Iránytű: online megjelent!

Min dolgoztam az elmúlt időszakban? Egy kisebb szerelemprojektemen, amit évek óta tervezgetek. Lássunk egy részletet a bevezetőjéből:

"Hiszem, hogy meg lehet váltani a világot írott szóval – épp elég, ha mindenki csak a saját világát váltja meg, úgy, hogy karban tartja a fejében cikázó gondolatokat, azzal, hogy leírja őket. Az elmúlt években megannyi rövidebb vagy épp hosszabb írásom született, amiket a blogomon vagy Instagramon mutattam meg az olvasóimnak, ám ezeknek a szösszeneteknek a nagy része azért készült, hogy átlássam a káoszt körülöttem, és kiírjak magamból valamit, ami talán iránytű lehet számomra; támpont, biztos pont, hogy ne vesszek el. Meghoztam a döntést, hogy az olvasóim előtt is felvállalom ezeket a sokszor talán túl személyes gondolatokat – és akkor nagyon meglepődtem. Mert egyre többször kaptam olyan visszajelzést, hogy segít, ha megfogalmazom – úgy tűnik – mások kibogozhatatlan érzelmeit és meglátásait. Sokan magukra ismertek a sorok között, hiszen hasonló küzdelmeink vannak. És most itt vagyunk: összegyűlt annyi ezekből az írásokból, hogy átdolgozzam, kiegészítsem az eredeti cikkeket, és összerendezzem őket egy válogatásban."

Ennek a projektnek a címe végül IRÁNYTŰ lett. Sajnos nem fog megjelenni olyan formában, ahogy eredetileg elképzeltem, de online, Wattpadon teljes egészében elolvasható. Hét regény után szeretném az Iránytűt a nyolcadik gyermeknek tekinteni. Mert ez is olyan projekt volt, ami besorolható a "próbálom magam megmenteni, és közben lehet, hogy az eredmény valaki mást is érdekel" kategóriába.

Úgy gondolom, mindegyik regényemre rá fogtok ismerni az Iránytű sorai között, hiszen az életem darabkáit írtam meg a cikkekben, és ezekből épültek fel a könyveim is. Öt nagyobb fejezetbe rendeztem a cikkeket: olvasásról és könyvekről (KÖNYVESPOLC), elmélkedések az önismeretről (MÉLYVÍZ), fejlődésről és életmódról (GYAKORLÓPÁLYA), ihletről és inspirációról (LENYOMAT), a közös otthonunkról (KLÍMAHARC.) Most már a tiétek. Ha nem is jelenik meg fizikai formában, szerettem volna, hogy minél többekhez eljusson, hátha találtok benne hasznos vagy vigaszt nyújtó sorokat.

MIRŐL OLVASHATSZ AZ IRÁNYTŰBEN?

- Kézikönyv elveszetteknek: tippek életmódváltáshoz, ahhoz, hogyan varázsolj magadnak életkedvet, tanulásmódszertan gyorstalpaló, és még sok más

- Alkotási folyamat, színfalak mögé való bepillantás (például: miért tört ketté a Tükörlelkek második része)

- Személyes tippjeim a klímaváltozással kapcsolatos harchoz

- Mindegyik írás/cikk végén a témához kapcsolódó filmet, könyvet vagy dalt ajánlok

- Playlist YouTube-on és Spotify-on, ahogy a regényeimhez is jár (ugye tudtad? ugye rákerestél már?)

Jó olvasást, cukrok! xx

Wattpad újdonság: Szárba szökkent írópalántáknak

Sziasztok!

Új projektet találtok nálam Wattpadon, a címe: Szárba szökkent írópalántáknak. Íme a leírás:

Hogyan kell megírni egy könyvet? Hogyan érdemes nekiveselkedni az első oldalnak? Mik azok az apró írástechnikai trükkök, amiket nem árt elsajátítania egy kezdő írónak? Mit kell tudni a könyvkiadás folyamatáról?

Egyre többen kérdeztek írással kapcsolatos tippekről - úgyhogy beadtam a derekam, itt összegyűjtöm nektek az elmúlt években írt cikkeimet a témáról, és igyekszem újabbakat is hozni. Eddig tíz könyvem jelent meg, és hiába érzem úgy, hogy még mindig nem tudok eleget a témáról, amit én megéltem, talán iránymutatást jelenthet azok számára, akik most mélyednének el az írás világában. Lássuk!

Az első cikk már olvasható, a címe Kéziratot a kiadóhoz - lépésről lépésre. Nézzetek rá, ha érdekel benneteket!

És ne feledjétek, tali a Könyvhéten június 10-én szombaton 14 órakor Budapesten a Duna-korzón a Cicerónál, az 58-as pavilonnál!

Dóra xx

Gaiman gondolatai az írásról

Szilveszterkor, pontosabban éjfél előtt három órával vagyunk. A kanapén ücsörgök, a mellkasomhoz szorítok egy könyvet, amivel épp most végeztem. Nem tudom visszatartani: még egy-két könnycsepp is kiszökik a szememből, miközben csak bámulok magam elé. Nem, ekkor még semmilyen alkohol sem kering a szervezetemben, arrébb volt még az éjjel tizenkettő és az újév.

Igazából Neil Gaiman írása részegített meg és indított meg ennyire, mert a végére értem egy nagyszerű írásokat és beszédeket tartalmazó esszékötetnek, A kilátás az erkélyről című válogatásnak. Bármit olvasok Gaimantől, mindig a hála az első, ami elönt a történet végén, ám ezzel a könyvvel nem csupán történeteket kaptam tőle... Valami egészen mást, amit nehéz szavakba önteni. Világnézetet, gondolkodásmódot, megélt történeteket, hibákat, küzdelmeket, fordulatokat, húsba vágóan valódi érzelmeket. És tanácsokat. Bizony, rengeteg tippet és apró széljegyzetet arról, hogyan is kellene felfogni ezt az írogatás, alkotás vagy történetfabrikálás nevezetű valamit.

Ebből a kötetből szemezgetek most. Jó, bevallom, ezt a bejegyzést kicsit magamnak is írom, hogy amikor beüt az írói krach, akkor csak elég legyen átfutni ezeket a idézeteket, és reméljük, azután már könnyebb elhinni, hogy minden rendben lesz. Talán nektek is segít. Hiszem, hogy segít, mert Neilről van szó, akinek egészen furcsán és csodálatosan működik a tolla: egyszerre elvarázsol, megrémít, felébreszt, megríkat, és megnevettet. A nyáron megkérdezték tőlem, mi annyira jó Gaimanben, milyen ő, mit szeretnek rajta olyan sokan, és én alaposan átgondoltam a választ. Azt feleltem, lenyűgözőnek tartom, hogy milyen alázattal áll hozzá a művészethez és a történetmeséléshez. Ezt most is tartom - ezért szeretem ezt az embert. És még olyan sok mindenért... Lássuk!

"Fiatal íróként szerettem elképzelni, hogy minden általam írt szóért én fizetek valakinek, ahelyett, hogy nekem fizetnének; jó módszer volt ez ahhoz, hogy fegyelemre szoktassam magam, arra, hogy csak a szükséges szavakat használjam."

"Az alkotó feladata, hogy felrobbanjon. Az irodalomtudósok feladata pedig az, hogy körüljárják a robbanás helyszínét, összeszedjék a repeszeket, megfejtsék, miféle robbanás történt, ki halt meg, mekkora kárt szándékoztak okozni a robbanással, és milyen közel jutottak ahhoz, amit elterveztek."

"Kétfajta jó író van. Az egyik lépten-nyomon az orrod alá dörgöli, milyen zseniális, a másiknak nincs szüksége ilyesmire. Gene Wolfe az utóbbi típusba tartozik. A történet izgatja, nem az önfényezés. Gene nem azért okos, hogy te hülyének érezd magad mellette. Azért okos, hogy te is okosabb legyél."

"Tolkien szavai és mondatai természeti képződményeknek tűntek, mint amilyenek a kőzetek vagy a vízesések, és ha úgy akartam volna írni, mint Tolkien, az olyan lett volna, mintha virágozni akarnék, mint egy cseresznyefa, mókus módjára fára mászni, vagy zuhogni, akár az eső a viharban."

"Mi, akik történeteket írunk, tudjuk, hogy megélhetésből hazudunk. De ezek jó hazugságok, igaz dolgokról szólnak, és az olvasóinkon múlik, hogy a lehető legjobb hasznát vegyék. Mert van valaki a világban, akinek erre a történetre van szüksége. Valaki, aki egészen más környezetben fog felnőni, és akiből e nélkül a történet nélkül más ember válna. És akinek ez a történet reményt, bölcsességet, jóságot vagy vigaszt nyújthat. Hát ezért írunk mi."

"A gyerekirodalomnál nincs fontosabb irodalom."

"Azóta az írók éppolyanok, mint a hétköznapi emberek (bár sokszor motyognak magukban és meredten bámulnak a semmibe, ahogy a macskák szoktak). A valódi arcuk csak a szavaik tükrében látható. Ezért olyan csalódottak az olvasók – különösen a fantasztikus irodalom rajongói –, amikor végre találkozhatnak kedvenc írójukkal, és kiderül, hogy az illető egy szürke, jelentéktelen alak. "

"Olvasd a könyveinket: ha jól figyelsz, itt megpillanthatsz mindent. Olyanok vagyunk, mint a régi korok istenei, mint a komédiások, trubadúrok és királyok. Világokat teremtünk, életet lehelünk a semmibe, szavakkal zsonglőrködünk az éjszaka cirkuszsátra alatt."

"Soha senki nem fogja ugyanazt a művet olvasni, mert az olvasó és a szerző egymással együttműködve építi meg a történetet."

"Átfésülte a Csillagpor minden egyes mondatát, próbált hasonló párhuzamokat keresni, és semmi, de semmi használhatót nem talált.
– Mire jó ez? – tette fel a kérdést, amely váratlanul éri azokat, akik abból élnek, hogy kitalált történeteket vetnek papírra.
– Ez egy tündérmese – mondtam neki. – Olyan, mint a fagyi. Boldoggá teszi az embereket, mire végeznek vele."

"Ha az irodalom maga a világ, akkor a fantasy és a horror két testvérváros egy fekete folyó két átellenes partján. A horror városa jóval veszedelmesebb hely, vagy legalábbis illene annak lennie – a fantasy utcáin viszont bárki egyedül is nyugodtan kószálhat."

"A fikció végső soron olyan hazugság, amely igazat beszél."

"A regények egy másik világot tárnak fel előttünk. Nem járt helyekre repítenek. És ha egyszer megismertük ezeket a világokat, úgy járunk, mint akik belekóstoltak a tündérek gyümölcsébe: soha nem lehetünk igazán elégedettek azzal a világgal, amelyben felnőttünk. Az elégedetlenség márpedig jó dolog. Ha elégedetlenek vagyunk, megváltoztathatjuk, jobbá tehetjük a világunkat, jobb helyként, más helyként hagyhatjuk hátra."

"Azt hiszem, talán abban állhatott Lewis zsenialitása, hogy olyan világot teremtett, amely valóságosabbnak tűnt, mint az, amelyben éltem. És ha a Narnia-meséket egy író alkotta, akkor én is író akartam lenni."

"Terry az a fajta csodabogár, aki szeret írni – és nem azt szereti, ha már megírt valamit, vagy a tényt, hogy ő egy író."

"Mint mondtam, huszonöt éves voltam ekkor, támadt egy regényötletem, és éreztem, hogy működni fog. Megpróbáltam megírni, és rájöttem, hogy az ötletem jobb annál, mint amennyire jó író vagyok. Folytattam az írást, de más dolgokról írtam, kitanulva a mesterséget. Húsz éven át írtam, mire arra jutottam, hogy most már A temető könyve is menne. Legalábbis ennél jobban már nem fog menni."

"A lehető legjobban írtam meg, amennyire csak tőlem telt. Csak így tudok bármit is megírni. Ez még nem jelenti azt, hogy jó is lesz. Pusztán annyit jelent, hogy az ember próbálkozik. De ami a legfőbb: azt a történetet írtam meg, amit el akartam olvasni."

"Bízz a megszállottságodban. (...) Kövesd a mániáidat. Arról írj, amiről írnod kell."

"Az ember sosem tudhatja, mikor mire lesz szüksége. Időről időre feladatokat adok magamnak, stílusgyakorlatokat - kötött versformában írok vagy régebbi korok, távoli helyek stílusát utánzom. Néha magam is meglepődöm, hogy milyen szépséget hozok létre. Máskor meg csak abban reménykedem, hogy véletlenül sem halok meg mielőtt még letörölhetem azt a dokumentumot, mert ha véletlenül a halálom után valaki megtalálja, és posztumusz megjelenik, hát belehalok a szégyenbe. De bármi is az eredmény, irodalmi szempontból mindenképp tanultam valamit."

"Olvassunk másokat, jó írókat, még olyanokat is, akik más műfajban alkotnak, hogy lássuk, ők hogy oldják meg. (...) Tanuljunk."

"Íróként pedig mesélj olyan történeteket, amilyeneket csak te tudsz. Olyan sztorikat írj, amik csakis belőled törnek elő, olyanokat, amiket magadnak mesélsz, ha magadban vagy. Olyanokat, amik kicsit túlságosan is sokat felfednek rólad a nagyvilágnak."

"Ha van olyan (...) projekt, amiről mindig is álmodoztál, gyerünk, fuss neki, csináld meg. Ha nem jön össze, hát nem jön össze. Legalább megpróbáltad. Ha meg összejön, akkor az jött össze, amit mindig is meg akartál csinálni."

A végére hagytam a kedvencemet. Ebből jöjjön egy kis rész magyarul, de a teljes beszédet eredetiben megnézhetitek videón is, amit belinkelek:

"Megszökött a férjed egy politikussal? Alkoss! Egy mutáns óriáskígyó eltörte és megemésztette a lábadat? Alkoss! A nyomodban liheg az adóhatóság? Alkoss! Felrobbant a macskád? Alkoss! A neten azt írják, hogy ostoba vagy, aljas szándékok motiválnak, ráadásul mások már régen megcsinálták ugyanezt? Alkoss!"

Köszönjük, drága Neil! Szeretünk. :)

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll,

Dóra xx

Tippek story íróknak

Előre megkérlek, hogyha ez nem a te inged lesz, még véletlenül se vedd magadra. De meglehet, hogy úgy passzol majd, mintha csak rád öntötték volna.

Megszokhattátok tőlem az őszinteséget: szóval az a helyzet, hogy kicsit kétségbe vagyok esve. Minden alkalommal, amikor rátévedek egy folytatásos sztori oldalára az instagramon, a következők játszódnak le bennem, nem feltétlenül ebben a sorrendben: elképedés, hányinger, düh, szomorúság, tanácstalanság, rémület. Ha kínoz valami, általában kiírom magamból, ezért is születik most ez a bejegyzés. Jó, amikor azt írom, rémület, már túlzásnak hangzik - de higgyétek el, nem az.

Általánosítanom kell, mert túlságosan sok esetben találkoztam ugyanazzal a jelenséggel: egy folytatásos sztorival, ami egy hozzáillő instás kép alatt kerül publikálásra. Az írójuk naponta, hetente, különböző gyakorisággal tölti fel a részeket, és így ebből előbb-utóbb kialakul egy történetféleség. Ezek a tények. Most pedig kicsit durvulok, elnézést kérek a hangnemért - ugyanis a következőkkel van hatalmas problémám.

Történetet nem telefonon pötyögve írunk. Nem, nem és nem. Sajnálom, ebből nem engedek. A leghitványabb szappanopera íróiból is kinézem, hogy leülnek legalább egy számítógép elé bepötyögni a forgatókönyvet. Telefonon. Egyszerűen. Nem. Tudsz. Hatékonyan. Dolgozni. A. Szöveggel. Merthogy igen, a szöveggel bizony dolgozni kell. Szórakozásból találsz ki sztorikat magadnak, tudom én, ne vegyem rögtön annyira véresen komolyan ezt az ügyet. Oké, ha csak magadnak írod, minek az olvasók, miért publikálod nyilvánosan? Gondolkozz el a történetíró lehetséges feladatairól, kérlek.

A mobilon való nyomkodás eredménye a folyamatos melléütés vagy az autocorrect, ami elképesztő dolgokat tud produkálni. Magyarázd már meg, kérlek, hogy miért nem nézed át a munkádat? Miért kerül ki hajmeresztő helyesírással a szöveged? Miért nem adsz az írásodra? Ha mindenképpen instagramon akarod publikálni, akkor is legalább gépen, szövegszerkesztő programmal írd meg előbb az adott részt, ami pirossal aláhúzza neked az oltári baklövéseket. Ezt a szöveget felőlem aztán másold be az instára, ha neked ez így megfelel, de könyörgöm... Ne a telefonodon pötyögj valami hirtelen kitalált párbeszédet tele hibával, mert ha hiszed, ha nem: történetalkotóként felelősséged van. Főleg, ha büszkén nevezed magadat írónak, holott kérdéses, mikortól van bárkinek is joga felruháznia magát ezzel a címkével.

Író vagy? Merész kijelentés, ám legyen így. A legjobb írók az idők során új stílust, új hangot képviseltek, irányt mutattak annak, aki olvasta őket. Hogy néz ki a te iránymutatásod? Milyen az a központozás? Hol a párbeszéd jelölése? Hol a dramaturgia, a karakterek kidolgozása? Hol az egyediség? Hol az üzenet? Hol a valódi szórakoztatás, amikor nem húzom fel magam minden harmadik szónál a helyesírás miatt? Hol vannak az értékek? Miért írunk 12 évesen förtelmesen gyatra, erotikusnak alig gúnyolható, alapvető biológiát figyelmen kívül hagyó borzadályokat?

Túl komolyan veszem, azt mondod. Igen, meglehet. De azért nézzük csak: megírsz egy részt a legújabb történetedből, ahol főszereplőnk, egy 14 éves lány az aktuális mostohaapával folytat viszonyt. A szókincsed elég hiányos, valószínűleg még sosem élted át azokat a dolgokat, amikről éppen írsz, csak elszaladt a fantáziád (ami nem bűn). Csupán az a gond, hogy felbátorít az az ötszáz lájk és az ötven komment, ami az új részhez érkezett. "Folytit!" - ezt írják. Igen, a szexualitás iránti kíváncsiságnak nehéz parancsolni, én nem is erről beszélek... Még mindig a minőségről van szó. A valós és a valótlan közti hatalmas szakadékról. Az alapvető helyesírási szabályokról. A gyakorlásról, az írásod átolvasásáról, a javításról... Annyi mindenről, ha történetírónak szeretnéd nevezni magad.

Megmondom, miért aggódom még: az egyediség hiányának valami egészen új formájáról is szót kell ejtenünk. Gondolkoztam egy sort, hogy egyáltalán létezhetett-e korábban az a jelenség, hogy akár a piacon, a karaktereket és a sztoriötleteket ingyen elvihető portékaként kitesszük, hadd vigyék. Ez régi fájdalmam (mint ahogy a legtöbb fent sorolt probléma is), már a bloggerkedés óta jelen van, nem az instával kúszott be az internetre. Több ezer követője van az olyan profiloknak instán, amelyek azt hirdetik, hogy sztori ötleteket és kész, kidolgozott karaktereket lehet szerezni/leszedni róluk. Ez... ez egyszerűen elképesztő. Hol a fantázia? Hol a kemény munka? Az idő és az energia, amit beleölsz egy történet megalkotásába? Tényleg ennyi lenne, itt tartunk? Ellopod, lenyúlod, hisz úgyis ingyen adják? Összekoholod belőle a romantikus sztoricskádat, kiteszed instára, ezzel létrehozva 10-15 történeti motívum ezerszer megírt, sokadik variáció-kombinációját, aztán... aztán lesz száz feliratkozód. Majd ötszáz. És ezer. Ezer olvasó, aki olyan történetet kap, ami elsietett, kidolgozatlan, hanyag, felületes, hibás, nyelvtanilag, stílus tekintetében és erkölcsileg (ha van benne legalább egy vágyakozó mostohaapa) elég rendesen megkérdőjelezhető.

Kérlek, ne takarózz azzal, hogy "De hát ez csak egy story!" Bizonyára, ha nem a szó magyar megfelelőjét használod (sztori, avagy TÖRTÉNET), az felment alóla, hogy muszáj legyen magadra venned ezt az inget, amit rád akarok adni. Ha instagramon vagy egy blogon publikálod a történetedet az olvasóknak, ha akarod, ha nem, egyfajta példát, irányt mutatsz nekik. Miért szoktatod őket hozzá ahhoz, hogy a rettenetes helyesírás, az ellenőrizetlen munka, a lopott karakterek és a fantáziátlan, dramaturgiailag vállalhatatlan történet rendben van? Nem. Nincs rendben. Történetírónak vallom magam, ahogy te is, hisz ezt mutatod az instavilágnak. Mint alkotó az alkotónak, azt kérem tőled, hogy próbáld meg komolyabban venni azt, amivel a szabadidődet töltöd! Ne mészárold le kegyetlenül az anyanyelvünk alapvető szabályait, az emberi méltósággal és az értékekkel pedig végképp ne dobálózz! És olvass többet!

Olvasó is vagyok. Jó történetekre szomjazom, és ez a szomjúság sosem szűnik meg egy kíváncsi embernél. Írj nekünk minőségi történeteket, kérlek, olvasni akarom őket! Szükségünk van az értékes, szórakoztató, vicces, kikapcsoló, lelket simogató írásokra. Legyen ez a megszokott. Legyen ez a szint, emelkedjen az a léc. Segíts, építs, gazdagíts! Gyakorolj írni, és gyakorolj önkritikát!

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll,

Dóra xx

A varázslatos első oldal

Nyiss ki egy könyvet a legelején. Oké, azért ne a kémia tankönyvet, bár ha jó a bevezető... Ne, ne kísérletezzünk, üsd fel a hozzád legközelebbi regényt. Nem baj, ha 19. századi francia realista, nem baj, ha idén megjelent romantikus fantasy; ha jó könyvről van szó, már az elején beszippant a hangulata. Lehet azzal vádolni Stendhalt és társait, hogy feleslegesen terjengősek a műveik, de egy biztos: ahogy elolvasod a Vörös és fekete első bekezdését, egy röpke pillanat alatt ott találod magad a francia vidék kisvárosának szélén, egy napsütötte táj gesztenyefái közt sétálgatva. Még csak öt sort olvastál el, de máris visszarepültél majd' 200 évet az időben. (Az írók már rég feltalálták az időutazást.)

Manapság már nincs feltétlenül annyi időnk a legapróbb részletek kifejtésére és megismerésére, mint amennyi 200 éve volt, mert a 21. században minden, egyszerűen minden felgyorsult. Mégis örök érvényű, hogy a lényeg a részletekben rejlik. Ami pedig a legnehezebb egy írópalánta számára: megtalálni, mikor van szükség a részletekre. Őszintén? Lehet, hogy nem rögtön a legelején.

Ha abban az oltári helyzetben vagy, hogy sikerült felkeltened az olvasó érdeklődését és rákattintott a történetes blogodra (mert jó révész vagy), akkor már "csak" meg kell győznöd őt, hogy maradjon veled végig. Ideális esetben az elején kezdi az olvasást, a prológusnál vagy az első fejezetnél. Tudnod kell, hogy miközben olvasni szeretne, ezer és egy dolog pályázik a figyelmére: ott a telója, írt neki egy haver, a tesója most kiáltott át a másik szobából, és közben lehet, hogy a tévé felhallatszik a nappaliból, na meg persze ott a hátsó gondolat, hogy "Tanulni kéne, én meg itt keresgélek valami jó fantasy blogot, nem vagyok normális..." De nem, az ő figyelme ebben a pillanatban csak a tiéd. Elkezd olvasni. Ám ha unalmas az első mondat, ha száraz felsorolás az első bekezdés, ha ezerszer lerágott csont az első jelenet és semmitmondó az első párbeszéd, otthagyja a sztoridat. Még a végén elvonul tanulni! Ez számodra végzetes lehet - előzd meg a bajt.

Tudom, tudom, valahogy el kell kezdeni, kell egy erős alap. Mégse lehet rögtön az első mondatban belevágni egy akciójelenet kellős közepébe úgy, hogy semmit nem tudunk a főhősről. Vagy lehet-e? Miért ne? Adott egy izgalmas szituáció, ahol menekülni kell: a szereplőről sok mindent megtudunk azáltal, hogy végigkövetjük egy-egy döntését, amit nehéz szituációban hozott meg. Ne most meséld el, hogy félárva és nincsenek barátai, vagy hogy milyen faluban cseperedett fel - előbb mentsük meg az életét, és ha megússza, jöhet a többi. De ne egy száraz leírásban, felejtsd el. Mondjuk egy párbeszédben. Üss sok legyet egy csapásra, ez a feszes történetvezetés lényege. Megismerkedhetünk a jövendőbeli szőke herceggel egy menekülés kellős közepén, és rögtön az első párbeszédünkből kiderülhet egy csomó minden a karakterünk múltjáról. A belső monológra persze szükség van, hiszen tisztában kell lennünk azzal, hogyan érez a múltjával kapcsolatban a karakter - de ne rögtön az első jelenetben, könyörgöm!

Amikor íróként fejest ugrasz egy történetbe, az elején hirtelen annyi mindent akarsz elmondani, hogy nehéz szortírozni a már rég kitalált infók között: valahogy meg kell találni az arany középutat, amin haladva fokozatosan tárod fel az olvasó előtt a karaktered lelkének és eszének rétegeit, vagyis árnyalod őt. De gondolj bele, erre nem lesz lehetőséged, ha az olvasó idő előtt "leteszi" a történetedet.

Poe mestere annak, hogy az első mondattal berántsa a történetei világába az olvasót. Az egyik kedvenc kezdésem tőle Az áruló szív (The Tell-Tale Heart) című novella eleje:

"Ó, igen! Ideges - nagyon, rettenetesen ideges voltam és vagyok is; de miért akarjátok mindenáron rám bizonyítani, hogy őrült vagyok?"

Rengeteg információt megtudunk ebből a kezdésből, és egyszerűen epekedve várjuk, hogy kitölthessük a homályos lyukakat még több részlettel - zseniális. Egy másik személyes kedvencem Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitány című regényének felütése:

"– Uram! A késemért jöttem! 

– Hol hagyta? 

– Valami matrózban. 

– Milyen kés volt? 

– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? 

– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele? 

– Kagyló. 

– Hány részből? 

– Egy darabból készült. 

– Akkor nincs baj. Megvan a kés! 

– Hol? 

– A hátamban."

Szóval mint olvashatjátok, híve - oké, rajongója - vagyok az in medias res kezdéseknek, ennek ellenére nem utasítom el az ab ovo (egészen az elejétől kezdve) bevezetéseket sem. Tolkien az egyik kedvenc íróm, aki úgy kezdi A Gyűrűk Urát, hogy "A hobbitokról", mint valami hosszas értekezés leírását. És bejön neki, mert az ő titka az, hogy mesteri módon, csodálatosan szerkeszti meg a mondatokat - az entekként működő leírásai miatt oldódunk fel teljesen Középfölde atmoszférájában. Az ab ovo úgy húz magával, mint egy türelmes, makacs mocsár. Az in medias res leránt három perc alatt, akár a futóhomok. Tolkient nem azért olvasunk, hogy rögtön az első bekezdésben ide-oda kapkodjuk a fejünket. Ám ne feledd, dolgozhatsz csodás leírásokkal, bánhatsz úgy a nyelvvel, akár egy építész, és emellett még mindig beleférhet a tempós kezdés. A határ a csillagos ég!

Egy utolsó megjegyzés: ha kész kéziratról beszélünk, amibe épp belemélyed egy szerkesztő ott a kiadóban, biztosra kell menned. Ne kezdd el ecsetelni az első bekezdésben, hogy "Új suli, új környezet, új barátok, jaj, hogy fogom én ezt túlélni?" Ilyenből legalább háromszázat olvasott már a szerkesztő. Ő azt keresi, mitől más a tiéd, mint a többi - és ezt tudni akarja már az első oldalon, különben ott egy másik kézirat, ami beleolvasásra vár. Gyakran azon a varázslatos első oldalon múlik minden.

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll,

Dóra xx

Minitippek szárba szökkent írópalántáknak #9

A Twitteren elkezdtem egy rovatot, amit #minitipp névre kereszteltem, és amit azoknak a lelkes, kezdő íróknak ajánlok, akik blogot vezetnek, fanfictionöket írogatnak, regényen dolgoznak, vagy csak úgy általában szeretnek írni. Nem vagyok profi az írás terén, én is voltam kezdő, sőt, még annak is tartom magam, de írtam és olvastam már annyit, hogy tudjak mit átadni az írópalántáknak.

Meggyőződésem, hogy a jövő nagy írói ott bujkálnak a hangzatos álnéven működő bloggerek között, és hogy nem idősebbek tizennégy, tizenöt éveseknél. Elsősorban nekik írogatom ezeket a minitippeket: a Twitteres 140 karaktert betartva ezek rövidke, apró tanácsok, meglátások, írástechnikai tippek. Itt is elindítom a rovatot, ám itt 5 minitippet írok egy bejegyzésbe, de egyenként kibontom őket, hogy érthetőbbek legyenek. Remélem, ha csak egy hangyányit is, de segítek a fiatal tollforgatóknak. :)

41. A főhősnek mindig kell egy cél. Az írásod első harmadában derüljön ki, miért küzd, mire vágyik. Az olvasó szurkolni akar érte!

A főhős attól főhős, hogy ő áll a cselekmény középpontjában, de ennél még fontosabb, hogy a történet során el akar érni valamit. Lehet, hogy még ő sem tudja, hogy mit. Talán egy bizonytalan, útját kereső emberünk van, aki nem tudja, milyen módon, de mindenféleképpen nyomot akar hagyni a világban – ez máris egy cél. Máris tudunk szurkolni neki. De amíg ezt nem mondja ki, vagy nem fogalmazódik meg benne, az olvasó nem tud azonosulni vele, így egyszerűen unalmasnak fogja találni. A történet során vele akar maradni és át szeretné érezni a főhős élethelyzetét, döntései súlyát, érzelmeit, stb. Valaminek motiválnia kell, valaminek el kell indítania benne a bizonyítási vágyat, vagy éppen a változtatásra való hajlandóságot. Ha sokáig húzod az elején azt, hogy kiderüljön, a főhős mit akar elérni, az olvasó összezavarodik, esetleg otthagyja a történetet. Lehet egészen konkrét elképzelése, célja: „be akarok pasizni”, „meg akarom szerezni ezt a munkát”, „le akarok fogyni”, vagy éppen általánosított, nem egyértelmű álmai is lehetnek: „csak túl akarom élni ezt az évet a gimiben”, vagy „változtatni fogok az ilyen-olyan hozzáállásomon”. Akkor lesz hiteles a főszereplőd, ha vannak vágyai, álmai, és ezek közül kiemelkedik az, amelyik miatt kibontakozhat a cselekmény.

42. Nem létezik rossz ötlet vagy történet, csupán kidolgozatlan. Higgy a sztoridban, és dolgozz rajta tudatosan sokat!

Ha van egy alapötleted, ami sablonosan hangzik, még nem kell feltétlenül a kukába dobnod. Teszem azt, vegyünk egy klasszikus „új városba költöztünk, új sulit kell elkezdenem” szituációt, amiből rengeteg létezik. Ha ragaszkodsz ehhez a sémához, ki kell találnod valami olyan pluszt, amitől ez a sztori más lesz, mint a többi. Ehhez pedig elég sokat kell agyalnod. Ki kell dolgoznod minden egyes motívumot, hogy érdekes legyen. Ha egy történet ismertetőjét olvasom, és az első két mondat arról szól, hogy új város+új suli, elunom magam. De a következő mondatban jöhet egy olyan infó, amitől hátast dobok. Például kiderül, hogy ebben a suliban valami titkos szekta működik, nem is beszélve arról, hogy mellesleg 2050-ben játszódik a történet. Minél több egyedi vonást és meghökkentő motívumot csempészel bele egy szokványos alapötletbe, annál ütősebb lesz a sztori.

43. Totális ötlettelenségben szenvedsz? Lopj saját magadtól! Mit álmodtál legutóbb? Turbózd fel, és írj egy jó történetet belőle.

Az írók számtalanszor merítenek ihletet az álmaikból. Miért ne tehetnéd meg ezt te is? Alakítsd át az álmot egy frappáns novellává, vagy akár dolgozz ki belőle egy teljes regényötletet. Vegyél el belőle, tegyél hozzá, zavard még jobban össze, vagy éppen bogozd ki az álmot írás közben. Jó móka! Arról nem is beszélve, hogy önismereti gyakorlatnak se utolsó; eleve tudat alatt született álomképekből dolgozol, és nagyon érdekes, végül milyen cselekményt kerekítesz ki belőlük.

44. Érdemes olyan ütősen lezárnod egy-egy részt, vagy egy fejezetet, hogy az olvasó kíváncsi legyen a folytatásra!

A falkaparós fejezetvég: amikor az olvasó hajnali háromkor is a te nevedet átkozza, mert a falat kaparja a kíváncsiságtól és az izgalomtól, és még mindig nem tud aludni, mert el kell kezdenie a következő fejezetet. Nagyon jó eszköz a figyelem fenntartására, a cselekmény lüktetésének felgyorsítására, de vigyázz azzal, hogy ne használd állandóan. Kellenek a szép, kerek, megnyugtató lezárások is, amikor az olvasó elégedetten ér a rész vagy a fejezet végére. Érdemes 2-3 fejezetenként betenni egy falkaparós fejezetlezárást. Ha pedig blogról beszélünk, ahol heti rendszerességgel publikálod a fejezeteket, ez kiváló eszköz arra, hogy felcsigázd, valamint megtartsd az olvasókat.

45. Mindig legyen nálad egy jegyzetfüzet! Bármikor jöhet egy jó ötlet, és ha épp nem ülsz gép előtt, valahogy le kell jegyzetelned.

Pár évvel ezelőtt még azt hittem, képes vagyok megjegyezni a legújabb ötleteimet, és ráérek kibontani, levázlatolni őket később. Csakhogy ha például egy regényen dolgozol, a legapróbb részletek is fontosak a cselekményszál felépítésében és a karakterek jellemének ábrázolásánál, és ezeket bizony nem lehet mindig fejben tartani. A legbiztosabb, ha mindent leírsz – még mindig mehet utána a kukába, ha végül nem fogod felhasználni. A szó (a gondolat) elszáll, az írás megmarad, ilyen egyszerű.

DC xx

A pozitív gondolkodásról 5 percben: avagy segíts magadon, ha más nem segít

Hú, de nem fogtok szeretni ezért. Jön a zírónő, és már megint osztja az észt arról, hogy ne legyünk depisek, ne forduljunk befelé, és ne vagdossuk magunkat. Hehe, nem. Nem ezért „jöttem”, nem erről fog szólni ez a bejegyzés. Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy nem akarom még egyszer meglátni, hogy egy ilyen tweet pár perc alatt 8 retweetet kap, és egy csomóan csillagozzák.

Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogyan kell kisfelnőttként viselkedni és gondolkodni. Arról szeretnék írni, mit kell tenned azért, hogy úgy általában javíts a mindennapjaidon és az életminőségeden. Ezt csak pozitív kisugárzással és gondolkodásmóddal lehet elérni. Hidd el, a problémák sosem fognak megszűnni, csak gyűlnek és gyűlnek, neked pedig ki kell alakítanod azt a módszert, amivel a leghatékonyabban tudod feldolgozni őket, túlélni őket.

A környezeted képes arra, hogy dementorként működjön: lehúz, elszomorít, megfoszt az önbizalmadtól, és egy csomó sötét gondolatot ébreszt benned. Na, most. Bármerre mész a világban (sajnos erre kicsiny országunkban elég nagy esély van), fogsz találkozni negatív emberekkel. A negatív emberek egy saját maguk teremtette ördögi körben őrlődnek, mivel nem szeretik önmagukat, ebből következőleg megvetik az egész világot, és az élő fába is bele akarnak kötni. Amikor erről felvilágosítják őket, beletörődnek, hogy ők rossz úton járnak, és biztos a pokolban fognak elégni, épp ezért nem is veszik számításba a változást, mint opciót. Ahhoz bizony erő kell. Ahhoz kitartás kell. És savanyúan fognak nézni minden egyes olyan embertársukra, aki képes pozitívan, ösztönzően, okosan gondolkodni a világról.

Te is ebben az ördögi körben akarsz forogni életed végéig? Persze, hogy nem. Akkor elmondom, mit tegyél, hogy javíts az életeden akkor, amikor minden és mindenki összeesküdött ellened.

Az első és legfontosabb lépés: beszélj valakivel! A problémáidat ki kell mondanod, meg kell fogalmaznod annak érdekében, hogy fel tudd dolgozni őket. Az is nagyon fontos, hogy valaki meghallgasson: akár egy szülő, vagy egy barát, vagy a szomszéd, vagy egy szakember. Nem érdekel, hogy kivel, csak BESZÉLJ VALAKIVEL. Ezt nem úszod meg, itt kezdődik minden: ha bent marad, akkor megmérgez belülről, és gondoskodik róla, hogy negatív hozzáállásod legyen mindennel kapcsolatban. Így boldogtalan leszel, és nem is akarsz majd változni. A beszéd egyfajta lelki méregtelenítés, amire mindenkinek szüksége van még akkor is, ha nem kap jó tanácsokat ennek fejébe. 

De ez korántsem elég. Alapjában véve kell megváltoztatnod a mindennapokhoz való hozzáállásodat. A pozitív életfelfogás nem alakul ki egyik napról a másikra, erre tudatosan kell odafigyelned, akarnod kell a változást. Most biztos azt gondolod, én könnyen beszélek, mert nekem tutira reggeltől estig fülig ér a szám. Hát, nem. Én is emberből vagyok, vannak problémáim, de megpróbálom olyan szemszögből nézni, hogy az minél kevésbé fájjon. És mindenből erőt kovácsolok. Tehát. Ha belépsz a pozitívan gondolkodók kezdő csoportjába, akkor a napod valahogy így nézzen ki:

* Éld meg a pillanatokat teljességükben. Adj hálát azért, mert egyáltalán a földön vagy, lélegzel, és többé-kevésbé egészséges vagy. Végiggondoltad már, hogy ez önmagában már mekkora csoda? Nem? Akkor hunyd le a szemed, vegyél egy nagy levegőt, és meditálj el ezen egy kicsit. A legfontosabb, hogy az érzelmeidet 100%-osan fogadd be, éld át, dolgozd fel: ha sírni kell, hát sírj, ne fogd vissza a könnyeket. Ha legszívesebben kiüvöltenél valamit a világba, tedd azt. Ha felszabadultan nevetnél, azt csak minél hangosabban! Itt a lényeg: hogy nem szabsz gátat az érzelmeidnek, kiélvezed őket. Ha legszívesebben zokognál, de közben csak műmosolyt mutatsz kifelé a világnak, önmagadnak hazudsz. Ez bűntudatot, rossz érzést kelt benned, és megint elérkeztünk a dementor-effektushoz, amikor önmagadat emészted fel, jön az ördögi kör. Ne várd meg, amíg eljutsz idáig, van ellenszer.

* Tudatosan kell törekedned a pozitív belsőre (érzelmi világ) és külsőre (kisugárzás). Már írtam egy cikket arról, milyen trükköket tudsz belecsempészni a mindennapjaidba, hogy általánosan javuljon a közérzeted. Itt olvashatod el. Emellett, ha úgy érzed, most tényleg eleged van a világból, és azt kívánod, bárcsak létezne egy ellenszer, egy gyors hatású pirula, hogy megszabadulj a belső démonoktól, van egy olyan tippem, ami MINDIG beválik. A mozgás. A sport. Zenével a fülben, vagy anélkül, fél órán át , vagy két órán keresztül, tökmindegy. De hatásos. Esküszöm. 

* Foglald le magad! A pozitív életszemlélet alapvető hozzávalója a sikerélmény, amit a produktivitás akarása szül. Magyarul: találj ki valamit, tegyél le valamit az asztalra, hogy legyen értelme MINDEN EGYES napodnak! Sportolj, vállalj magán órákat egy bizonyos tárgyból, készülj versenyekre, menj, és gazold ki a kertet, mit tudom én! Kis dolgokra kell gondolni, de ezek mégis nagyot dobnak a jókedveden. Most biztos azt mondod, te nem vagy jó semmire, csak otthon ülsz, depizel, és PC játékokkal játszol, vagy inkább kizárod a külvilágot, és olvasol. Felőlem! De akkor pl. indíts egy könyves blogot! Vagy írj könyvajánlókat a suliújságba. Fogd a szenvedélyedet, és KEZDJ VELE VALAMIT. Jönni fog az a sikerélmény, érezni fogod, hogy volt értelme reggel felkelni, büszke leszel magadra. És ha a szüleidtől nem kapod meg a dicsérő szavakat, akkor fordulj máshoz értük: ott vannak a barátaid, a tanáraid, a netes ismerőseid. Lesz olyan ember vagy közösség, akit érdekelnek a tetteid, csak legyen merszed megtalálni őket!

* Minden nap segíts valakinek! Nem baj, ha csak kicsit, de valamilyen formában tedd jobbá a világot, csalj mosolyt az emberek arcára ÖNZETLENÜL, ÖNMAGADTÓL. Aranyszabály: ha pozitívan állsz hozzá másokhoz, önmagadat is pozitívabban fogod látni. Tudom, a világ tele van rossz emberekkel, vérszívó dementorokkal (vagy hívjuk őket inkább energiavámpíroknak), akik be fognak neked szólni, ha jót akarsz. Sebaj. Zavard össze a világot, mosolyogj hétfőn! „Miért vigyorog itt az utcán ez a hülyegyerek?” – kérdik majd. „Mert csak!” Nem csak a rosszkedv ragad; egy mosoly is tud fertőző lenni. Én imádok rámosolyogni az üzletben az eladókra. Szerencsétlen ott gürizik órák óta a pult mögött, hát nem érdemli meg, hogy rámosolyogjak, és megköszönjem neki, amit értem tesz? Tényleg akkora fáradság ez részemről? Dehogy. A kedvencem, hogy ha egy rendelést veszek át, mindig megkérdezik tőlem, hány P-vel írom a nevem, eggyel vagy kettővel. Mindig azt felelem, hogy hárommal, mire az esetek 90%-ában elvigyorodik egy vadidegen a viccemen. És ettől én iszonyat jól érzem magam.

Szeretném, ha elhinnéd, hogy a problémáidra van megoldás, de ahelyett, hogy másokra mutogatnál, előbb magadban kell rendet tenned. Az önsajnálat a gyengék leggyengébbik fegyvere, sehová sem vezet. Az ördögi körből ki lehet szakadni, csak meg kell lennie annak a nagyon erős változni akarásnak. Nehéz világban élünk, a szüleinknek és a tanárainknak rengeteg gondjuk van, és gyakran nekünk, fiatalabbaknak kell felnőttként gondolkodnunk és viselkednünk. A felelősségteljes gondolkodás számomra ott kezdődik, hogy meglátom másokban a jót, nem teszek kárt magamban és a világban a negatív kisugárzásommal, hanem felvállalom, hogy képes vagyok mosolyogni hétfőn. Ha pedig megdobnak kővel, gyűjtögetem a köveket, és várat építek belőlük.

Hmm, ezt már egyszer leírtam valahol… önbizalomfröccsnek ITT egy hasonló bejegyzés.

Gyerünk, gyerekek, változtassatok, mert ezt a világot csak a fiatal generáció tudja megmenteni!

És ha már ennyire megrészegültünk a pozitív gondolkodástól, linkelek valami dalt, mert hát hogy néz az ki, hogy itt rizsázok, és nincs hozzá aláfestés?!

DC xx

Hogyan szerettessem meg vele az olvasást? 8 tipp!

Az igazi könyvmolyoknak valóságos szívfájdalom azzal a jelenséggel találkozni, ha az egyik ismerősükről, rokonukról kiderül, köze sincs az olvasáshoz, a könyvek csodás világához. Vagy 1, nem szeretnek olvasni (erre a kimondatlan reakcióm mindig az, amit Voldemort mond Lucius Malfoynak az utolsó Harry Potter filmben: Hogy bírod elviselni magad?), vagy 2, jönnek a kifogásokkal, hogy „Nincs rá időm!” (Hahaha.), „Én forgatom a Cosmót, az is olvasás!” (Röhög a vakbelem.), „Nem nekem való, gyűlöltem az összes kötelezőt…” Na, álljunk csak meg egy percre! 

Az elhivatott könyvmoly, aki arról ismerhető fel, hogy ha megkérdezik tőle, mi az álommelója, azt feleli, bárcsak fizetnének azért, hogy olvasson, ilyenkor felkapja a fejét (kikukucskál az aktuális fejezet mögül), először elszörnyed a hallottakon, aztán máris beindulnak a fogaskerekei, mivel meggyőződése, hogy eme nemes küldetést, miszerint „Na, majd én ajánlok neked könyvet, és máshogy lesz!” kizárólag ő viheti véghez.

Nos. Naiv hóbortomban leültem a gép elé, és megpróbáltam összeszedni 8 tippet arra, hogyan szerettessük meg az olvasást a nem olvasókkal, milyen praktikákkal rukkoljunk elő, milyen könyveket ajánljunk, hogy küldetésünket sikeresen végrehajtsuk, és dolgunk végeztével elégedetten dőlhessünk hátra kedvenc fotelünkben, és visszatérhessünk ahhoz a bizonyos fejezethez. :) Lássuk!

1. Tetszett a film? Olvasd el a könyvet!

A tipp, ami adja magát, és valószínűleg már próbálkoztál vele. De lehet, hogy nem voltál eléggé fifikás! Kijöttök a moziból/megnéztek otthon egy filmet közösen, és te máris lecsapsz az überszuper olvasottságoddal, megosztasz egy érdekes tényt a regényből, összehasonlítasz egy filmbeli és egy könyves jelenetet, vagy csak úgy mellékesen megjegyzed, hogy Ron és Hermione igazából nem is a Titkok Kamrájában csókolóztak először… Aztán elsétálsz, a kiszemelted meg csak néz utánad sóvárogva, de te csak azért sem adod be a derekadat, nem árulod el, hogy is volt a könyvben… Máris szereztél egy álmatlan éjszakát az emberednek! (Ha nincs a közelében internet…) Ihletre van szükséged ahhoz, milyen könyveket ajánlj neki? A molyos filmadaptáció címke megkönnyíti az életedet. :)

2. Tetszett a sorozat? Olvasd el a könyvet!

Na, nem arról beszélek, hogy rögtön nyomd a kezébe a Trónok harcát a maga 889 oldalával, mert szegény párát kikergeted a világból is… De, ki tudja? :) Próbáld meg kiemelni, miben más a könyv és a sorozat, hátha felkelted az érdeklődését: erre jó a True Blood, a Vámpírnaplók. Ez a tipp azért jó, mert oda meg vissza is működik. Úgy értem, ajánlhatsz neki olyan könyvet, aminek ismeri a sorozatadaptációját, vagy olyan könyvet, ami feldolgozás, mert a sorozat alapján íródott. Ilyen például az Egyszer volt, hol nem volt könyvváltozata! Ó, és egy extra tipp, ami filmre és sorozatra is jó, és imádni fogja az eredeti sztorikat olvasni: a jó öreg Sherlock Holmes! Ha rám hallgatsz, A sátán kutyájával kezded. :)

3. Ha imádja a PC játékokat

Gamerrel van dolgod, akit nem tudsz elrángatni a gép elől? Vedd meg neki a játék könyvváltozatát! Ezekből Dunát lehet rekeszteni, ráadásul jól megírt könyvekről beszélünk. Assassin’s Creed, Warcraft, Mass Effect, stb… Próbáld elmesélni neki, mennyire jó, hogy a könyv kicsit más szemszögből, más mesélő móddal tudja átadni ugyanazt a világot, nem beszélve arról, hogy sokkal többet nyújthat a háttértörténet szempontjából, adott esetben a kitalált világ történelméről, mitológiájáról. Ez tutira érdekelni fogja!

4. Az erotika mindig győz…

Elmúlt 18 éves, és nincs annyi esze, hogy könyvet vegyen a kezébe? Annyira egyszerű! Hagyj kint a konyhapulton egy szaftos erotikus regényt, lehetőleg egy pikáns jelenetnél kinyitva. Csak úgy egészen véletlenül. Nem azt mondom, hogy ezek a könyvek az irodalom csúcsát jelképezik, de ha ez a fajta szórakoztató műfaj kell ahhoz, hogy megtanulja falni az oldalakat, megszokja a több órán át való olvasást, hát gyerünk! Mit veszítesz vele?

5. A humor a király!

Nem kell filozofikus, történelmi, vagy lélektani regényekben gondolkodni. Aki eddig nem olvasott, azt meg kell győznöd arról, hogy az olvasás elsősorban kikapcsol, szórakoztat. Ha egy nehéz nap után a kezébe vesz egy Rejtő könyvet, máris jót tett a saját lelkének. Olvass fel neki egy-két haláli mondatot vagy bekezdést, és ha elmosolyodik rajta, az már jó jel! Keltsd fel az érdeklődését! Ne győzködd folyton, inkább mutasd meg neki, olvass fel neki minden nap egy-két frappáns párbeszédet, és előbb-utóbb megjön a kedve hozzá. Lehet, hogy bejön neki Christopher Moore, Vavyan Fable, vagy Leiner Laura humora. Kísérletezz, tapogatózz!

6. Könyvajánló hobbi, érdeklődés alapján

Hollandia imádónak Csillagainkban a hibát. Informatikusnak vagy mérnöki beállítottságúnak Digitális erődöt. Francia vagy Párizs őrültnek Anna és a francia csókot, Csak egy napot, A parfümöt… A határ a csillagos ég, csak gondolkodj el rajta, miről jár a szája egyfolytában, melyik országba, városba akar mindenképpen elutazni, mivel tölti el a szabadidejét, milyen sportot űz, milyen hangszeren játszik (hohó, a sportos és a zenei könyvek, aranybánya!), miből szeretne még többet kapni? Megkaphatja egy letehetetlen regény formájában.

7. Életrajzok, sztárok, nagy emberek

Milyen zenét hallgat az emberünk? Led Zeppelint? Vagy inkább One Directiont? Tök mindegy, mert fogsz neki találni a kedvenc bandájáról vagy énekeséről szóló könyvet. Kizárt, hogy közömbösen áll hozzá egy olyan könyvhöz, ami a kedvencei életéről és munkásságáról szól. Meglepheted a kedvenc színészéről, humoristájáról szóló életrajzi könyvvel, de abban a szerencsés helyzetben is találhatod magad, hogy az adott híresség még tollat is ragadott, ergo, regényeket ír! A kiszemelted imádja a Doktor House-t és hatalmas Hugh Laurie rajongó? Itt a regénye. 

8. Olvasás: a problémamegoldás forrása

Talán az egyik legjobb módszer. Azonosítsd őt az általad olvasott könyv egyik szereplőjével: hasonlítanak, vagy hasonló problémájuk van? Avasd be, hogy a karakter milyen módon oldotta meg a problémát (azért ne lődd le a poént teljesen), vagy, hogy ugyanaz az életstílus, életfelfogás hogyan jelenik meg nála. Egy jó könyv gondolkodásmódot és világnézetet tud változtatni, csak meg kell győznöd az alanyunkat arról, hogy a saját jól felfogott érdekében el kellene olvasnia a könyvet. Ja, igen, és próbáld kihagyni a kell, muszáj szavakat, mert erről rögtön a kötelezők jutnak eszébe. Tudod te, hogy kell ezt, keltsd fel az érdeklődését ravasz módon!

Láthatod, hogy nem veszett ügyről beszélünk. Csak azután ess kétségbe, ha mind a 8 tippet átfutottad, megpróbáltad alkalmazni, és még így se jött össze a dolog. Ám szeretnék mindenkit arra ösztönözni, hogy sose adják fel, mert az olvasás egy olyan szokás, amit igenis érdemes nap mint nap terjeszteni és küzdeni azért, hogy egyre többen ragadjanak magukhoz könyvet! Ezért is szeretnélek megkérni benneteket arra, hogyha van egy jó sztoritok ezzel kapcsolatban, vagy van olyan tippetek, amit nem írtam le, osszátok meg itt hozzászólásban! Segítsünk egymásnak! Jó olvasást, jó küzdést! :)

DC xx

Tantan tippek: tanulásmódszertan gyorstalpaló

Elkezdődött a suli, és ennek kapcsán szerettem volna írni egy ilyen bejegyzést, mert amellett, hogy ezerrel biztatlak benneteket arra, hogy éljétek túl az első hetet, adhatnék egypár jó tanácsot is a tanulással kapcsolatban. Arról van szó, hogy rájöttem: nem mindegyikőtök ismeri a tanulásmódszertant, a tanulás tanulását, vagy, ahogy mi hívtuk a gimiben annak idején, a tantant. Abba nem kezdek bele, hogy mit gondolok azokról az iskolai intézményekről, amelyek nem tartják eléggé fontosnak azt, hogy megtanítsák a tanulóknak, hogyan is kellene hatékonyan az órákra készülni. Sajnos ez még a felsőoktatásban is problémát jelent, nemhogy az általános vagy a középiskolában.

Van köztetek, akinek van ilyen felkészítő, gyakorló órája, és van, aki sosem hallott róla. Fontosnak tartom, így szeretném összekaparni azokat a dolgokat, amiket anno én tanultam a tanulásról, és ezzel együtt ellátlak benneteket egy-két tippel is. Olyan dolgokról van szó, amelyekről nem is gondoltátok volna, hogyha tudatosan alkalmazzátok, hatékonyabban fogtok tanulni.

Hogyan?

Napirenddel, okos időbeosztással. Ha hazaértél, lazíts le egy fél órát, de utána rögtön kezdj neki a tanulásnak, ne hagyd este nyolc órára. Estére az agyad lefárad, ráadásul, ha késő éjszakába nyúlóan csinálod, teljesen feleslegesen tanulsz; tíz óra körül beindul a melatonin termelés, és elálmosodsz, a koncentrációképességed meg egyenlő lesz a nullával. Gondold át, milyen tárggyal kezded a tanulást: érdemes a nehezebbel kezdeni, de ezt nyilván te osztod be magad számára. Ami még nagyon fontos: a folyamatos tanulás lankasztja a figyelmedet, szóval 25-30 percenként tarts szünetet! Az a legjobb, ha ilyenkor teszel egy kört a házban vagy kint a levegőn, mert a járkálás serkenti a vérkeringésedet, az agyad több oxigénhez jut, ergo, frissebb leszel, jobban fog az agyad. Érdemes vizet kortyolnod közben, hogy tutira felfrissülj.

Hol?

Nem tanácsos a földön, a szőnyegen, az ágyon fekve tanulni. Nem szabad kinyúlnod közben a kanapén, és nem szabad belesüppedned egy kényelmes fotelbe. Tudom, ez drákói szigornak hangzik, de nem igaz, hogy még nem vetted észre, hogy elkényelmesedsz, elálmosodsz az ágyon vagy a kanapén fekve tanulás közben! A figyelmedet akkor tudod a legjobban a munkádra irányítani, ha asztalnál ülsz, egyenes háttal: ez a legegészségesebb testtartás, mind a gerincednek, mind a tüdődnek, mind az agyadnak.

Mit ne csinálj?

Tiszteld magadat annyira, hogyha már egyszer nekiálltál, igyekezz csak a tanulásra koncentrálni; hidd el, gyorsabban kész leszel. Ez azt jelenti, hogy ne legyen bekapcsolva a tévé közben. Azt is jelenti, hogy ne egyél. Ha éhes vagy, a félóránkénti szünetekben támadd meg a hűtőt, de tanulás közben ne egyél, mert a tévé háttérzajával együtt ez is megosztja a figyelmedet. Inni szabad, sőt, kifejezetten tanácsos, főleg, ha vízről van szó. (Zárójelben megjegyezném, hogy a tévé+evés kombináció sem a legokosabb dolog, bár a legtöbben már hozzászoktunk, pedig nem egészséges).

Saját tippjeim tapasztalatból

1. 15 éves korom óta listákon élek. Nem kell feltétlenül olyan túlzásba esned, mint ahogy én csinálom, de figyeld meg, hogy mennyivel rendezettebb lesz minden a fejedben, ha a tanulnivalót egy papíron rendszerezed, esetleg nehézségi sorrendet állítasz fel. Ezt a módszert a mindennapi dolgaidnál is bevezetheted. A dolog titka rém egyszerű: ha kész vagy egy feladattal, kipipálhatod, így a sikerélmény még némi önbizalmat is gerjeszt benned, és könnyebben veszed a következő akadályt, vagy házi feladatot. Pipálni jó dolog! :D

2. Ha hangosan felolvasod a tanulandó szöveget, sokkal jobban megragad benned a lényeg. Nem utolsó sorban itt már megint beszélhetünk az önbizalom növelésről: egyszer próbáld ki, hogy felolvasol egy könyvből 5-6 oldalt! Meglepő, mennyivel határozottabbnak érzed magad utána: egész egyszerűen hallattad a hangodat, még akkor is, ha senki sem hallotta.

3. Ha a dolgozat előtti napon készítesz egy lényeget kiemelő jegyzetet (oké, puskát), az sokat tud segíteni. Az anyag legfontosabb részét kiírod magadnak, így természetesen ezzel átismétled a lényeget, jobban fogsz emlékezni rá. De puskaként ne használd, csak tanulójegyzetként! :D

4. Ha lassan tanulsz, lassan olvasol, vagy nehezen látod át az összefüggéseket, segíts magadon! A koncentráció, a memória és a logika fejlesztésére a legegyszerűbb módszerek: olvass, és fejts rejtvényt. Én ezen kívül kiskorom óta a puzzle szerelmese vagyok, még 22 évesen is csinálom néha a kirakóst, csak most már 1000-1500-as verzióban. :D

Idegen nyelveket okosan

1. Az első és talán leglogikusabb tanácsom az, hogy kezdd a tanulást az idegen nyelvvel, és ha kész vagy a többi tárggyal, a végén vedd elő még 10 percre a nyelvet, hogy lemérd, mennyi új szóra vagy nyelvi szerkezetre emlékszel. A nyelveknél csakis a rendszeresség, és a folyamatos gyakorlás a kulcs: semmiféle 2 hetes intenzív tanfolyam nem tudja készen lenyomni a torkodon a külföldi nyelveket. Egy hónap múlva semmire sem emlékeznél belőle. Erre időt és energiát kell fordítanod.

2. A kedvenc angoltanáromtól tanultam, hogy egy számodra új idegen szóval legalább 20 különböző környezetben kell találkoznod, hogy az megragadjon a fejedben, és véglegesen a szókincsed részévé váljon. Na, most, ha eltekintünk a szövegkörnyezettől, és maradunk a környezetnél, akkor van egy jó módszer az új szavak tanulására. Fogj egy papírkát. Az egyik oldalára írd fel az idegen szót, a másikra a magyar megfelelőjét. Csinálhatsz belőle jó sokat, és helyezd el a papírkát otthon, a lakás különböző pontjain. Bemész a fürdőszobába, és a fogkefe tartó alatt ott kandikál egy magyar szó: teszteld magad, rávágod-e az angol vagy német megfelelőjét? Ott a hátulján a megoldás. Ha a szüleid elnézik neked, hogy a lakás minden pontja tele van cetlikkel, mert látják, hogy mennyire elszánt vagy az idegen szavak tanulásában, akkor nem lesz gond. :D (Ezt kémiai vagy matek képletekkel, irodalmi szakszavakkal is megcsinálhatod).

3. Otthoni gyakorlásra melegen ajánlom a Duolingo internetes nyelvtanuló programot. Nemrég a magyar verzió is elkészült, így abszolút megkönnyíti a dolgodat. Egyszerű, játékos, ingyenes, pontgyűjtős módszer a nyelvtanulásra. Ennél jobbat nem is kívánhatnál. Regisztrálj gyorsan!

4. Olvass, olvass, olvass! Vagy inkább: merj olvasni! Ismét csak tapasztalatból beszélek: akkor ugrott egy szép nagyot az angol nyelvtudásom, amikor elkezdtem egyszerű sztorikat olvasni angol nyelven. Rengeteg idegen szóval találkoztam, de a legtöbb jelentését ki tudtam következtetni a szövegkörnyezetből. Sőt, nem egy nyelvtani szerkezet akkor ugrott helyre a fejemben, amikor láttam sokszor használva folyó szövegben. Amit biztosan tudok ajánlani az angolt tanulóknak, az az Oxford Bookworms sorozat, ami különböző szinteket állít be, így a könnyített olvasmányok közül is ki tudod választani, melyikkel kezdd! Ha pedig elszántad magad arra, hogy eredetiben olvass egy angol művet, mindenféleképpen ajánlom a Harry Pottert. A többi idegen nyelvvel kapcsolatban nem tudok nyilatkozni, de ide megjegyzésben nyugodtan adjatok egymásnak tippeket, várjuk!

Ez egy hosszú bejegyzés lett, de furdalt volna a lelkiismeret, ha nem írom meg. Remélem, sikerült egy-két új dolgot mondanom. Ha pedig mélyebben el szeretnél merülni a tanulásmódszertanban, ajánlom neked azt a könyvet, amiből anno én is tanultam: Oroszlány Péter: Könyv a tanulásról. Hajrá! :)

DC xx

Tegyél a saját jókedvedért

Na, gyermekeim. Úgy gondoltam, összehozok egy ilyen bejegyzést, mert bizony van, akinek szüksége lehet rá. Leginkább a Twitteren tartom a kapcsolatot veletek, és attól, hogy nem reagálok minden egyes megnyilvánulásotokra, még ott vagyok, és figyelek: megemésztem, amiket írtok, leszűröm a tanulságot, és kitalálom, hogy írok nektek egy-két dologról.

Például a hangulatingadozásról. Sokan nem értitek, miért van az, hogy egyik percben legszívesebben átölelnétek a világot, a másikban meg jól képen törölnétek valamivel, lehetőleg egy nagy, súlyos, tüskés tárggyal, hogy minél jobban fájjon neki. Na, most… tudom, eleget hallottátok már, hogy ez a tinédzserkorhoz hozzá tartozik. Én ebben nem vagyok profi, csupán szeretnélek titeket ellátni pár tanáccsal. Ha ezekre tudatosan odafigyeltek, talán visszaszorítható az a rosszkedv, vagy a depresszióra és a bezártságra való hajlam. Ezek a tippek hülyén fognak hangzani. Nevetni fogsz rajtuk. Legyintesz, hogy ezt már minden női magazin lenyomta a torkodon. De én azért szeretném kicsit más perspektívába helyezni a dolgot: mi lenne, ha tudatosan odafigyelnél, és megpróbálnád jobbá tenni a közérzetedet?

1. Napfény

Ha! A csodaszer! Tudod, hogy mi nélkül nem fog termelni a szervezeted elég D vitamint? Na, vajon mi kell hozzá? Meglepetés, a napocska! Na, és tudod, hogy mire jó ez a hülye nevű D vitamin? Megostromolja a rosszkedvet. Kinyírja a feszültséget, és gyökerestül tünteti el a stresszt. Szóval… ha kint nyolcvan fok van, hétágra süt a nap, és te inkább bent görnyedsz a géped előtt, és éppen kikéred magadnak, hogy miért van az, hogy nyáron lehangolt vagy, akkor mire vársz? Nyomás kifelé! Naponta legalább fél órát tartózkodj a napon, de az isten szerelmére, kend be magad valami napvédő krémmel, mert még a végén anyukád nekem támad, hogy kihajtottalak a napra, csakhogy rákvörösre égj.

2. Víz

Ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni: igyál, igyál, igyál! Az agyadnak szüksége van az oxigénre, amit a levegőből és a vízből kap meg. Ha rosszkedved van, vagy furcsán érzed magad, gondold szépen végig, mikor ittál meg utoljára 2-3 dl vizet. Fejfájás ellen is nagyszerű. Én személy szerint rühellem a fájdalomcsillapítókat, ha széthasad a fejem, inkább megiszok fél liter vizet, vagy csinálok magamnak egy gyógyteát. A víz a hidratálásban is segít, sőt, elengedhetetlen. A tested egész egyszerűen kiszárad víz nélkül: általános szabály, hogyha azt érzed, szomjas vagy, az már a testednek egy vészreakciója. Nem szabad addig várnod, amíg megszomjazol, igyál rendszeresen, még ha csak egy-két kortyot is. Napi 3 liter körül meg kellene innod. Ja, és ha éppen fogyni szeretnél, az rendszeres vízfogyasztás mellett fog csak menni. Felfrissít, élénkít, gyógyít, fogyaszt, mi kell még?!

3. Zene

Na, most feltaláltam a spanyolviaszt, mi? De komolyan: ahelyett, hogy némán depiznél a négy fal között, kapcsolj be valami zenét. Felőlem lehet death metál, de akkor sem kell csendben ülni egész nap a szobádban. Csak szóljon valami. Lehetőleg olyasmi, aminek dallama is van… Nem egy ismerősöm mondta már nekem, hogy mennyire hülye, mert észrevette, hogy mostanában rosszul érzi magát, és rájött, hogy kevesebb zenét hallgat, mint amennyit szokott… Aztán bekapcsolja a rádiót, és máris kivirul. Jé, tényleg? Aztaaa!

4. Olvasás

Aki szeret olvasni, annak butaság erre külön felhívni a figyelmét, de talán így is megéri. Az olvasás egész egyszerűen leköti a figyelmedet, így nem foglalkozol majd a gondjaiddal, vagy az aggodalmaiddal, amik az őrültbe kergetnek. Olvastam valahol, hogy már 6 perc folyamatos olvasás után kimutathatóan nyugodtabbak leszünk, kikapcsolódunk, lelazítunk, úgyhogy tökre megéri. (Ami azt jelenti, hogy te most sokkal nyugodtabb vagy, mint amilyen a blogbejegyzés elolvasása előtt voltál, ugye, igazam van? :D)

5. Kevesebb közösségi média

Nem az anyukád vagyok, viszont tapasztalatból fogom megosztani veled ezt a tanácsot: az ég áldjon meg, hát ne görgesd azt a szerencsétlen Facebookot állandóan! Beszippant, és azon kapod magad, hogy csak görgetsz, görgetsz, és elszállt egy újabb óra az életedből. A szemed kikészül, mert közben alig pislogsz. Tele lesz a fejed a rengeteg információval, a cikkekkel, a hírekkel, amelyek másodpercenként jönnek, és frissülnek, és teljesen lefárasztják az agyadat. Persze, hogy kell a közösségi média, vannak jó oldalai, de amikor csak unalmadban csinálod, és közben fáj a fejed, és egyébként is hadilábon állsz az egész világgal, miért kínzod magadat? Sürgősen bezárni az internetet!

6. Egyél normálisan, rendszeresen

Észre se veszed, de attól is lehetsz ideges, vagy rosszkedvű, mert órák óta nem ettél semmit. Vagy nem ettél értelmes, tápláló kaját! Én például megfigyeltem, hogy ha chipset eszek, utána kifejezetten rosszabb lesz a kedvem. Leszoktam a gyorskajáról, és a szemét nasikról is, pont azért, hogy legalább az étel, amit magamhoz veszek, ne fordulhasson ellenem. Figyelj oda arra, hogy ne hagyj ki egyetlen főétkezést sem, mert a hangulatodat nagymértékben befolyásolja! Eleged van saját magadból, úgy érzed, kötözködős lettél, és mogorva? Könyörgök, egyél normálisan. És gondold át a többi tippet is, amit adtam! Hajrá, csak boldogan, csak egészségesen! :)

DC xx