Könyvhét 2015. beszámoló – egy mennyei hétvége

Az idei Könyvhét igazán különleges volt számomra: a jobbnál jobb friss megjelenések mellett, amik közül jó párat beszereztem, a Tükörlelkek is ekkor debütált, ráadásul egy dedikálást is tartottunk szombaton. Csütörtöktől egészen szombatig szól a beszámolóm, volt mit írnom mindegyik napról. Már itt is előrebocsátom: KÖSZÖNÖM!

Június 4. csütörtök: a megjelenés napja

Az egész azzal kezdődött, hogy reggel kopogó eső hangjára riadtam fel. Rögtön pánikba estem: „Basszus, hát eláznak a könyvek kint a Vörösmartyn!” :D Tiszta ideg voltam egészen addig, amíg meg nem láttam egy megnyugtató képet a Facebookon az Európa Könyvkiadótól, amin látszott, hogy milyen szépen betakargatták a könyvecskéket a standok berendezése közben, és talán nem ázik el az a sok szép könyv kint a téren. :)

Ott folytatódott, hogy Wee írt nekem molyon, mert épp akkor pakolgatta ki a boltban a Tükörlelkek példányokat. Na, ez indított be mindent, szóval, ahogy tudtuk, szedtük a sátorfánkat a tesómmal, és elballagtunk két könyvesboltba is, hátha szembejön velünk egy-két Tükörlelkek, és körülbelül 4 órára a Vörösmartyra is odaértünk. Gyönyörű napos idő, kis szellő, a 116-os standnál, a Cicerónál pedig jó kis árnyék várt minket. Messziről is kiszúrtam a hatalmas Tükörlelkek plakátot/megállítótáblát, és majd’ kiesett a szemem, alig akartam elhinni, mekkora. :D Ray rögtön le is kapott, ahogy együtt pózolunk a kiadó standja előtt.

Megcsodáltuk a standnál a könyvet, minden lehetséges szögből lefotóztam, kiörömködtem magam, biztosan megijedtek tőlem egy páran a környéken. Ezek után Ray magamra hagyott, de nem kell ám engem félteni egy könyvekkel megtömött tér kellős közepén, feltalálom magam! :D A legviccesebb az egészben, hogy céltudatosan indultam el: megkeresem a Fumax kiadót, kell nekem a Széthullott birodalom 2. része. Kétszer jártam körbe a teret, Fumax sehol. Na, itt valami nem stimmel. Akkor inkább vissza a főhadiszállásra, a Ciceró legalább egy biztos pont. Ja, hogy a Fumax ott van közvetlenül mellette, és én nem látom a fától az erdőt? Jól van. Akkor megtámadjuk. Szerintem kicsit megizzasztottam szegény Holló-Vaskó Petit, mert, annak ellenére, hogy már rég kinéztem magamnak a Tövisek királyát, közöltem vele, hogy győzzön meg, miért is akarom én ezt most annyira megvenni. :’D Higgyétek el nekem, páratlan élmény, amikor Honorous Jorg Ancrath királyt kilóra akarják eladni neked egy Teleshopos reklámra hajazó spontánelőadással. :) Aztán gyorsan meglátogattam a Főnix kiadót is, és amint a képen is láthatjátok, csupa gyönyörűséggel tértem haza...

Június 5. péntek: koncert!

A péntek a spontaneitás jegyében telt, ugyanis én elterveztem, hogy a dedikálás előtti délutánt és estét készülődéssel, izgulással, és gép előtt ülős idővel fogom eltölteni. Aztán kiderült, hogy az V. kerületi BelFeszten este Irie Maffia koncert lesz, szóval nem volt kérdés, elmegyünk-e. Ez volt a nyár első igazi bulis estéje, az első koncertem az idei fesztiválszezonban; azért éreztem magam fenomenálisan, mert az Irie azon zenekarok egyike, akik folyamatosan inspirálnak, és az egyik dalukat meg is említettem a Tükörlelkekben. Jót tett ez a buli a lelkecskémnek így a könyv megjelenésekor. :) Nem is lehetett volna ennél tökéletesebb az este, ám a koncert után a többiek elcsaltak a Főzdefesztre, ahol isteni meggyes sört ittam! :) Hajnali fél háromkor kerültem ágyba, egyáltalán nem így terveztem a dedikálás előestéjét, de szerencsére olyan emberkékkel vagyok körülvéve, akik gondoskodnak róla, hogy egyszer-egyszer kénytelen legyek hallgatni a spontán esték hívószavára. :)

Június 6. szombat: az őrület napja és a dedikálás

Aki járt már kint a Könyvfesztiválon vagy a Könyvhéten egy szombati napon, jól tudja,  miért nem túlzás az őrület napjaként emlegetni ezt az időszakot: tömegnyomor, 30 fok, könyvek, dedikálások, könyvbemutatók, koncertek, könyvek, könyvek, könyvek! :) Ebben a hihetetlen forgatagban találtuk meg egymást Szabó Krisztivel, akitől megkaptam az egyik fordítását ajándékba, a The DUFF c. könyvet, nagyon örültem neki! Ráadásul Szpisják Blankát is megtaláltam, akit viccen kívül a Könyvfesztivál óta keresek, és végre tudtunk pár szót beszélni.

Háromnegyed háromkor már tűkön ültem a tér közepén, vártam szépen a soromra, és közben megérkeztek a szüleim is. A tesóm felhívott, és közölte, hogy már egy páran sorban állnak Tükörlelkekkel a kezükben. Uram isten! This is really happening! :D Ám csak pontban háromkor ülhettem le az asztalhoz, és vehettem kézbe a tollat. Hihetetlenül nagyon-nagyon örültem az olvasóimnak, az én drága Gyermekeimnek! Elképesztő volt… Valakit sikerült felismernem, valakit csak azután tettem helyre a fejemben, miután elárulta a molyos vagy Twitteres nevét, volt olyan is, aki már az első könyvem óta kitart mellettem, és eljött, hogy találkozzunk, volt, akit még nem ismertem, és megszeppenve jött oda hozzám, és lehet, hogy egy kicsit megijesztettem, mert túlcsordult örömmel fogadtam. :D Olyan könyvet is dedikáltam, amiben ott figyelt a könyvjelző az utolsó harminc oldalnál, mert a drága olvasó már aznap elolvasta majdnem az egész könyvet, és lelkesen mesélte nekem, hogy Orsi a kedvence. :) Nagyon-nagyon boldog voltam, és még most is az vagyok. Fantasztikus érzés, hogy a regény karakterei szépen lassan, egyenként megtalálják az olvasókat és belopják magukat a szívükbe. Hivatalosan is elengedtem Orsi és Kriszti kezét, most már bárki megismerheti Kornélt és Olivért, Pault, Vikit, Esztert… Furcsa, mert ők egytől egyig az én gyermekeim, és ez talán túlzás, de ilyen lehet az, amikor anyaként elengeded a gyerkőc kezét a suli első napján.

Napok óta folyamatosan azt érzem, hogy legszívesebben átölelném az egész világot, és ez az érzés a dedikáláson tetőzött. Igazán köszönöm annak, aki eljött hozzám, és már most, a megjelenés után 2-3 nappal imádja a könyvet. Nem is kérhetnék ennél többet.

No, de itt még nem ért véget a nap, mert hiába az örömmámor, még mindig az őrület szombatjáról beszélünk, és nekem húsz percem volt arra, hogy még időben elcsípjem Vivien Holloway-t és Kleinheincz Csillát egy dedikálás erejéig. Wee mindig cukiságokat ír nekem dedikáláskor! :) Csilla pedig a csücsköm szíve, mert szinte végig ott volt mellettem a Tükörlelkek megjelenéséig, és jobbnál jobb tanácsokkal lát el a mai napig, amit nagyon köszönök neki. Meg persze a dedikálást is!

Este 6 órára újfent a Ciceró standjánál találtam magam, és megismerkedtem Szabó Tündével, a Balla Adrienn c. sorozat szerzőjével. Egy közös képet is összehoztunk, méghozzá egymás könyvének társaságában. :D

Összességében elmondhatom, hogy ezt a hétvégét, az idei Könyvhetet nagyon nehéz lesz elfelejteni, és soha nem is szeretném, hogy feledésbe merüljön, mert túlzás nélkül életem egyik legszebb hétvégéje volt. Köszönöm mindenkinek, aki ilyen csodássá tette számomra!

DC xx