Önismeret-ősz

Legutóbb, amikor pár héttel ezelőtt ilyen témában írtam, még fogalmam sem volt, miben rejlik majd az önismereti tréning lényege, bár volt némi elképzelésem róla. Úgy érzem, mostanra kezd kialakulni bennem, hogy mit is jelent ez az egész, szóval úgy vagyok vele, megosztom az eddigi tapasztalataimat, hátha felkelti valaki kíváncsiságát, és motiválja.

Arról lenne szó, hogy az elmúlt hónapokban nyughatatlannak érzem magam, úgy érzem, valami változásra van szükségem, de fogalmam sincs, milyen irányban induljak el; csak a mindennapos egyhelyben toporgás az állandó. Szépen lassan, cseppenként csepegtetem az életembe a változást. Nem is tudom, miért úgy képzeltem ezt el, hogy egyik reggel felkelek, és akkor mostantól kezdve mindent 180 fokosan teszek, vagy ilyesmi. Dehogy, nem így megy a dolog. Egy csomó bukkanóval jár, és bizony vannak olyan napok, amikor legszívesebben hagynám az egészet a fenébe és visszafordulnék a megszokott, régi gondolkozásomhoz, felfogásomhoz, napirendemhez. De szerencsére ezek az időszakok egyre rövidebbek, átmenetinek tekinthetők.

Szóval, milyen irányokban kezdtem el gondolkodni? Felsorolom, és kicsit kifejtem, habár nem igazán lehet egy egyszerű listával elintézni, mert itt elég rendesen vannak átfedések és súlyban is eltérőek ezek az iránypontok, amiket behoztam az életembe. Lássuk, mire jutottam az elmúlt hetekben.

Új könyvek

Amiben az elején is biztos voltam, hogy szeretnék különböző filozófiai és pszichológiai témájú könyveket olvasni. Ennek még nagyon az elején vagyok, olvastam Freudtól, olvastam a buddhizmusról, most pedig Marcus Aurelius Elmélkedések c. gyűjteményét olvasom. Rettenetesen fogékony lettem erre a dologra, jobban, mint bármikor ezelőtt. Tényleg olyan érzés, mintha a kezedbe adnának egy száz kulcstól roskadozó, nehéz kulcscsomót, és hirtelen ott találod magad egy hatalmas palotában, aminek bármelyik ajtaján is lépsz be, végtelen teret és gondolatokat találsz. Ahogy az életről való elmélkedésről olvasok, arról, hogy a nagy gondolkodók szerint mi a fontos, és mi nem az, szinte érzem, hogy tágul előttem az idő és a tér, és még annyi minden van odakint, amit fel kell fedeznem. Új gondolatokkal frissítem fel az elmémet, olyasmikről kezdek el merengeni, amik ott motoszkáltak már bennem korábban is, csak nem szántam elég időt rájuk.

Kelet

Kiskoromban szabályosan megijesztett a Kelet és minden ehhez tartozó dolog. Úgy, ahogy van, nem akartam tudomást venni az egész témáról, se az emberekről, se a kultúráról. Azt hiszem, ezen a téren örülök a legjobban annak, hogy a változás igenis lehetséges, megvalósítható dolog – észrevettem azokat a bizonyos jeleket, hallgattam a megérzéseimre, azt mondtam magamnak, tudatosan elkezdek foglalkozni a keleti kultúrával. Úgy két és fél évvel ezelőtt kezdődött, amikor elolvastam az Egy gésa emlékiratait, de sajnos egy időre félretettem ezt az irányt. Most pedig újra elővettem, és eljutottam odáig, hogy alig várom, hogy újabb és újabb könyveket fedezhessek fel a témában. Olvastam a buddhizmusról, de még közel sem eleget, bele akarom vetni magam a filmekbe is, imádom a filozófiát, a gondolatvilágot. Még amikor valami fantasy könyvet szeretnék olvasni, akkor is a Vihartáncost veszem elő, hogy japán steampunk regényt olvashassak. Nagyon nehéz lenne megfogalmazni, mi vonz annyira ebben a világban, de mindenképpen köze van a filozófiában megtalálható egyensúlyhoz, lelki békéhez, természet közeliséghez. Imádom.

Tudatosabb gondolatok

Ha már gondolatvilág. Amióta olvastam a buddhizmusról, észrevettem magamon, hogy sokkal inkább ura vagyok a gondolataimnak. Konkrétan arra célzok, amikor az ember nagyon szeret mazochistát játszani, eszébe jut egy rossz dolog, és akkor hajlamos belepörgetni magát az ördögi körbe: „Nem elég, hogy ez ilyen szar, akkor még ott van ez is, és még az is, hogy rohadjon meg!” Na, nem. Eszembe jut egy rossz dolog, és akkor ott meg is állok. A másik rossz dolognak ahhoz semmi köze. Csak azt érem el vele, hogy pakolom a lelkemre a terhet, stresszes leszek, és nem látom majd a kiutat, begubózok, kedvetlen leszek. Ezt az egészet akár meg is lehetne spórolni azzal, hogy egyszerre csak egy problémára koncentrálok, és igyekszem megoldani. Szóval tudatosabbak a gondolataim, és egészen elképesztő azt átélni, hogy ez tényleg működik a gyakorlatban – meg tudom állítani a folyamatot, bármikor bele tudok szólni, hogy ne legyen belőle önmarcangolás.

Spontán, új dolgok

Nem lett belőlem igenember, de próbálok mindennap változtatni, valami újat kipróbálni, igent mondani olyasmire, amire korábban nemet mondtam volna, nem agyalni annyit a döntéseken, csak csinálni. Jó, ez nyilván nem jön össze minden egyes nap, de ha úgy alakul a napom, hogy be vagyok táblázva, akkor legalább meghallgatok egy új együttestől valami új dalt, vagy ilyesmi. Olyat főzök, amit még eddig nem főztem, elmegyek olyan helyre, ahol eddig még nem jártam vagy már régóta tervezem. Szerzek olyan ruhát, amiről évek óta ígérgetem magamnak, hogy na, majd egyszer lesz olyan összeállításom, egy olyan gatyám, satöbbi. 

A határok feszegetése

Ez tulajdonképpen az előző ponthoz szorosan kapcsolódik, csak annyiban más, hogy rájöttem, van, amikor nemet kell mondani. Sok mindent ki kell próbálni ahhoz, hogy rájöjj, mi az, ami jó érzéssel tölt el, és mi az, ami már tényleg nem te vagy. Itt gyökeredzik csak igazán az önismeret – rengeteget tanultam magamról az elmúlt időszakban. Mondtam igent, és mondtam nemet is. Szerencsére kevesebb nemet, de ehhez rá kellett lépni egy olyan útra, ahol x lépés után azt mondtam, hogy: „Nem, köszönöm, ne tovább, ez mind szép és jó, de engem nem szolgál, nem tartozik hozzá a világomhoz, nem tesz jót nekem.” Ez önmagad tisztelete. Hallgatsz az ösztöneidre, és lefordítod az üzenetet a tettek nyelvére. Ismerned kell a saját határaidat, de ehhez feszegetni kell a korlátokat, nem pedig rögtön bedobni a törölközőt. Nem egyszerű, egy szóval se mondom, hogy könnyű dolog ez.

Erősíteni a jót

Félreértés ne essék, nem kicserélni vagy megváltoztatni akarom az életemet – csak új utakat keresek. Van, amin nem kell változtatni, mert nagyon jó, úgy, ahogy van, legfeljebb még jobban koncentrálni rá és megerősíteni az életemben betöltött szerepét. Ilyen az írás, ez fix és folyamatosan megújuló pont. De ilyen az egészséges életmód is, a helyes kajálás és a mozgás. Ezt újra meg kell erősítenem, kicsit más szakaszba lépni, a jóból a még jobba – mindig van hová fejlődni. És el kell fogadni azt, amin nem lehet változtatni, befogadni a gondolatot, hogy a lényed része és mindig a része lesz. Valószínűleg pont attól a valamitől vagy különleges és egyedi. Nem kell mindent megváltoztatni, valamiről csak visszaigazolást kell szerezni, hogy újra és újra meggyőződj róla, igen, ez is te vagy, és ez így jó, ahogy van.

Mára ennyi. :)

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll.
Dóra xx