Interjú a Paddy and the Rats frontemberével (2012)

Ez egy másfél éves cikk, és fogalmam sincs, hogy eddig miért nem tettem ide ki. :) A passzio.hu-n jelent meg először.

12.12.12. – Ördögi szám, de stílusosan ekkor, december 12-én jelenik meg az egyre népszerűbb hazai pub n' roll banda, a Paddy and the Rats harmadik stúdiólemeze, amely a Tales From The Docks névre hallgat. A lemezmegjelenés alkalmából kerestem fel a hattagú csapat frontemberét, Paddy O'Reilly-t (Oravecz Kristófot), hogy meséljen ezt-azt, mi hír mostanában a kalózpatkányok hajójának fedélzetén.

A Tales From The Docks már a harmadik lemezetek. Ez miben más, mint az előző kettő?

Az első lemez igazi bohóckodás volt. Abszolút nem gondoltuk, hogy bármit is el fogunk érni ezzel a kreténséggel. Az a lemez még inkább a saját szórakoztatásunkra készült, mint a közönségére. De valamiért sikeres lett és kialakított egy jó kis rajongói bázist országos szinten. A második lemezünket próbáltuk már kicsit komolyabban venni. Ami nem azt jelenti, hogy operát írtunk, de sokat kísérleteztünk új ötletekkel és rájöttünk, hogy van keresni valónk a zenei palettán. A dalok összetettebbek, a szövegek pedig sötétebbek lettek, mint az első korongon. A mostani lemezünk, a Tales From The Docks szerintem az eddigi legjobb munkánk. Az első két lemez keveréke valahogy. Nem feltétlenül más. Nem változtattunk a stílusunkon. Egyszerűen csak kiforrottabb szerintem.

Már egy-két új dal meghallgatása után is úgy tűnt nekem: mostanra tényleg kiforrt a stílusotok, összerázódtatok, a dalokban minden passzol, zeneileg és hangulatilag is. Te hogy látod ezt, merre és hogyan fejlődött a csapat?

Igazi "sing along" dalokat írtunk, de már nem olyan bugyuta módon, mint az első lemezen, viszont nem is bonyolítottuk túl a dalokat úgy, mint a másodikon. Most értünk be igazán, most találtuk meg az igazi hangunkat és úgy érzem, hogy most születtek a legjobb dalaink eddig. Ha az ember sokat csinál valamit, egyszerűen egyre jobb lesz benne. Szerintem mi is így vagyunk ezzel a Tales from the Docks-on.

Melyik dal áll legközelebb a szívedhez?

Az új lemezről talán a Clown. Ez egy nagyon személyes dal. Egy Jim Morrison idézettel indul, amit valamiért mindig nagyon közel éreztem magamhoz. "I'm just a man with a soul of a clown, who forces me messin' up everything around." Illetve ez nem a pontos idézet, az övé kicsit máshogy van, de erre építettem a szöveget. Jim azt mondta, hogy egy intelligens, érzékeny emberi lényként tekint magára egy bohóc lelkével, aki mindig arra készteti, hogy elszúrja az életében a legfontosabb pillanatokat. Ez valahogy velem is így van. Tudom, hogy hülyeséget teszek, de nem tudok uralkodni magamon és mégis megteszem.

Amikor ezt a dalt írtam, ez nagyon aktuálissá vált az életemben. Ez tulajdonképpen a bűnös ember dala, aki önmagának a legnagyobb ellensége. Mert igazi megbocsátást önmagadban találsz, de ezt a legnehezebb elérni. Önmagadat és a saját hibáidat a legnehezebb elfogadni. Egyébként ez a bűn és megbocsátás téma visszaköszön a Ghost From The Barrow-ban és a Wasted Time-ban is. Nekem most ezek az önismereti dolgok voltak terítéken. Én foglalkoztam az individuummal, Vince pedig inkább a globális kérdésekkel. A hatalmi viszonyok rendeződése a világunkban, és hogy kinek, hol a helye, mi a célja az életben. A Here We Go és a We Are One erről szólnak. Vége a Vaskornak és a materializmusnak, 21-e után jön az Aranykor és a spiritualitás! Persze nem ezek adják a lemez gerincét, ezek inkább érdekességek. Kalózkodás, fosztogatás, piálás, vagyis mesék a dokkból! De azért nem esti mesék ezek!

Te írod a dalszövegeket, vagy ez csapatmunka?

A jókat én, a rosszakat Vince! Hehe Nem, azért nem ilyen egyszerű ez. Vince és én írjuk a legtöbb szöveget és van sok, amit ketten együtt. Az ilyeneknél általában meg van már a téma, amihez neki is és nekem is van ötletem, aztán ezeket összegyúrjuk közösen. Amikor írom a zenéket, általában rögtön meg van az a 8-9 dal, amihez tudom, hogy milyen szöveget szeretnék írni. Ilyen pl. a Freedom, a Never Walk Alone, vagy az új lemezről a Clown. Ezek szinte rögtön összeálltak, úgyhogy sokszor azonnal a stúdióban megírom a szöveget. De van, hogy csak a téma van meg és még otthon agyalok rajta, csiszolgatom.

Joey is szokott szöveget írni és az új lemezre Seamus is írt két dalhoz, az Old Wive's Tale-hez és a Celebrate-hez. Az utóbbihoz kitalált egy karaktert, Aaron Murdockot, akinek a 100. születésnapját ünnepeljük. De sajnos elrontottam neki azt az élményt, hogy legyen egy saját karaktere, mint Sailor Sally pl. Ez volt az utolsó dal, amit felénekeltem. Általában 6-8 órás éjszakai ének session-öket tartottunk és mivel torokgyulladásom volt, ezért minden este pálinkáztam, hogy tudjak énekelni. Mivel ez volt az utolsó, lehetett már reggel 6, elég részeg voltam és a refrénben a Murdockhelyett valamiért Smursdock-ot énekeltem következetesen, de már annyira kész voltunk, hogy csak másnap vettük észre és így maradt. Ezért a szövegben, hogy legyen értelme, átírtuk törpe dokira, vagyis Smurf's Doc-ra. Bár jobban belegondolva ennek sincs sok értelme! Szóval kinyírtam az egyetlen karakterét, mielőtt megszülethetett volna!

Nem éppen kevés hangszerrel dolgoztok. Hogyan folyik a zeneírás nálatok?

A dallamokat, alaptémákat általában megírom otthon a saját kis stúdiómban, próbán pedig összegyúrjuk, kiszínezzük őket. Mindenki belerakja a saját ötletét. De van olyan dal (főleg az első lemezen), amit Vince-szel és Joey-vel teljesen együtt írtunk. Ilyen pl. a Hurry Home. Nem tudnám már megmondani, hogy melyik részt ki hozta.

A Ghost From The Barrow-hoz sokáig csak a zongorás rész volt meg, ami most az intrója. Ezt elég kevésnek éreztem, de azért megmutattam Vince-nek, hogy van ilyen is, ő meg rögtön mondta, hogy ezzel valamit mindenképpen kezdjünk. Hetekig agyaltunk, de semmi jó ötlet nem jött. Aztán Sammel demóztuk fel a hegedű témákat nyáron és ő mondta, hogy gyorsítsuk fel, kitalálta rá a hegedű témát, amitől már a stúdióban rázott a hideg és hirtelen össze is állt az egész. Érdekes ez a dolog. Van, hogy hónapokig agyalsz valamin, erőlködsz és nem alakul semmi, aztán hirtelen egy pillanat alatt összeáll minden!

A Pilgrim on the Road majdnem ugyanez volt, csak fordítva. Sam hozta majdnem a kész dalt, de nem volt refrénje, nekem meg rögtön beugrott ez a refrén. Szóval nagyon jól kiegészítjük egymást. Fantasztikus érzés, amikor két ember ennyire össze tud hangolódni! De vannak szinte teljesen közös szerzemények is. A Wasted Time az első ilyen közös Paddy dal. Elkezdtem próbán gitározni, énekelni valamit, aztán mindenki hozott rá valami jó ötletet. Elég összetett dal is lett.

Meg kell kérdeznem: amikor évekkel ezelőtt összeállt a csapat, miért éppen az ír népzenei alapok mellett döntöttetek?

Ahogy az elején is mondtam, nem gondoltuk mi ezt komolyan. Egyszerűen csak tetszett, hogy lehet duhajkodni erre a zenére és azt mi nagyon szeretünk. Szeretjük az ír zenét, a kalóz sztorikat, a kocsmázást és azt a legjobban, hogy nagyon sok dolgot, témát ki lehet találni ebben a műfajban. Szinte nincs semmi kötöttség. Mindannyian zenéltünk a Paddy előtt is, de egyikünk sem ezzel a műfajjal foglalkozott. Ez valami nagyon új volt és nagyon tetszett nekünk, hogy végre minden hülye ötletünket kivitelezhetjük. Ezért volt az első lemez teljesen baromkodás, abszolút felszabadultság, ami végül tök jól sült el. És szerintem ezért van az is, hogy néhányan azt érezték a második lemezünknél, hogy túl komolyan vesszük a dolgokat az elsőhöz képest.

Persze ez így nem igaz. Nem vettünk mi semmit komolyan, egyszerűen csak az van, hogy a zenében és a művészetben nem csak a szórakoztatás része érdekel minket. Szeretem azt, ha egy mű elindít egy gondolatot az emberben, vagy ha a sötétebb témák is megjelennek egy-egy dalban, és mivel ez a műfaj alapvetően nem erről szól, ezért furcsa lehet, ha egy olyan dalt hallanak tőlünk, mint a Never Walk Alone. Bár szerintem pont ezek azok, amik megkülönböztetnek minket a többi folk-punk zenekartól. De a közönség nagy része azért jól fogadta ezeket is. Alapvetően nagyon szeretjük a folkzenét, mert nagyon ember és természet közeli zene. Nagyon spirituális amellett, hogy jó rá bulizni. És szerintem pont ezért tud az ember olyan önfeledten szórakozni erre a zenére, mert valami nagyon ösztönös és ősi érzelmeket szabadít fel. A punk zene valahol pedig ugyanezt közli: Leszarni minden korlátot! Ezért jó kombó ez.

Nemrég érkeztetek haza Olaszországból, Európa-szerte sokan kíváncsiak rátok. Mi a benyomásod a külföldi rajongókról?

Imádjuk őket is! Nincsenek még annyian, mint itthon, de legalább olyan lelkesek, mint a magyar közönség. Olaszország már elég jól működik. Nyáron jó pár fesztiválon játszottunk és ez tényleg sokat segített. Most novemberben 4 koncertünk volt, amiből 3 Sold Out volt. Ez nagyon jó érzés!

Van olyan élményed a külföldi turnékról, ami nagyon megragadt? Ossz meg velünk valami érdekfeszítőt!

A külföldi turné azért nem olyan, ahogy azt az ember elképzeli. Hiába utazod körbe Európát, nem sokat látsz a világból ilyenkor, mert nagy távolságokat kell megtenni és mindenhova időben oda kell érni. Ezért az időnk nagy részét buszban, benzinkúton vagy hotelben töltjük. Erről szól a Bastards Back Home klipje. Rengeteget hülyéskedünk ilyenkor is és bulizunk amíg bírjuk, de nagy városnézéseket sajnos nem tudunk tartani.

December 13-án, csütörtökön lesz a lemezbemutató koncert az A38 hajón. Aztán mi következik? Turnézás, bulizás, ivás ezerrel?

A decembert szinte végig koncertezzük, még megyünk idén Debrecenbe, Zalaegerszegre, Sopronba, Kecskemétre, csak hogy néhányat említsek. Aztán januárban jön egy kis pihenés. Nagyon sokat melóztunk a Tales From The Docks-on az elmúlt három hónapban, amit a családjaink és a barátaink sínylettek meg. Úgyhogy januárban mindenki pihen és velük lesz kicsit. Kipihenjük az előző év fáradalmait, aztán februártól végig turnézzuk a 2013-as évet itthon és Európában!

Köszönöm az interjút, Paddy!

Dora Craiban, 2012.12.11.

Kéziratot a kiadóhoz – lépésről lépésre

Valami egészen különleges érzés pontot tenni életünk első regényének végére. Kiörömködjük magunkat, megmutatjuk a kéziratot a családnak, a barátoknak, aztán követjük a belső hangot, ami megsúgja nekünk, hogy ezt most csak magunknak írtuk, vagy esetleg érdemes lenne-e megmutatnunk a nagyobb olvasóközönségnek is. Itt kezdődik a könyvkiadás, ez az első lépés: legyen meg a határozott döntésed, az elkötelezettséged aziránt, hogy szeretnéd nyomtatásban látni a művedet.

Ám ekkor jön egy hatalmas bukkanó, mert a legtöbb fiatal, kezdő író nem fog túl sok anyagot találni az interneten arról, hogyan is érdemes elkezdeni ezt az egészet. Hogyan lesz a Word dokumentumból kézzel fogható könyv? Mennyibe kerül a könyvkiadás? Egyáltalán milyen kiadóhoz érdemes küldeni az írásunkat? Hogy is van ez az egész? A 16-17 éves kezdő írók csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem vesznek a kezükbe szakirodalmat, ami útmutatást jelentene számukra a könyvkiadás labirintusában, épp ezért gondoltam úgy, hogy írok egy cikket arról, mit is kezdjünk a kész kézirattal, ha kiadásban gondolkodunk. Aki mélyebben el szeretne merülni a témában, annak melegen ajánlom Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve c. kötetét.

Megírtam az első regényemet, kiadatnám. Mit csináljak?

Az első lépés: nézd át tüzetesen, és formázd! Erről már írtam egy-két minitippet, de itt is leírom, mert nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos az első benyomás. A helyesírásod legyen legalább elfogadható, ha nem is tökéletes. Figyelj az elgépelésekre! Figyelj arra, hogy könnyen áttekinthető szöveged legyen, ergo dolgozz a legegyszerűbb, bevett stílussal, Times New Roman 12-es betűmérettel. Hagyd a színes címeket, hagyd a cicomás betűstílusokat, ezzel csak elijeszted a szerkesztőt, aki (remélhetőleg) el fogja olvasni az írásodat. A szöveg tartalmára kell koncentrálnod, nem pedig a figyelemfelkeltő megjelenésre. Légy precíz, pontos, komolyan vehető. Általános tévhit, hogy a szerkesztő és a tördelő azért dolgozik egy kiadónál, hogy kijavítsa a te hibáidat. Nem, ők azért vannak, hogy végleges formába öntsék az írásodat, és segítsenek, ha döcög a szöveg, akár tartalmilag, akár nyelvileg, akár formailag. Törekedned kell arra, hogy minél profibb szöveget adj le, nem hunyhatsz szemet a saját hibáid felett azon az elven, hogy „Majd ő kijavítja, azért fizetik!”. Ez nem így működik, legalábbis a könyvkiadásban ezt egy íratlan szabályként fogják fel.

Milyen lehetőségeim vannak a könyvkiadásra?

Sokan esküsznek a magánkiadásra, sokan az irodalmi pályázatokba fektetik a hitüket. Az utóbbi években eléggé népszerűvé vált az Aranymosás program, ahol több fordulót kell „túlélnie” a regényednek, több szűrőn kell átmennie ahhoz, hogy kiadják. Ám ezt a pályázatot egyetlen kiadó futtatja, és ha nem akarsz mindent egy lapra feltenni, válaszd a hagyományos módszert: azt, hogy megkeresel több kiadót a kéziratoddal. Ezerszer hallottam már, hogy a könyvkiadáshoz egy rakat pénz vagy még annál is több szerencse kell, de én nem hiszek ebben. Ha elég elszánt vagy, és számba veszel minden számodra felkínálkozó lehetőséget, és ki is használod őket, nagy esélyed lehet arra, hogy kiadják a regényedet. A következőkben leírom, mit javaslok, hogyan csináld. 

Melyik kiadóhoz küldjem el?

Ennek a dolognak az a titka, hogy nem szabad kicsiben gondolkodni. Na, most nem a kicsi kiadókra gondolok, hanem a hozzáállásodra, hogy csak 2-3 kiadónak szeretnéd elküldeni a kéziratot, lehetőleg a legismertebb, legnagyobb kiadóknak. Ez rendben van, csináld nyugodtan, de itt ne állj meg, ne dőlj hátra elégedetten. A nagy kiadók hetente több száz kéziratot kapnak, évente több száz könyvet jelentetnek meg, ergo, talán nem is szerencsés, ha rögtön nagy babérokra törsz, mert egy ilyen forgalmú kiadónál egy elsőkönyves író elveszik a rengetegben. Kezdő íróként a legfontosabb, hogy a szerkesztőd és a marketinges csapat (ha van ilyen) tudjon hatékonyan kommunikálni veled, foglalkozzon veled, mert téged „be kell indítani”, viszonylag ismertté tenni, ha azt akarod, hogy fogyjon a könyved. Egyébként a könyvkiadásnak ez a legmegkérdőjelezhetőbb része, ugyanis ennyire lelkiismeretes, a fiatal tehetségek felemelésére és „kikupálására” nagy hangsúlyt fektető kiadót olyan nehéz találni, mint tűt a szénakazalban. 

A mondandóm lényege: küldd el a kéziratot közepes és kis kiadóknak is! Hogyan találd meg ezeket a kiadókat? Először is, tisztázd le magadban, milyen műfajú az írásod. Nem minden kiadó foglalkozik romantikával vagy fantasyvel, de van olyan kiadó, amelyik szinte csak ezekre szakosodott. Tájékozódj, túrd fel az internetet! Egy tipp: menj fel egy online könyváruház weboldalára, szűrd ki a műfajodban kiadott könyveket, és vadászd le az összes kiadót az adott műfajban. Következő tipp: mindegyik, ilyen módon kiszűrt kiadónak nézz utána a neten, ismerd meg a honlapjukat, az online marketingjüket, a profiljukat! Nincs postai címük, nem írnak e-mail elérhetőséget? Ne foglalkozz velük. Tudom, kíméletlenül hangzik, de ha egy kiadónak nincs komolyan vehető online jelenléte, mégis hogy fogsz velük kommunikálni, gördülékenyen összedolgozni? A mai világban elengedhetetlen az online jelenlét. Ezzel nyilván nem mindenki ért egyet, ám én így gondolom.

És ezzel el is érkeztünk egy fontos részhez: ha hiszed, ha nem, a szerkesztő, aki a kiadóhoz elküldött kéziratodat kézbe veszi, rád fog keresni az interneten. Lehet, hogy nem talál blogot, online megjelentetett írásokat tőled, és így is felkelted az érdeklődését, de mint ahogy azt már korábban elmondtam, te biztosra akarsz menni, ki akarsz használni minden rendelkezésedre álló eszközt: legalább egy Facebookos írói oldalt csinálj! Egy kiadónak a könyved üzletet jelent, de ha elsőkönyves vagy, sok visszautasítást fogsz kapni azzal az indokkal, hogy a kiadó nem engedheti meg magának, hogy egy kezdő íróba fektessen bele. De! Ha a neten találnak egy minimális olvasóközönséget, aki érdeklődne a sztorid iránt kiadott formában, már kétszer meggondolják, mit írjanak neked vissza.

Visszakanyarodva a kiadó kiválasztására: valamelyik kiadó csak postai úton fogad kéziratokat, valamelyik csak e-mailen keresztül. Erre figyelj oda! Ha a kiadó oldalán találsz egy infós e-mail címet, oda küldhetsz kéziratot, még akkor is, ha nem írták le külön, hogy azon a címen fogadnak írásokat. Nem azt mondom, hogy légy agresszív, hanem hogy ne bízz semmit a véletlenre.

És ha már nem bízol semmit a véletlenre, akkor el ne felejtsd ezt: a kézirathoz mellékelj egy rövid írói bemutatkozást vagy önéletrajzot, valamint egy 1-2 oldalas szinopszist, vagyis egy összefoglalót, amiben végigvezeted a sztorid cselekményét. Van, hogy itt dől el a könyved sorsa.

Küldjem el az egész írást minden egyes kiadónak? Mi van, ha ellopják az ötletemet, vagy rossz kezekbe kerül?

A legtöbb elsőkönyves író fő aggodalma: a lopás. Ennek az az ellenszere, ha megpróbálsz kicsit a kiadóban dolgozó szerkesztők fejével gondolkodni. Naponta tíz, húsz, vagy akár száz kéziratot néznek át a szerkesztőségben (attól függ, mekkora kiadóról beszélünk). A jó írás onnan ismerhető fel, hogy az első mondattal megfogja az olvasót. A szerkesztőknek szelektálniuk kell a tucat írások és az igazi kincsek között, így egész egyszerűen nincs idejük arra, hogy komolyabban foglalkozzanak egy-egy beérkezett írással. Béna az első bekezdés? Hülyén van formázva? Hemzseg a helyesírási hibától? Kukába vele, jöhet a következő! Így történik, hogy gyakran még elutasító választ sem fogsz kapni. Ha visszaírnak, és elmagyarázzák, miért nem adják ki az írásodat, akkor egy jófej kiadóval van dolgod! Ezért javaslom azt, hogy ne csak az első pár fejezetet küldd el a kiadóhoz, hanem az egész regényt: ha kuka, akkor kuka az első oldaltól. Ha jó anyag, ne kelljen külön lekommunikálniuk veled, hogy küldj még több fejezetet: a levelezgetésben, várakozásban még a végén elfeledkeznek rólad! Hadd olvassa el a szerkesztő egy az egyben azt a mesterművet, hadd szippantsa be az írásod világa, hogy aztán a válaszlevélben már egy szerződéstervezetet is találhass!

Már a sokadik elutasító választ kapom a kiadóktól. Van értelme ennek az egésznek?

Van, persze, hogy van! Sosem szabad feladnod. Ez az egész a kitartásról és a türelemről szól. Ha Rowling anno feladja a sok elutasítás miatt, ma Harry Potter nem lenne sehol.

Fizetnem kell a könyvem kiadásáért?

Attól függ. A magánkiadás természetesen pénzes dolog, de eddig nem a magánkiadásról írtam. Egy kiadónál az a fontos, mi áll a szerződésben: lehet, hogy osztozni fogtok a költségeken, lehet, hogy a teljes kiadást vállalják pénzügyileg. Lehet, hogy előre kifizetnek, megveszik a kéziratodat, lehet, hogy csak az eladott példányszámok után kapod a szerzői díjat.

Mire figyeljek a szerződés aláírásakor?

Arra, amiket az előző pontban írtam: a szerzői kifizetés módjára különösen. Ezen kívül figyelj a pontosan megadott adataidra, arra, milyen példányszámra írod alá a papírokat, és természetesen a végleges kézirat leadási határidejére.

Mi fog történni a kézirat leadása és az írásom megjelenése közötti időszakban?

Könyvet csinálnak a kéziratodból. Az, hogy megírtad a regényedet, majdhogynem a folyamat könnyebbik része. Ezután jön a szerkesztés, ami hosszú heteket, valamikor hónapokat jelent: ezalatt az idő alatt többször is egyeztetned kell a szerkesztőddel, hogyan alakul a regény. Ha kész a szerkesztés, jöhet a technikai része, ami a tördelő és a grafikus feladata. Borítótervek készülnek, a fejezetek végleges formába kerülnek, aztán az így összerendezett regény elkerül a nyomdába. Onnan pedig készen, ragasztottan vagy fűzötten, puha vagy keményborítóval kerül ki. Mehet is a terjesztőkhöz, azaz a könyvesboltokba, az online könyves áruházak raktáraiba! Voilá, kész a könyved!

+ 1 tanács, amit vagy megfogadsz, vagy nem! :)

Nem, igazából ilyenkor még nincs kész a könyved. Meg lett írva, ki lett adva, de mégis ki fogja elolvasni? A kiadó marketinges csapata minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a megfelelő olvasóközönséghez jusson el a könyved, de ne gondold azt, hogy te innentől kezdve hátradőlhetsz, és csak élvezned kell a rivaldafényt. Nem lesz rivaldafény, ha nem tartod a kapcsolatot az olvasóiddal. A dedikálások és az író-olvasó találkozók mellett tessék aktív lenni online is! Csinálj írói Facebook oldalt, regisztrálj a moly.hu könyves közösségi oldalon írói profillal, legyél elérhető. Az író és az írása mit sem ér olvasók nélkül.

Ha a könyvkiadás folyamatát tekintjük, akkor nagyjából erről lenne szó. De csak nagyjából, mert itt a személyes tapasztalataimat vegyítettem a szakmai tényekkel, és minden szerző, minden kiadó, minden könyv más és más eset. Azért remélem, hogy a kezdő íróknak sikerült egy átfogó képet adnom arról, mi áll előttük, ha megírtak egy kiadásra szánt művet. Az első mondat megírásától kezdve egészen az olvasók megszerzéséig és megtartásáig erről szól a könyvkiadás. Amit nem mondtam el, az az, hogyan írjunk olyan könyvet, amit ki is fog adni egy kiadó. Erre nincs titkos recept. Szerintem nem „születni kell rá”, és ugyanúgy nem csak kreatív írás tanfolyamokon lehet megtanulni jól írni. Bárki írhat jól. Elszántság, kitartás, egy jó ötlet, rugalmasság, önkritika, és olvasottság mindenképpen kell hozzá, általános szabály pedig azért nem létezik erre, mert egy jó könyv mindig egyéniségektől származik, egyedi gondolkodású emberektől, különleges, majdhogynem különc emberektől. A titkos hozzávalót mindenki önmagában találja meg.

Jó írást, kitartást, és hajrá a könyvkiadáshoz! :)

DC xx

Tantan tippek: tanulásmódszertan gyorstalpaló

Elkezdődött a suli, és ennek kapcsán szerettem volna írni egy ilyen bejegyzést, mert amellett, hogy ezerrel biztatlak benneteket arra, hogy éljétek túl az első hetet, adhatnék egypár jó tanácsot is a tanulással kapcsolatban. Arról van szó, hogy rájöttem: nem mindegyikőtök ismeri a tanulásmódszertant, a tanulás tanulását, vagy, ahogy mi hívtuk a gimiben annak idején, a tantant. Abba nem kezdek bele, hogy mit gondolok azokról az iskolai intézményekről, amelyek nem tartják eléggé fontosnak azt, hogy megtanítsák a tanulóknak, hogyan is kellene hatékonyan az órákra készülni. Sajnos ez még a felsőoktatásban is problémát jelent, nemhogy az általános vagy a középiskolában.

Van köztetek, akinek van ilyen felkészítő, gyakorló órája, és van, aki sosem hallott róla. Fontosnak tartom, így szeretném összekaparni azokat a dolgokat, amiket anno én tanultam a tanulásról, és ezzel együtt ellátlak benneteket egy-két tippel is. Olyan dolgokról van szó, amelyekről nem is gondoltátok volna, hogyha tudatosan alkalmazzátok, hatékonyabban fogtok tanulni.

Hogyan?

Napirenddel, okos időbeosztással. Ha hazaértél, lazíts le egy fél órát, de utána rögtön kezdj neki a tanulásnak, ne hagyd este nyolc órára. Estére az agyad lefárad, ráadásul, ha késő éjszakába nyúlóan csinálod, teljesen feleslegesen tanulsz; tíz óra körül beindul a melatonin termelés, és elálmosodsz, a koncentrációképességed meg egyenlő lesz a nullával. Gondold át, milyen tárggyal kezded a tanulást: érdemes a nehezebbel kezdeni, de ezt nyilván te osztod be magad számára. Ami még nagyon fontos: a folyamatos tanulás lankasztja a figyelmedet, szóval 25-30 percenként tarts szünetet! Az a legjobb, ha ilyenkor teszel egy kört a házban vagy kint a levegőn, mert a járkálás serkenti a vérkeringésedet, az agyad több oxigénhez jut, ergo, frissebb leszel, jobban fog az agyad. Érdemes vizet kortyolnod közben, hogy tutira felfrissülj.

Hol?

Nem tanácsos a földön, a szőnyegen, az ágyon fekve tanulni. Nem szabad kinyúlnod közben a kanapén, és nem szabad belesüppedned egy kényelmes fotelbe. Tudom, ez drákói szigornak hangzik, de nem igaz, hogy még nem vetted észre, hogy elkényelmesedsz, elálmosodsz az ágyon vagy a kanapén fekve tanulás közben! A figyelmedet akkor tudod a legjobban a munkádra irányítani, ha asztalnál ülsz, egyenes háttal: ez a legegészségesebb testtartás, mind a gerincednek, mind a tüdődnek, mind az agyadnak.

Mit ne csinálj?

Tiszteld magadat annyira, hogyha már egyszer nekiálltál, igyekezz csak a tanulásra koncentrálni; hidd el, gyorsabban kész leszel. Ez azt jelenti, hogy ne legyen bekapcsolva a tévé közben. Azt is jelenti, hogy ne egyél. Ha éhes vagy, a félóránkénti szünetekben támadd meg a hűtőt, de tanulás közben ne egyél, mert a tévé háttérzajával együtt ez is megosztja a figyelmedet. Inni szabad, sőt, kifejezetten tanácsos, főleg, ha vízről van szó. (Zárójelben megjegyezném, hogy a tévé+evés kombináció sem a legokosabb dolog, bár a legtöbben már hozzászoktunk, pedig nem egészséges).

Saját tippjeim tapasztalatból

1. 15 éves korom óta listákon élek. Nem kell feltétlenül olyan túlzásba esned, mint ahogy én csinálom, de figyeld meg, hogy mennyivel rendezettebb lesz minden a fejedben, ha a tanulnivalót egy papíron rendszerezed, esetleg nehézségi sorrendet állítasz fel. Ezt a módszert a mindennapi dolgaidnál is bevezetheted. A dolog titka rém egyszerű: ha kész vagy egy feladattal, kipipálhatod, így a sikerélmény még némi önbizalmat is gerjeszt benned, és könnyebben veszed a következő akadályt, vagy házi feladatot. Pipálni jó dolog! :D

2. Ha hangosan felolvasod a tanulandó szöveget, sokkal jobban megragad benned a lényeg. Nem utolsó sorban itt már megint beszélhetünk az önbizalom növelésről: egyszer próbáld ki, hogy felolvasol egy könyvből 5-6 oldalt! Meglepő, mennyivel határozottabbnak érzed magad utána: egész egyszerűen hallattad a hangodat, még akkor is, ha senki sem hallotta.

3. Ha a dolgozat előtti napon készítesz egy lényeget kiemelő jegyzetet (oké, puskát), az sokat tud segíteni. Az anyag legfontosabb részét kiírod magadnak, így természetesen ezzel átismétled a lényeget, jobban fogsz emlékezni rá. De puskaként ne használd, csak tanulójegyzetként! :D

4. Ha lassan tanulsz, lassan olvasol, vagy nehezen látod át az összefüggéseket, segíts magadon! A koncentráció, a memória és a logika fejlesztésére a legegyszerűbb módszerek: olvass, és fejts rejtvényt. Én ezen kívül kiskorom óta a puzzle szerelmese vagyok, még 22 évesen is csinálom néha a kirakóst, csak most már 1000-1500-as verzióban. :D

Idegen nyelveket okosan

1. Az első és talán leglogikusabb tanácsom az, hogy kezdd a tanulást az idegen nyelvvel, és ha kész vagy a többi tárggyal, a végén vedd elő még 10 percre a nyelvet, hogy lemérd, mennyi új szóra vagy nyelvi szerkezetre emlékszel. A nyelveknél csakis a rendszeresség, és a folyamatos gyakorlás a kulcs: semmiféle 2 hetes intenzív tanfolyam nem tudja készen lenyomni a torkodon a külföldi nyelveket. Egy hónap múlva semmire sem emlékeznél belőle. Erre időt és energiát kell fordítanod.

2. A kedvenc angoltanáromtól tanultam, hogy egy számodra új idegen szóval legalább 20 különböző környezetben kell találkoznod, hogy az megragadjon a fejedben, és véglegesen a szókincsed részévé váljon. Na, most, ha eltekintünk a szövegkörnyezettől, és maradunk a környezetnél, akkor van egy jó módszer az új szavak tanulására. Fogj egy papírkát. Az egyik oldalára írd fel az idegen szót, a másikra a magyar megfelelőjét. Csinálhatsz belőle jó sokat, és helyezd el a papírkát otthon, a lakás különböző pontjain. Bemész a fürdőszobába, és a fogkefe tartó alatt ott kandikál egy magyar szó: teszteld magad, rávágod-e az angol vagy német megfelelőjét? Ott a hátulján a megoldás. Ha a szüleid elnézik neked, hogy a lakás minden pontja tele van cetlikkel, mert látják, hogy mennyire elszánt vagy az idegen szavak tanulásában, akkor nem lesz gond. :D (Ezt kémiai vagy matek képletekkel, irodalmi szakszavakkal is megcsinálhatod).

3. Otthoni gyakorlásra melegen ajánlom a Duolingo internetes nyelvtanuló programot. Nemrég a magyar verzió is elkészült, így abszolút megkönnyíti a dolgodat. Egyszerű, játékos, ingyenes, pontgyűjtős módszer a nyelvtanulásra. Ennél jobbat nem is kívánhatnál. Regisztrálj gyorsan!

4. Olvass, olvass, olvass! Vagy inkább: merj olvasni! Ismét csak tapasztalatból beszélek: akkor ugrott egy szép nagyot az angol nyelvtudásom, amikor elkezdtem egyszerű sztorikat olvasni angol nyelven. Rengeteg idegen szóval találkoztam, de a legtöbb jelentését ki tudtam következtetni a szövegkörnyezetből. Sőt, nem egy nyelvtani szerkezet akkor ugrott helyre a fejemben, amikor láttam sokszor használva folyó szövegben. Amit biztosan tudok ajánlani az angolt tanulóknak, az az Oxford Bookworms sorozat, ami különböző szinteket állít be, így a könnyített olvasmányok közül is ki tudod választani, melyikkel kezdd! Ha pedig elszántad magad arra, hogy eredetiben olvass egy angol művet, mindenféleképpen ajánlom a Harry Pottert. A többi idegen nyelvvel kapcsolatban nem tudok nyilatkozni, de ide megjegyzésben nyugodtan adjatok egymásnak tippeket, várjuk!

Ez egy hosszú bejegyzés lett, de furdalt volna a lelkiismeret, ha nem írom meg. Remélem, sikerült egy-két új dolgot mondanom. Ha pedig mélyebben el szeretnél merülni a tanulásmódszertanban, ajánlom neked azt a könyvet, amiből anno én is tanultam: Oroszlány Péter: Könyv a tanulásról. Hajrá! :)

DC xx