Könyv- és teamánia: Tea Book Tag

Könyvmániás és teamániás vagyok – szerintetek hogy éreztem magam, amikor rátaláltam erre a tagre? :) Köszi az ötletet a Three Points of View-nak, innen csentem el a teázós taget. Vágjunk is bele.

Instant tea, avagy a legrövidebb könyv, amit idén olvastál 

Vivien Holloway: Mesterkulcs

Ez a könyvecske komoly 77 oldalas, de az a 77 oldal pontosan elég arra, hogy az embert beszippantsa a gőzgépek és tolvajok jövőbeli New Yorkja. Gyorsan a végére lehet érni, mivel adott egy gyakorlatias tolvajlány, Winie, aki természetes ellenségének tartja az estélyit meg a magas sarkút, és bármikor szívesen legurít a torkán egy adag whiskey-t, és ezért nem lehet nem szeretni. Szerencsére egy kisregény sorozatról beszélünk, úgyhogy Winie Langton története korántsem ér véget ezzel a rövidke irománnyal. Hangulatos steampunk sztori, családról, becsületről, egy kis humorral megfűszerezve. Instant kikapcsoló történet. :)

Zöld tea, avagy egy könyv zöld borítóval

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Ez a történet elérte azt, hogy elkezdtem érdeklődni a japán kultúra iránt, és minél többet tudok róla, annál jobban a szívemhez nő. Alapmű, ami olyan mélyre szippant a gésák titokzatos, kegyetlen világába, hogy nem is tudod, a végén hogyan szabadulsz majd tőle.

Forró citromos tea mézzel, avagy egy könyv, ami átmelengeti a lelked 

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Először A szilmarilokat akartam írni, de az örök kedvenc nálam, már sokszor leírtam és felhasználtam tagekben. Viszont nemrég tettem le az Ólomerdőt, aminek az olvasása közben végig ugyanaz a varázsos, elbűvölt érzés motoszkált bennem, mint amit akkor érzek, amikor Tolkient olvasok. Csilla gyönyörű írásmódja és a világ, amit megteremtett tényleg úgy melegíti fel a lelket, mint egy bögre forró tea a leghidegebb téli éjszakákon. Pont az a tökéletes benne, hogy kétélű ez a világ: káprázatos, hiszen olvasás közben te is ott lépdelsz Héterdő furcsán lélegzetelállító erdeiben, ugyanakkor életveszélyes, mert ennek a földnek a lakói korántsem emberbarátok. Akár a jéghideg téli éjszaka+forró mézes-citromos tea kombó. Elbűvölő, veszélyes mese. :)

Ötórai tea, avagy egy könyv, amit angolul olvastál 

A legutóbb angolul olvasott könyvem Hank Moody God Hates Us All-ja volt, vagyis az a történet, amit Hank Moody név alatt adtak ki, hogy igazából megteremtsék az én kedvenc fiktív íróm, a Californication c. sorozat főszereplőjének sikerkönyvét. Azért voltam kicsit csalódott, mert a sorozat alapján ennél hosszabbnak gondoltam a könyvet. De attól a színvonalat még hozta. :)

Gyógytea, avagy egy olyan könyv, amit nem élvezetből, hanem "muszájból" olvastál el

A gyógyteákat nem kell leerőszakolni a torkomon, mert önszántamból iszom és szeretem is őket. A muszájból olvasott könyvekkel is így vagyok, hiszen ezek nagyrészt kötelezők voltak, vagy általánosban, vagy a gimiben, vagy az egyetemen, és olvasás közben a legtöbbet meg is szerettem. Volt egy, amivel nem tudtam mit kezdeni, és nem is kifejezetten élveztem, ez Flaubert papagája volt Julian Barnes-tól. 

Fekete tea, avagy olyan akciódús könyv, amin soha de soha nem tudnál elaludni

Calderon 1-2. Az az igazság, hogy On Sai Calderonja egy azon kevés karakterek közül, akik sosem hagynak unatkozni. Hol a hasamat fogom a röhögéstől, hol az árnyalt politikai cselszövésekre és megnyilvánulásokra kell minden idegszálammal odafigyelnem, vagy éppen az aktuális űrben zajló csatára, vagy arra, hogy a romantikus szál meddig tud még bonyolódni. Mindkét rész a kedvencemmé vált, ezek tipikusan letehetetlen könyvek. Kevés regény hozza ki belőlem azt, hogy nem tudok tovább ülve olvasni, és le-föl járkálva kell falnom a sorokat, mert annyira izgi. :D

Jeges gyümölcstea, avagy egy igazi, hamisítatlan nyári kaland

Tracey Garvis Graves: Kötelék

Nyárinak nyári, mert egy lakatlan trópusi szigeten játszódik, de talán nem olyan könnyed, mint amilyenek általában a nyári kalandokról szóló történetek. Itt két ember túlélésért vívott küzdelme áll a középpontban, és olvasás közben te is ott vagy velük a fülledt levegőjű szigeten, ebben a kilátástalan helyzetben, és akaratlanul is kötelék fog összefűzni a két főszereplővel. Ez az a fajta jeges gyümölcstea, amiért végig kell szenvedni a szereplőkkel együtt a sztorit, ki kell érdemelni. Imádtam. :)

Kalinka Szamovár, avagy egy könyv, amit csak alkohol tudott volna elviselhetővé tenni

Komal Kant: Mire jó a rosszfiú?

Nem szoktam olyat mondani, hogy nem szerettem vagy utáltam egy könyvet. Nem szokásom, úgy vagyok vele, hogy azzal a történettel megszenvedett valaki, időt, energiát ölt bele, és mégiscsak egy kész könyv kerekedett ki belőle. Megpróbálom megtalálni benne azt, amit pozitívumként ki lehet emelni, és kész. Szóval erre a könyvre se mondom azt, hogy nem jó, csupán, hogy kicsit fájt olvasni. Annyira szerettem volna egy laza, nem túlbonyolított, frappáns tini love storyt olvasni, de kínszenvedés lett ebből az olvasásból, mert a karakterek banális ostobaságokat tesznek, mondanak, gondolnak. A humorát néha élveztem. De sajnos ennyi.

Oké, most megyek, és csinálok magamnak egy epres-citromfüves zöld teát. Ha valakit esetleg érdekelne, igen, az a kedvencem. :D

DC xx