Várd ki a fényt az alagút végén

"Forget about the dirty looks
The photographs your boyfriend took
You said you read me like a book

But the pages all are torn and frayed…"

(My Chemical Romance – I’m Not Okay)

A minap belefutottam a Facebookon egy aggasztó képbe. Egy fiatal lány tette fel, méghozzá a karjáról, amin apró patakocskákban folyt a vér, és kisebb-nagyobb vágások látszódtak a bőrén. Tett mellé egy angol nyelvű, szomorú, lemondó idézetet. Csak néztem. És néztem. És néztem még egy kis ideig. Hová jutottunk?

Persze nem azért írok most, hogy kioktassam a divatdepressziósokat, az emósokat, vagy hasonló címkékkel ellátott, beskatulyázott embereket. Azért írok, mert egyre több fiatallal állok kapcsolatban, akik, ha nem is vagdossák magukat, de nagyon magányosak és úgy érzik, senki nem érti meg őket, mindenki csak bántalmazza őket – testileg és/vagy lelkileg –, így az öngyilkosság gondolata sem idegen tőlük.

Hozzájuk szólok most. Szóval, aki irtózik a témától, csak nevet az ilyen fiatalokon, vagy legyint, kattintson el innen gyorsan, mert fogalmam sincs, miért jött a blogomra.

Kedves Nagyon Is Értékes Ember!

Szeretném, ha tudnád, hogy igen, közhelyesen hangzik, de tudom, mit érzel. Voltam olyan helyzetben én is, amikor úgy gondoltam, nincs kiút. Úgy érzed, mintha a társadalom – beleértve a szüleidet, az osztálytársaidat, az állítólagos barátaidat – megfeledkezett volna rólad, és ledobtak volna egy mély, sötét verembe, hadd szenvedd ki magadat.

Amikor a legmélyebben voltam, mindig akkor talált meg egy csoda, és átgondoltam, hogy nem annyira rossz ez az élet. Én személy szerint rengeteget köszönhetek a zenének, és különböző zenei előadóknak, akiknek a mondanivalója segített túlélnem egy-két dolgot. De lehet, hogy te most legyintesz, vagy keserűen elmosolyodsz, mert nincs zenei példaképed, vagy nem is értesz azon a nyelven, amelyiken a kedvenc énekesed énekel. Nem baj, nem kell ehhez feltétlenül a zene, vagy egy könyv, egy film üzenete. Egy valami, egyvalaki kell csak: TE.

Szeretném, ha belegondolnál, hogy mi mindent értél el eddig az életben. Nem kell versenyeken való dobogós helyezést említened, nem kell megszámolnod, hány csillagos ötöst szereztél ebben az évben, csupán arra kell emlékeztetned magad, hogy ki is vagy valójában. Egy személyiségében még alakuló, fejlődő ember, aki a közeljövőben fogja kitalálni, mit szeretne csinálni, mivel szeretne foglalkozni, minek a segítségével tud előre haladni az életben. Van két kezed, lábad, egészséges vagy, van kedvenc színed, ételed, italod, énekesed, filmed. Van, akinek még ez sincs. Egy látássérült embernek nincs kedvenc színe. Egy hallássérült csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tud zenét hallgatni. Egy súlyos betegségben szenvedő ember nem biztos, hogy olyan normális életet tud élni, mint te. És, tudod mit? Ezek a nem teljesen egészséges emberek is képesek valami olyasmit találni minden egyes nap, ami megmosolyogtatja őket. Küzdenek, mert hiszik, hogy nincsenek véletlenül a világon.

Csak egyetlen egy ember tud változtatni a sorsodon, és az te magad vagy. Ne várj a megmentődre, de ne is abban lásd az egyetlen megoldást, hogy elköltözöl vagy elszöksz otthonról, esetleg megvágod magad. A megoldás benned van. Fel kell ismerned, hogy értékes vagy, és hogy előbb-utóbb jön egy olyan pillanat az életedben, amit igenis meg fogsz ragadni, hogy bizonyíts saját magadnak és másoknak is: hogy igenis tudsz változni, és változtatni.

Hiszem, hogy neked is van feladatod a világon. Ne mondd azt, hogy nincs! Fiatal vagy még, nem tudhatod, mikor jön el a lehetőség, hogy bizonyíts, hogy több legyél valamivel, és a világ is több legyen általad.

Kigúnyolnak a suliban. A szüleid semmibe vesznek. A tesód csak cikizni tud. A barátaid elhagytak. És? Még mindig lélegzel, még mindig itt vagy a világon, ami csak arra vár, hogy rájöjj, miben vagy más, mint a többiek. Arra, hogy felismerd, miben emelkedsz ki, miben vagy jó, és hogy mi kell ahhoz, hogy beteljesítsd a céljaidat, elérd az álmaidat. Álmokra mindenkinek szüksége van, hiszen kell valami, amiért küzdhetünk.

Ó, és ha tényleg úgy hiszed, hogy teljesen feleslegesen beszélek neked, akkor gondold végig ezt: ha most feladnád, még esélyt sem adsz magadnak arra, hogy évekkel később (vagy, ki tudja, lehet, hogy már holnap) megismerkedj életed szerelmével. Tényleg meg akarod fosztani magadat ettől a lehetőségtől? Attól, hogy idővel teljes, boldog életed legyen? Attól, hogy kialakuljon az egyéniséged, az érdeklődési köröd, az egész életed? Ugyan már.

Felszegett fejjel, előre, előre, még akkor is, ha kövekkel dobálnak. Te felszeded a köveket, és építesz belőlük valamit. Elég az önmarcangolásból, az önsajnálatból, és a depresszióból. Te jobb vagy ennél!

DC xx