2015. február 10., kedd

Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért – 10. állomás


Az elmúlt napokban kész kis mozgalommá kovácsolódtunk össze. Sokan sokféle gondolatot fogalmaztunk meg a témával kapcsolatban, ötleteltünk, személyes élményeket meséltünk el, kérdőívek eredményei kerültek feldolgozásra és bemutatásra, így azt hiszem, tényleg elmondhatjuk, hogy ezt a problémát sikerült minél több szempont szerint körüljárnunk. Egy célunk van: felhívni a figyelmet arra, hogy a jelenlegi kötelező olvasmánylista, és annak osztályonkénti besorolása nem éppen alkalmas arra, hogy megszerettesse az olvasást a mai magyar fiatalokkal. Itt is megköszönöm Eszternek, hogy kitalálta ezt a remek kezdeményezést, és rugalmasan lebonyolította.

Egy korábbi cikkemben már kifejtettem a véleményemet arról, hogy miért van szüksége a gyerekeknek olvasnivalóra, és miért fontos, hogy megfelelően válasszuk meg a könyvet, amit a kezébe adunk. Írtam a három fő problémáról: a kötelező szó ártó hatásáról, az iskolában feladott olvasmányok és a gyerekek közötti tátongó szakadékról, és a tanárok vagy a szülők rossz hozzáállásáról. Úgy érzem, elég negatív dolgot soroltam fel ahhoz, hogy ebben a bejegyzésben most már a pozitív oldalra tekintsek: van megoldás, vannak lehetőségek, vannak felvázolható alternatívák, amelyeket be lehetne vetni a kötelező olvasmányok átgondolása, megváltoztatása érdekében. Én egy kötelezően választható könyvekből összeállított listát javaslok, hogy a gyerekek kedvükre válogathassanak.


Mindig is csodálkoztam azon, miből gondolják a felnőttek, hogy ők jobban tudják, mit kellene a gyereknek olvasnia. Azon is csodálkozom, amikor kijelentik, hogy a magyar fiatalság nem olvas. Igenis van egy réteg a fiatalok között, akik megvesznek a jobbnál jobb ifjúsági könyvekért, vagy éppen az ízlésüknek megfelelő klasszikus irodalomért. Azokról a lányokról és fiúkról beszélek, akiket az osztálytársaik kinevetnek, mert nemhogy az órák közötti szünetekben, de még az unalmasabb órákon is a pad alatt bújják az aktuális könyvüket. Személy szerint úgy gondolom, ők a jövő.

Miért ne lehetne megkérdezni a fiatalságot, hogy mi érdekli őket, mi köti le őket? Elfelejtjük meghallgatni azokat, akikről ez az egész szól, pedig ők tudják a legjobban, hogy mi kell nekik. Nem a szülő és nem a tanár. Az olvasást mint kikapcsolódást kell közelebb hozni hozzájuk, és azt, hogy milyen műfaj köti le őket, ők tudják a legjobban. Még akkor is meg tudják válaszolni ezt a kérdést, ha korábban egy könyvet se vettek a kezükbe; ugyanis filmeket már láttak, és közölhetik velünk, hogy odáig vannak a kalandos fantasyért, vagy éppen a napjainkban játszódó ifjúsági történetekért. Miért nem lehet ebből kiindulni?

Én ebből indultam ki. Megkérdeztem a fiatalokat, milyen történetek érdeklik őket. Pontosabban, megkérdeztem az olvasni szerető tizenéveseket, hogy melyek azok a regények, amelyeket legszívesebben látnának a kötelező olvasmánylistán. Szeretném megköszönni az együttműködést és a segítséget nekik: akik Twitteren, a molyon, és a Facebookon meglátták a felhívásomat, és készséggel írtak nekem egy pár soros levelet.

Lássuk az eredményt: mit kíván a magyar fiatalság? :) Idézni is szeretnék tőlük, és zárójelben megadom a korukat.

* Kezdjük az abszolút nyertesekkel: a megkérdezettek harmada tenné kötelezővé Leiner Laura valamelyik művét. „Egy csomó mai fiatal általa szerette meg az olvasást. A mai világról szólnak a könyvek, modernek, és tele vannak izgalommal, szerelemmel, humorral.” (14). Emellett: „mert magyar szerző könyve, és mert vicces, szórakoztató.” (19).

* Ugyanennyien tették le a voksukat a népszerű Csillagainkban a hiba c. könyv mellett, „mert elgondolkodtató” (19), így holtversenyben lett dobogós Leiner Laura könyveivel.

* A második „helyezett” Az éhezők viadala lett Suzanne Collinstól. A válaszadók negyede voksolt erre a könyvre.


* Többen megemlítették a Harry Pottert, mint esetleges kötelezőt – „mindenkinek kötelező lenne elolvasni, hiszen a sorozat konkrétan már kultusz” (14) –, valamint Az útvesztőt James Dashnertől. Ugyanennyien javasolták A csíkos pizsamás fiút, egy másik John Green könyvet, az Alaska nyomábant is, és Gayle Forman Ha maradnék c. regényét.

* Valamint „Mellé tenném még Böszörményi Gyula könyveit, mivel ő nagyrészt magyar meséket és magyar történelmet használ a regényeiben.” (14).

* „A 39 kulcs sorozat: tele van izgalommal, drámával. Letehetetlen egy könyv.” (14).

* „Rocksztárt kaptam karácsonyra, mert egyszerű történet. Büszkeség és balítélet, mert több olyan klasszikus kellene, ami szórakoztató, nem csak unalmas száraz tészta. Percy Jackson és az Olimposziak sorozat, mert mindenki szereti a kalandokat és az izgalmat.” (19).

* Ezen kívül a fiatalok kötelezővé tennék a következő regényeket: 
Jeff Kinney: Egy ropi naplója (13), Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai (14), Nicholas Sparks: Vissza hozzád (14), Cecilia Ahern: Ui.: Szeretlek (14), J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura (14), David Walliams: Milliárdos fiú (13), Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt (14), Jay Asher: Tizenhárom okom volt… (14), Veronica Roth: A beavatott (14), Alex Flinn: A szörnyszívű (14), Federico Moccia: A felhők fölött 3 méterrel (14), Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója (14).

Érdekességként van itt egy kis plusz adat: egy könyvtáros és két tanár álláspontja: „Az első, amiben egyetértettünk, az Janikovszky lenne (mert a mi sulinkban sajnos csak ajánlott irodalom). Csak úgy, mint Szabó Magda, ő lenne a következő. A nagyon modernkor miatt, ha mi annyira nem is szeretjük, az Alkonyat mindenképpen ezen a listán lenne. A Micimackó a következő, aztán a Zabhegyező. Berkesi is lehet kötelező.” (30, 45, 50).


Szerintem ez a rövidke, nem éppen átfogó statisztika ízelítőt mutat abból, hogy végeláthatatlan alternatívát tudnánk felsorolni a kötelező olvasmányokra; mind a magyar, mind a külföldi kortárs irodalomból lehet bátran szemezgetni. Miért kell elvenni a gyerek kedvét az olvasás csodálatos világától azzal, hogy a kezébe nyomjuk a Szigeti veszedelmet a maga súlyos nyelvezetével és témájával? Fontos irodalmi műről van szó; tanulmányozzuk, olvassunk fel belőle az órán, beszéljünk a mű keletkezéséről és a jellegzetes stílusjegyeiről, de az ég szerelmére, ne kelljen végigszenvednie a gyereknek! Adjunk neki egy hosszú listát helyette, ebből válasszon ki x könyvet, vegye ki a könyvtárból, olvassa, merüljön el benne nyakig, élje át az izgalmakat és a kalandokat, hogy aztán szomjazza majd a következő könyvet, a következő történetet.

Nem olyan nehéz ez. A gyökeres változás mindig félelmetes, de én tudok jó pár olyan kötelező olvasmányról, aminek a legfőbb tanulsága és üzenete pont az, hogy merjünk haladni a korral: tiszteljük a hagyományokat, de az újításokat elengedhetetlenül bele kell csempésznünk a mindennapokba! Mindent lehet, csak akarni kell. A dolog ott kezdődik, hogy minél többen nyilvánítjuk ki a véleményünket, minél többen kötelezzük el magunkat a változás mellett. Ezért szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy bár ez a remek kezdeményezésű kampány holnap lezárul, kötelességemnek érzem kimondani, hogy ez a dolog itt nem ér véget, nem érhet véget. Beszéljünk erről a szüleinkkel, a tanárokkal, cseréljük ki a véleményünket, szólaljunk fel az üggyel kapcsolatban! A gyerek a jövő. A gyereknek olvasnia kell, hogy fejlődhessen az empátiakészsége, az érzelmi intelligenciája, és a szélesedjen a látóköre.

Olvasásra fel!

Az én tízes listám, amit kötelezővé tennék:

1. Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó
2. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
3. Neil Gaiman: Óceán az út végén
4. Rick Riordan: A villámtolvaj
5. Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
6. Julie Bertagna: Exodus 2100
7. N. H. Kleinbaum: Holt Költők Társasága
8. Szabó Magda: Abigél
9. Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
10. John Green: Csillagainkban a hiba
+ 1: verseskötet: Simon Márton: Polaroidok

A „Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért” állomásai:

1. Egy könyvfüggő vallomásai - első állomás
2. I love Reading - második állomás
3. Discussion - harmadik állomás
4. Fanni blogja - negyedik állomás
5. Jazz könyvei - ötödik állomás
6. Hagyjatok! Olvasok! - hatodik állomás
7. Bookish Notes - hetedik állomás
8. Enchanted by Pages - nyolcadik állomás
9. Elisorne Világa - kilencedik állomás
10. Dora Craiban's World - tizedik állomás
11. It's a Metaphor - tizenegyedik állomás

DC xx

9 megjegyzés:

  1. Hmm. Én nem értek egyet azzal, hogy John Green és Leiner Laura könyvei legyenek kötelezőek. Meg persze a Tizenhárom okom volt és a Csitt csitt sem lenne megfelelő választás kötelező olvasmánynak, mert ezek ponyvairodalmak. A szépirodalmi művek direkt azért vannak, hogy az iskolások tanuljanak belőle, a ponyvairodalom (most vegyük példának a Csitt csitt-et) pedig angyalokról és romantikáról szól. Én mindenesetre nagyon nevetnék ha a magyartanárom ezt a könyvet adná fel kötelezőnek.
    A Tizenhárom okom volttal az a problémám, hogy kétlem hogy az iskolásoknak kötelezően kéne egy öngyilkos lány utolsó feljegyzéseiről olvasniuk.
    Szerintem a ponyvaregények azért jók, mert az olvasásuknál ki tudunk kapcsolódni és mi választjuk ki azokat. Nem tanulunk belőlük sok mindent és pont ez benne a jó, mert szórakoztat. A szépirodalmi regények meg pont azért jók mert megszoktuk hogy azok unalmasak, nehezek és többnyire az agyunkat is lefárasztja. (Mint az iskola :D)
    Mindenesetre ha én tanár lennék, semmiképp sem vezetném be az ifjúsági könyveket kötelező olvasmányoknak :)

    Ui: Félre ne érts ez a szövegelés nem ellened szólt ,ez csupán a véleményemet tükrözi.

    Uui: + olvastam a Tükörlelkeket is és imádtam! <3 Remélem minél hamarabb a kezemben tarthatok majd egy példányt :)

    Aster O. Sys

    VálaszTörlés
  2. "Ma elkezdjük venni a magyar romantika korát. Hétfőre mindenki olvassa el Leiner Laura Szent Johanna Gimi cimű könyvét..."
    Csak szerintem hangzik ez irracionálisan húlyén?? O.o

    VálaszTörlés
  3. A cikk nagy részével egyetértek. Azért megjegyezném, hogy a klasszikusokat sem kéne hanyagolni. Trendek jönnek és mennek (az Útvesztő, TFIOS, Éhezők viadala és a felsoroltak nagy része), régebben a HP sorozatot is elkezdték bevezetni kötelezőnek, aztán ez a mozgalom is alábbhagyott.
    Én minden esetre nem szeretném, ha a gyerekek olyan szókinccsel nőnének fel, ami a mai fordítók kezei közül kikerül. Sok esetben rontották el számomra az olvasásélményt (Hunger Games, TFIOS, stb) a fordítások. Azaz inkább azoknak a minősége.
    Ezen kívül. Oké, hogy élményt kell szolgáltasson a könyv, de tanítania is kell. A TFIOS egy siratós könyv. Mást nekem nem adott. Mármint. Még meg sem tudtam siratni, mert volt tapasztalatom a rákkal, és az nagyon nem ilyen... de ebbe nem mennék bele. Hunger Games? Értelme nem sok. Utópiának is elég ramaty, akkor már Orwell Állatfarm (ha már könnyebb olvasmányt keresünk). Abban legalább nincs nyöszörgés.
    Az SzJG számtalan részét szégyenemre mai napig nem bírtam kiolvasni (az első könyv végén megakadtam sokadik próbálkozás után). Érdektelen sablonsztori, ami sok-sok gimis blognak adott táptalajt. Szintén nem nagy a szókészlete.
    A B&B-t támogatom, de nem kéne komolyan venni. Lányregény, szórakoztat, egynek jó, de nem kéne más klasszikusok rovására beilleszteni a tantervbe. Az Abigél már alapból benne van a keretben apropó.
    Még egy megjegyzés, nem reflektálás: szerintem nem feltétlen a mostani kötelezőkkel van gond, hanem inkább azok időzítésével. Persze, a tanmenethez kapcsolódóan kell olvasni, de az Egri csillagokat egy 5.-es nem nagyon fogja végigszenvedni, ahogy a Tüskevárat sem egy 4.-es. Mikszáth írásain, a Tanár Úr kéremen, Esti Kornélon szerintem minden generáció mosolyog, vagy ha kell megbotránkozik. Az iskola nem csak élményekkel kell gazdagítson és ezzel együtt a jóra és szépre neveljen (na, Condorcet, milyen állásponton vagy?), hanem egy általános műveltséggel is el kell lásson. Már ha értelmiségi szeretnél lenni. (Ha meg nem, akkor is jól esik a kukásautó mellett József Attilát idézni.) Ugyanis a könyvek élvezeti értékük mellett évszázadok tudásával is feltöltekeztek. És emiatt olvasunk klasszikusokat. Ha tetszik, ha nem, talán 10-20 év múlva eszedbe jut, hogy "basszus, hogy is volt, melyik könyvben? most pont azt érzem, azt a helyzetet éltem meg!" és akkor élvezni is tudod majd. Sok könyvnek idő kell.
    Én azon az állásponton vagyok, hogy nem kéne erőszakolni az olvasást, de egy szabadabb rendszerben kéne számonkérni az olvasmányokat, néhány kevésbé komoly mű beintegrálásával, főleg a kisebb korosztályban. Ezek a mai éppen csak felkapott ponyvaregények nem szerepelnének semmiképp benne. Strukturális átépítésre volna először is szükség. Kis korban szerettetés, nagyobbaknak tanítás. Vagy valami ilyesmi.
    Sajnálom, hogy kiszaladtam :D

    VálaszTörlés
  4. Apropó, Nelly Virág a romantika egy korszak. Nem egyértelmű a mai "romantikus" szóval. (Romantika: 18. század végi, 19. század eleji stílusirányzat, képviselői közt lásd Petőfi, Arany. többi wikipédia :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom pont ezért mondtam, mert ezeknek semmi közük egymáshoz. Ahogy a nagy részének sincs keresnivalója az oktatásban. Nem azért adják fel a kötelezőket hogy megszeressünk olvasni, hanem azért hogy ezzel próbáljanak segíteni megérteni az adott kort/ írányzatot. Jókai Mór regényét (gondolok most Az aranyemberre) nem cserélhetjük le Böszörményire, Leinerre vagy (Isten mentsen) egy Szűcs Vandára...semmi közük egymáshoz... csak képzeljük el hogy milyen lenne ez... merthogy a felsorolt művek közül kb. 5 lehetne AJÁNLOTT olvasmány. Úgy kb. 8. és 12. vége felé mert akkora kerülünk a kortárs irodalomhoz... amiket a tanár és a könyvtáros ajánlottak teljesen korrektek ezzel szemben (megjegyzés 11.es vagyok ergo én wikipédia nélkül is tudom mi a romantika. Danke ;) )

      Törlés
  5. Köszönöm, hogy leírtátok a véleményeteket. Elsősorban itt most tényleg az a lényeg, hogy egyfajta párbeszéd induljon el erről a dologról, mert úgy érzem, az utóbbi időben (értsd: az utóbbi pár hónap) egyre több cikk kerül napvilágra ezzel a témával kapcsolatban. Szóval nagyon örülök az eltérő véleményeknek is, a lényeg, hogy legyen kommunikáció.

    Az előző cikkemben, amire hivatkoztam is ebben az írásban, megemlítettem, hogy a mostani kötelezőknek nem lenne szabad kivesznie az irodalomórákról. Át kellene gondolni, hányadik osztályban mit adunk fel, és emellett kötelezően választhatóvá kellene tenni jó pár ifjúsági könyvet is - rengeteg olyan beszámolót hallottam és olvastam, ami szerint a mai kortárs regények is bővelkednek emberi értékekben, tanulságosak, és emellett szórakoztatóak is. Úgy gondolom, 13-14 éves kor alatt ennyi bőven elég lenne az olvasás terén. Aztán jöhetnek a keményebb diók, a nehezen emészthető témák, stb.

    u.i.: Aster, nagyon örülök, hogy tetszett a Tükörlelkek. :)

    VálaszTörlés
  6. Sorry, Nelly nem bántásból/kioktatásból írtam az én 12.-es magyarfaktos, OKTV-s fejemmel, ami szintén nem számít ebben a kérdésben :D
    Egyébként egyetértek mindkettőtökkel. Megjelöltem a magyar-angol/töri tanárszakokat is (ugyan utolsó két helyen), mert vannak elképzeléseim a reformokról és megvalósításukról, természetesen amennyire az adott intézmény engedi. Az utóbbi években úgy veszem észre, a "gyerekek keveset olvasnak"-kimutatásokkal együtt nő az ilyen változást és változtatást sürgető kezdeményezések száma is, ami szerintem pozitív dolog. Csak át kéne gondolni mindezt alaposan és egységesen felszólalni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsánat :/ nem akartam kötözködni :( rossz napom volt és rajtad csattant de nem volt szándékos :(

      Törlés
    2. semmi baj, nekem sem volt jó napom és néha (mindig) meggondolatlanul írok, oktatok ki másokat, de nem szándékosan... :)

      Törlés