Előre megkérlek, hogyha ez nem a te inged lesz, még véletlenül se vedd magadra. De meglehet, hogy úgy passzol majd, mintha csak rád öntötték volna.
Megszokhattátok tőlem az őszinteséget: szóval az a helyzet, hogy kicsit kétségbe vagyok esve. Minden alkalommal, amikor rátévedek egy folytatásos sztori oldalára az instagramon, a következők játszódnak le bennem, nem feltétlenül ebben a sorrendben: elképedés, hányinger, düh, szomorúság, tanácstalanság, rémület. Ha kínoz valami, általában kiírom magamból, ezért is születik most ez a bejegyzés. Jó, amikor azt írom, rémület, már túlzásnak hangzik - de higgyétek el, nem az.
Általánosítanom kell, mert túlságosan sok esetben találkoztam ugyanazzal a jelenséggel: egy folytatásos sztorival, ami egy hozzáillő instás kép alatt kerül publikálásra. Az írójuk naponta, hetente, különböző gyakorisággal tölti fel a részeket, és így ebből előbb-utóbb kialakul egy történetféleség. Ezek a tények. Most pedig kicsit durvulok, elnézést kérek a hangnemért - ugyanis a következőkkel van hatalmas problémám.
Megszokhattátok tőlem az őszinteséget: szóval az a helyzet, hogy kicsit kétségbe vagyok esve. Minden alkalommal, amikor rátévedek egy folytatásos sztori oldalára az instagramon, a következők játszódnak le bennem, nem feltétlenül ebben a sorrendben: elképedés, hányinger, düh, szomorúság, tanácstalanság, rémület. Ha kínoz valami, általában kiírom magamból, ezért is születik most ez a bejegyzés. Jó, amikor azt írom, rémület, már túlzásnak hangzik - de higgyétek el, nem az.
Általánosítanom kell, mert túlságosan sok esetben találkoztam ugyanazzal a jelenséggel: egy folytatásos sztorival, ami egy hozzáillő instás kép alatt kerül publikálásra. Az írójuk naponta, hetente, különböző gyakorisággal tölti fel a részeket, és így ebből előbb-utóbb kialakul egy történetféleség. Ezek a tények. Most pedig kicsit durvulok, elnézést kérek a hangnemért - ugyanis a következőkkel van hatalmas problémám.
Történetet nem telefonon pötyögve írunk. Nem, nem és nem. Sajnálom, ebből nem engedek. A leghitványabb szappanopera íróiból is kinézem, hogy leülnek legalább egy számítógép elé bepötyögni a forgatókönyvet. Telefonon. Egyszerűen. Nem. Tudsz. Hatékonyan. Dolgozni. A. Szöveggel. Merthogy igen, a szöveggel bizony dolgozni kell. Szórakozásból találsz ki sztorikat magadnak, tudom én, ne vegyem rögtön annyira véresen komolyan ezt az ügyet. Oké, ha csak magadnak írod, minek az olvasók, miért publikálod nyilvánosan? Gondolkozz el a történetíró lehetséges feladatairól, kérlek.
A mobilon való nyomkodás eredménye a folyamatos melléütés vagy az autocorrect, ami elképesztő dolgokat tud produkálni. Magyarázd már meg, kérlek, hogy miért nem nézed át a munkádat? Miért kerül ki hajmeresztő helyesírással a szöveged? Miért nem adsz az írásodra? Ha mindenképpen instagramon akarod publikálni, akkor is legalább gépen, szövegszerkesztő programmal írd meg előbb az adott részt, ami pirossal aláhúzza neked az oltári baklövéseket. Ezt a szöveget felőlem aztán másold be az instára, ha neked ez így megfelel, de könyörgöm... Ne a telefonodon pötyögj valami hirtelen kitalált párbeszédet tele hibával, mert ha hiszed, ha nem: történetalkotóként felelősséged van. Főleg, ha büszkén nevezed magadat írónak, holott kérdéses, mikortól van bárkinek is joga felruháznia magát ezzel a címkével.
Író vagy? Merész kijelentés, ám legyen így. A legjobb írók az idők során új stílust, új hangot képviseltek, irányt mutattak annak, aki olvasta őket. Hogy néz ki a te iránymutatásod? Milyen az a központozás? Hol a párbeszéd jelölése? Hol a dramaturgia, a karakterek kidolgozása? Hol az egyediség? Hol az üzenet? Hol a valódi szórakoztatás, amikor nem húzom fel magam minden harmadik szónál a helyesírás miatt? Hol vannak az értékek? Miért írunk 12 évesen förtelmesen gyatra, erotikusnak alig gúnyolható, alapvető biológiát figyelmen kívül hagyó borzadályokat?
Túl komolyan veszem, azt mondod. Igen, meglehet. De azért nézzük csak: megírsz egy részt a legújabb történetedből, ahol főszereplőnk, egy 14 éves lány az aktuális mostohaapával folytat viszonyt. A szókincsed elég hiányos, valószínűleg még sosem élted át azokat a dolgokat, amikről éppen írsz, csak elszaladt a fantáziád (ami nem bűn). Csupán az a gond, hogy felbátorít az az ötszáz lájk és az ötven komment, ami az új részhez érkezett. "Folytit!" - ezt írják. Igen, a szexualitás iránti kíváncsiságnak nehéz parancsolni, én nem is erről beszélek... Még mindig a minőségről van szó. A valós és a valótlan közti hatalmas szakadékról. Az alapvető helyesírási szabályokról. A gyakorlásról, az írásod átolvasásáról, a javításról... Annyi mindenről, ha történetírónak szeretnéd nevezni magad.
Megmondom, miért aggódom még: az egyediség hiányának valami egészen új formájáról is szót kell ejtenünk. Gondolkoztam egy sort, hogy egyáltalán létezhetett-e korábban az a jelenség, hogy akár a piacon, a karaktereket és a sztoriötleteket ingyen elvihető portékaként kitesszük, hadd vigyék. Ez régi fájdalmam (mint ahogy a legtöbb fent sorolt probléma is), már a bloggerkedés óta jelen van, nem az instával kúszott be az internetre. Több ezer követője van az olyan profiloknak instán, amelyek azt hirdetik, hogy sztori ötleteket és kész, kidolgozott karaktereket lehet szerezni/leszedni róluk. Ez... ez egyszerűen elképesztő. Hol a fantázia? Hol a kemény munka? Az idő és az energia, amit beleölsz egy történet megalkotásába? Tényleg ennyi lenne, itt tartunk? Ellopod, lenyúlod, hisz úgyis ingyen adják? Összekoholod belőle a romantikus sztoricskádat, kiteszed instára, ezzel létrehozva 10-15 történeti motívum ezerszer megírt, sokadik variáció-kombinációját, aztán... aztán lesz száz feliratkozód. Majd ötszáz. És ezer. Ezer olvasó, aki olyan történetet kap, ami elsietett, kidolgozatlan, hanyag, felületes, hibás, nyelvtanilag, stílus tekintetében és erkölcsileg (ha van benne legalább egy vágyakozó mostohaapa) elég rendesen megkérdőjelezhető.
Kérlek, ne takarózz azzal, hogy "De hát ez csak egy story!" Bizonyára, ha nem a szó magyar megfelelőjét használod (sztori, avagy TÖRTÉNET), az felment alóla, hogy muszáj legyen magadra venned ezt az inget, amit rád akarok adni. Ha instagramon vagy egy blogon publikálod a történetedet az olvasóknak, ha akarod, ha nem, egyfajta példát, irányt mutatsz nekik. Miért szoktatod őket hozzá ahhoz, hogy a rettenetes helyesírás, az ellenőrizetlen munka, a lopott karakterek és a fantáziátlan, dramaturgiailag vállalhatatlan történet rendben van? Nem. Nincs rendben. Történetírónak vallom magam, ahogy te is, hisz ezt mutatod az instavilágnak. Mint alkotó az alkotónak, azt kérem tőled, hogy próbáld meg komolyabban venni azt, amivel a szabadidődet töltöd! Ne mészárold le kegyetlenül az anyanyelvünk alapvető szabályait, az emberi méltósággal és az értékekkel pedig végképp ne dobálózz! És olvass többet!
Olvasó is vagyok. Jó történetekre szomjazom, és ez a szomjúság sosem szűnik meg egy kíváncsi embernél. Írj nekünk minőségi történeteket, kérlek, olvasni akarom őket! Szükségünk van az értékes, szórakoztató, vicces, kikapcsoló, lelket simogató írásokra. Legyen ez a megszokott. Legyen ez a szint, emelkedjen az a léc. Segíts, építs, gazdagíts! Gyakorolj írni, és gyakorolj önkritikát!
Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll,
Dóra xx
Szia!
VálaszTörlésEzt most annnnyira jólesett olvasnom! Én mondjuk Instagram-sztorikat nem követek, de ugyanezt a trendet látom Wattpaden is: gyorsan telón bepötyögjük, hogy apucinak tetszik a lány, és jöjjenek az éljenző olvasók! Facebookon, a Wattpades csoportokban pedig napi szintűek az ilyen történetek miatti kiakadások, a printscreenelve megosztott elrettentő példák, de nem úgy, mint ahogyan te is írtad, és pont ezért esett nekem olyan jól most ezt olvasni. Te nem kiröhögsz, nem akarsz senkit sem megbántani, nem hívod tehetségtelennek ezeket a fiatalokat, meg azt is leírod, hogy nem bűn a fantáziálgatás, szóval szerintem hiába a kicsit durvább hangvétel, amit te írtál, az inkább iránymutatás, nem lejáratás. És szerintem így kell erről a témáról írni, nem úgy, hogy lehetőleg egy életre elvegyük az kis írópalánták kedvét az alkotástól.
Az a baj, hogy ha minden részletre reagálni akarnék, akkor legalább annyit írnék, mint maga a blogbejegyzés, úgyhogy most csak arra mondok véleményt, amit hirtelen a legfontosabbnak érzek (meg amúgy is, a legtöbb téma már nekem is fent van az "egyszer írnom kell róla egy bejegyzést" listámon xD). Ugye mint írtam, Instán nem vagyok olyan aktív, de Facebookon is megdöbbentően sokszor látok olyat, hogy egyesek "továbbadják" a nekik nem kellő (?? nem tudom értelmezni ezt :D) történetötleteiket. Néha olyan szöveggel, hogy hát nincs idejük úgysem ezt meg azt a történetet megírni. Hát egyem a zúzájukat, ha én mindent megírnék, ami eszembe jut, akkor mostantól kezdve halálom napjáig napi 24 órában körmölhetnék, és akkor sem érnék a végére, na de akkor is, továbbadni? :D Ha egy ötletet elvetek, akkor nyilván nem azért, mert olyan csodálatosnak, egyedinek és kidolgozottnak érzem. Egyeseknek pedig mégis inkább ez, a "kidobott", "felesleges", minthogy megerőltessék a fantáziájukat... Valami itt félre van csúszva, de igazából én attól tartok, hogy hiába tépi a száját az ember az ilyen fontos témákról, az érintettekhez valahogy sosem jut el. (Meg kell osztani a bejegyzéseket Instán, ezt legközelebb kipróbálom! :D)
Tényleg egy fantasztikus bejegyzés. Meg is osztottam Face-en, terjedjen, aminek terjednie kell! :) Köszönöm, hogy olvashattam a gondolataidat!
Hali! :)
TörlésIgen, volt szerencsém beleolvasni a Wattpad csodáiba is. Igazából nem lehet elvárni a 12 évesektől, hogy csuklóból kifogástalanul és egyedien írjanak, sokan nem értik a dolog súlyát. De ilyenkor vagyok úgy vele, hogy igazgatni kell őket és felhívni a figyelmet az egész több sebből vérző szituációra. Itt a trenddel van a legnagyobb baj - hogy természetessé válik az, amiről írtam, és ilyenkor komolyan eszembe jut, hogy merre tart anyanyelvünk. Folytit kérünk, nem folytatást. Én lennék túlságosan rugalmatlan? :/
Szerintem az érintettek egy kis részéhez el lehet juttatni, és ha csak ketten végiggondolják a dolgot és változtatnak, én azt már győzelemnek fogom fel. :)
Köszi a megosztást! <3
Szia Dóra!
VálaszTörlésDaremo megosztása bizony terjed, én is általa jutottam el a cikkedhez.
És most már komolyan ott tartok, hogy bele kellene olvasnom egy-két ilyen "tini sztoriba", annyi, általam követett és jónak tartott oldalon olvastam már róluk a tiédhez hasonló bejegyzést.
Valóban érezni az írásodon, hogy "elragadott a hév", de szerintem jogosan, és ahogy Daremo is írta, mégsem arra építesz, hogy lealacsonyítsd ezeket az írogatókat.
Nagyon jó olvasni, hogy vannak, akik komolyan veszik az írást, akár van vele komolyabb céljuk, akár csak a saját kedvükre teszik.
Az az érzésem, hogy akikről a cikk szól, valamiért nem veszik komolyan önmagukat. Hogy miért, hogy csak egyszerűen nem bíznak abban, hogy tudnának jobbat is, vagy tényleg ennyi az igényszintjük, vagy kell nekik az a néhány(száz), gyorsan összeszedett lájk, nem tudom, nem is tisztem kitalálni. Bizonyára megvan az oka, bár érdekelne, mi az?
Nemrég csöppentem vissza a netes jelenlét világába, így konkrétan ezek az "apucinak tetszik a picilány" sztorik nem kerültek fel az olvasási palettámra, de régebben is olvastam már gyengébb történeteket. És úgy hiszem, az nagyon is látszik egy-egy íráson, hogy az illető dolgozott-e vele, komolyan vette-e, legyen az akármilyen tizenéves kislány által írt történtet. Nem az a gond, hogy kiforratlan, ha vannak benne következetlenségek, vagy ha még kis bugyuta a témája. Visszaolvasva a régi írásaimat, én is már csak mosolygok rajtuk. Hanem az, hogyha valaki nem is akar ennél tovább lépni, mert elég a kevés munkával összeszedett kedvelés.
Nagyon jó, hogy a minőség és az értékek terjesztésére hívod az írópalántákat, remélem, lesznek néhányan, akikhez eljutnak az ilyen bejegyzések!
További jó munkát Neked!
Lia
Kedves Lia!
TörlésA nagy miértekre én a trendben látom a választ: ha van már ezer kissé igénytelen sztori, akkor megszokottá, elfogadottá, trendivé, legitimálttá válik, és ebből következik, hogy az írócskákat nem feltétlenül az írás szeretete hajtja, hanem hogy ő is rendelkezzen egy x-edik történetecskével. Ez átmeneti divat, amiből ki lehet nőni, inkább azzal van gond, ha valaki hosszú időn át nem akar vagy nem tud fejlődni és nem veszi észre, hogy minőségen aluli az írása. Így kerül egyre lejjebb a léc, mert ez válik megszokottá. (Arról nem is beszélve, hogy ezek a rövid, pár mondatos szösszenetek-jelenetek egyfajta ingerküszöböt alakíthatnak ki, és felmerül a kérdés, le tudja-e majd kötni a fiatal olvasó figyelmét egy hosszabb írás, konkrétan egy 400-500 oldalas regény? Akárhogy is, ezek a kis sztorik felgyorsult "instant gratification" világunk melléktermékei.) Én is olvastam kistini koromban fanfictionöket, online folytatásos sztorikat, de valahogy korán felismertem, ha egy történet minőségen aluli. A másik, nekem se voltak hű de tökéletesek az első történeteim, de szomjaztam arra, hogy több és jobb legyek. Ha gyatra is volt a sztori, a helyesírásra kínosan odafigyeltem, bennem volt, hogy oltári hibás szöveget nem mutogatunk másoknak.
Nagyon köszönöm a hozzászólásodat! :)