Ünnepi Könyvhét 2014 beszámoló

Életemben másodszor jutottam el egy nagyobb könyves eseményre. Az első az áprilisi Budapesti Könyvfesztivál volt, ahol eszméletlenül jó élményekkel gazdagodtam, és be kell hogy valljam, a tegnapi szombati nap se volt kevésbé lenyűgöző.

Fél egy körül értünk a Vörösmarty térre Mátéval, aki felvállalta a lelkes fotós szerepét, szóval bejárta a környéket egy fényképezőgéppel, amíg másik, még inkább lelkes társammal, Barbival megtanultuk a tér térképét – az első egy óra mindig erről szól, vizuálisan égjen beléd, melyik kiadó standja nagyjából merre található. :)

Természetesen a 19-es stand volt a főhadiszállás, az Atlantic Press és az Aba kiadó pavilonja, ahol 14 órától dedikáltam. Az első nagyon jóleső élményem, hogy alig érkeztem meg a pavilonhoz, írótársam, Nagy Niki máris letámadott, hogy dedikáljam neki a saját Fénytörés példányát. Hát, ha már így összejöttünk, én is kértem tőle egy aláfirkantást az ő könyvére, az Életfogytigra. Nagyon jó volt megismerkedni vele! Ezen kívül befutott Wee is, a Pokoli szolgálat írónője, aztán szépen lassan megjött Margó is, akinek nagyon megörültem, mert régen láttam. Csináltunk jó sok képet, és természetesen ezekről a képekről nem maradhatott le a csapat lelke, Blanka, aki mindig mindenhol ott van, és csak azzal, hogy blankáskodik, már feldobja a napunkat. :)

Na, és a dedikálás. Ez volt az első budapesti dedikálásom, és nagyon meghatódtam, amikor megjöttek azok az emberkék, akik nem csak az egyik, hanem talán mindkét könyvemet ott szorongatták a kezükben, hogy aláírhassam. Mindenkitől megkérdeztem, honnan ismerhetjük egymást, Twitter, Facebook, moly, és így többé-kevésbé sikerült mindenkit helyre raknom a fejecskémben. Vittem magammal könyvjelzőket, úgyhogy a dedikáltatók mind kaptak tőlem ajándékba mindkét fajtából. Itt is szeretném még egyszer megköszönni, hogy eljöttetek, nagyon sokat jelentett nekem! És aki lemaradt, annak nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb vigasz, de tervezünk egy dedikálást az idei Bajai Halászléfőző Fesztiválra is, úgyhogy aki el szokott jönni erre a fesztre, vagy most jönne először, annak már most szólok, hogy én is ott leszek! :)

Na de vissza a Könyvhét szombatjához. Az egész nap legnagyobb meglepetése, hogy a szüleim is eljöttek, felutaztak Bajáról, a dedikálás kellős közepén jelentek meg, ami nagyon jól esett. :) Együtt ettünk, aztán magunkra maradtunk Barbival – mármint egy egész tömeggel magunk körül. Egy órát álltunk sorba Lakatos Leventénél, aki szorgosan írogatta alá a könyveit, és pózolt a rajongóival közös fotóknál, csak a végére már eléggé elfáradt a csuklója az írogatásban :D Megkaptam, hogy milyen jól megyek a Bomlás borítójához, merthogy fekete haj+lila felső kombóval voltam jelen. Hát, bocsi, Levente, de nem igazán mondhatom, hogy a könyved miatt öltöztem volna így fel. :)

De ami a legfontosabb! A szerzeményeim! Letámadtam az Agave pavilonját, rámutattam Neil Gaiman új könyvére, hogy engem az érdekel. „Megnézni szeretnéd?” – kérdezte a standos néni. „Dehogy, megvenni! Céltudatosan jöttem!” Hát, nem is kell mondanom, örült nekem. :D Aztán később találtam egy másik standnál még egy Gaiman könyvet, méghozzá eredeti nyelven, erre muszáj volt lecsapnom. Régóta tervbe volt véve a Csillagainkban a hiba, szóval ezt is beszereztem, nagyon kíváncsi vagyok rá. A szüleim megleptek 2 BBC-s GoodFood magazinnal, amiért imádom őket, mert tudják, mennyire szeretek főzni.

Ja, és ha minden igaz, Dr. Csernus tud róla, hogy van valahol egy fiatal szerző, aki „éppen dedikál”, mert drága szüleim gondoskodtak róla, hogy eldicsekedjenek azzal, hogy én is dedikáló íróként vagyok kint a Könyvhéten. :D Dr. Csernusról tudni kell, hogy van vele közös múltunk, de ő nem is tud róla. Na, szóval, bemásolom egy Könyvfesztiválos molyos karcomat, jó? :D

"A Könyvfesztiválos kalandjaink fénypontja, amikor @MisssBee 15:50 perckor realizálja, hogy a Csernus dedikálás nem négykor, hanem háromkor kezdődött. A következő beszélgetés folyik le közöttünk:

– De még simán odaérünk, na gyerünk, még van 10 perc a dedikálásból!
– Ó, basszus, és most van a legnagyobb tömegnyom…
– Te hallod! Itt van!
– Mi? Hol?
– Itt, nem látod? A Csernus! Megy a mosdóba…
– Ó, akkor már vége van. Nem megy vissza a standhoz dedikálni.
– Hallod, itt megvárjuk.
– Persze, majd odamegyek, és megvárom a vécénél.
– Simán! Mikor lesz még egy ilyen lehetőséged? Legfeljebb nem írja alá.
– Te, hallod, ha azt akarom, hogy leüvöltsön, elmegyek egy előadására, oké?
– Oké… Na, itt van, kijött! Merre megy? Jön vissza, menjünk, menjünk mi is!
– Te látod?
– Elvesztettem, ELVESZTETTEM!!! Hol van?!
– Ne már! Na, tudod mit, menjünk el a standhoz, hátha ott megtaláljuk.
– Oké.

Nem találtuk meg. :D"

Szóóóval, összességében nagyon izgalmas nap volt, és biztos, hogy minden évben ki fogok látogatni a Könyvhétre is. És legközelebb igyekszem nem megfázni! :)

A szombaton készült képeket itt meg is nézhetitek. :)

DC xx