, Andy külsejébe, a hangjába, akármibe! Könyörgöm, találjatok már benne hibát, mert nem lehet, hogy valaki ennyire tökéletes legyen! :D
A lényeg: nem hittem volna, hogy lesz még valaki, akit egyszer Gerard magasságába emelek, de Andy megütötte a mércét, és most már ő is azok közé tartozik, akikkel legalább egyszer találkozni szeretnék, hogy köszönetet mondhassak. Bizony.
1. GERARD WAY
Az alfám és az omegám. A vallásom és a filozófiám. Az útmutatóm. Hát, akkor nézzük.
Billie Joe 13 éves koromban rendesen lázított, de csak 15 évesen találtam meg a lázadás eszközét, amikor megismerkedtem a My Chemical Romance zenéjével. Aki régebb óta követi az írásaimat vagy a blogomat vagy akármimet, az már biztosan találkozott az MCR nevével, meg azzal, hogy abnormális elhivatottsággal rajongok értük. Ennek az az oka, hogy miattuk, hogy pontosabb legyek, Gerard miatt kezdtem el írni. Őszintén fogalmam sincs arról, hogy milyen ember lennék, ha nem ismerem meg Gerard világnézetét és gondolkodásmódját, és nem is akarom tudni. Jó, ezek most túlontúl nagy szavak, de amikor arról van szó, hogy Gerard olyan üzenettel látott el tinikoromban, ami gyökerestül forgatta fel és formálta át a világomat, akkor igenis jogosan vagyok patetikus. Mert Gerard és a My Chem tagjai azt mondták, hogy art is the weapon, a művészet, az alkotás egy fegyver. 2001. szeptember 11-én Gerard végignézte, ahogy leomlanak az ikertornyok New Yorkban, és rájött, hogy valami olyasmit kell kezdenie az idejével, a rendelkezésre álló eszközeivel, amivel megváltoztathatja a világot és nyomot hagyhat maga után.
Alkoss és építs ahelyett, hogy rombolnál. Teremts valamit a semmiből. Ne pazarold el az idődet, kezdj valamit magaddal. Csinálj valamit magadból, ez lesz az igazi bosszú azok ellen, akik nem hittek benned. Ezeket a jelmondatokat tanultam meg tinikoromban, és ekkor fogtam fel, hogy alkotni kell. Komolyan kell venni ezt a hobbiféleséget, az írást, amit 17 éves koromig csak saját magam szórakoztatására csináltam, de ekkor rájöttem, hogy olyan történeteket szeretnék mesélni, amivel inspirálhatok és változást hozhatok – a magam módján. Ha Gerard nem nyitja fel a szememet, egyszerűen nem tudom, hol lennék most. Hogy írnék-e. Hogy amerikanisztika szakra mentem volna-e az egyetemen. És még sorolhatnám… De befejezem, és azzal zárom, hogy képzelhetitek, milyen fangörcsöt kaptam, amikor megtudtam, hogy Gerard is dolgozott Andy szólóalbumán, és van egy dal a lemezen, amit közösen raktak össze. És, amikor Andy arról beszélt egy interjúban, milyen inspiráló volt Gerarddal dolgozni? Azzal az emberrel, akinek olyan sokat köszönhetek? Kicsit megkönnyeztem a dolgot.
Cancerrel zárunk. Életem elsőszámú álma, hogy egyszer megölelhessem ezt az embert, és köszönetet mondhassak neki.
Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy az egyik regényem jelölt lesz a Magyar Könyvek Viadalán, egy magyar írókat és könyveket népszerűsítő barátságos versenyen, hát, hogy is mondjam... aranyosan megmosolygom, és megköszönöm, hogy ilyen merész dolgokban gondolkodik.
De megtörtént: a Tükörlelkek ott van a top 5 jelölt között, a 2015-ös év legjobb ifjúsági regényei között.
Meglepetés? Nem, döbbenet, emberek! :D Hát nézzetek már körül, milyen illusztris társaságba keveredtem: A. M. Aranth, akinek olvastam a Cleadur című ifjúsági fantasy regényét, ami egy egészen borongósan hangulatos, egyedi világba kalauzol el bennünket; On Sai, aki írhat bármit, úgyis imádni fogom minden egyes szavát és regényét, ez kőbe vésett tény; Leiner Laura, akire azért nézek fel, mert magyar tinik ezreivel szerettette meg az olvasást; Tavi Kata, akinek a történetében ugyanúgy a tánc szeretete körül forog minden, akárcsak a mi Krisztink számára.
Irtó hálás vagyok azoknak a bloggereknek, akik bizalmat szavaztak nekem és a Tükörlelkeknek. Nagyon nagy kellemes meglepetés ez most számomra.
Természetesen szavazni is lehet, méghozzá egy teljes hónapon keresztül, április 15-én zárul a szavazás. Az alábbi linken szavazhattok:
Elérkezett ez a nap is. Hihetetlenül szürreális, nem hiszem el, nem vagyok hajlandó elfogadni, valaki csípjen meg, valaki húzza meg jó alaposan a hajamat vagy csináljon valamit, mert úgy sem igaz. :D DE IGAZ! Hosszú évek, ismétlem - a leghűségesebb és legcsodálatosabb olvasóim nagyon is tisztában vannak vele - ÉVEK után már csak pár hónapot kell kibírni, és a könyvesboltok polcaira kerül a Helena-trilógia harmadik, befejező kötete.
Rizsa vége. Jön a lényeg. A borító.
Amit tudni kell a borítóról:
1. Amikor először megláttam a végleges verziót, majdnem elsírtam magam örömömben. Ráadásul tök véletlenül éppen valami felemelő hatású öröm rockzene ment a háttérben, szóval elképzelhetitek az összhatást.
2. Hihetetlen összetartó csapatmunka eredménye a borító. Ezt a szuper teamet úgy kell elképzelni, hogy a meseszép Klézli Krisztina állt (fetrengett) modellt, a tesóm, Papp Gergő fotózott, a gyönyörűséges grafikát pedig Kapás Melitta álmodta rá a képre. Isteni volt ezzel a csapattal dolgozni, imádom mindegyiküket! :)
3. Ez még csak a fele. Lesz hátulja is, fülszöveggel együtt. Türelem teljes borítót terem.
Azt hiszem, nem is maradt hátra más, minthogy elkezdjünk visszaszámolni a júniusi könyvhétig. Nehéz feldolgozni, hogy lezárul és kerek egésszé válik a történet, amin 17 éves korom óta dolgoztam. Keserédes, az egyszer tuti. De nagyon örülök, hogy nemsokára már ti is elolvashatjátok a befejezést. :)
