Előre megkérlek, hogyha ez nem a te inged lesz, még véletlenül se vedd magadra. De meglehet, hogy úgy passzol majd, mintha csak rád öntötték volna.
Megszokhattátok tőlem az őszinteséget: szóval az a helyzet, hogy kicsit kétségbe vagyok esve. Minden alkalommal, amikor rátévedek egy folytatásos sztori oldalára az instagramon, a következők játszódnak le bennem, nem feltétlenül ebben a sorrendben: elképedés, hányinger, düh, szomorúság, tanácstalanság, rémület. Ha kínoz valami, általában kiírom magamból, ezért is születik most ez a bejegyzés. Jó, amikor azt írom, rémület, már túlzásnak hangzik - de higgyétek el, nem az.
Általánosítanom kell, mert túlságosan sok esetben találkoztam ugyanazzal a jelenséggel: egy folytatásos sztorival, ami egy hozzáillő instás kép alatt kerül publikálásra. Az írójuk naponta, hetente, különböző gyakorisággal tölti fel a részeket, és így ebből előbb-utóbb kialakul egy történetféleség. Ezek a tények. Most pedig kicsit durvulok, elnézést kérek a hangnemért - ugyanis a következőkkel van hatalmas problémám.
Megszokhattátok tőlem az őszinteséget: szóval az a helyzet, hogy kicsit kétségbe vagyok esve. Minden alkalommal, amikor rátévedek egy folytatásos sztori oldalára az instagramon, a következők játszódnak le bennem, nem feltétlenül ebben a sorrendben: elképedés, hányinger, düh, szomorúság, tanácstalanság, rémület. Ha kínoz valami, általában kiírom magamból, ezért is születik most ez a bejegyzés. Jó, amikor azt írom, rémület, már túlzásnak hangzik - de higgyétek el, nem az.
Általánosítanom kell, mert túlságosan sok esetben találkoztam ugyanazzal a jelenséggel: egy folytatásos sztorival, ami egy hozzáillő instás kép alatt kerül publikálásra. Az írójuk naponta, hetente, különböző gyakorisággal tölti fel a részeket, és így ebből előbb-utóbb kialakul egy történetféleség. Ezek a tények. Most pedig kicsit durvulok, elnézést kérek a hangnemért - ugyanis a következőkkel van hatalmas problémám.
Történetet nem telefonon pötyögve írunk. Nem, nem és nem. Sajnálom, ebből nem engedek. A leghitványabb szappanopera íróiból is kinézem, hogy leülnek legalább egy számítógép elé bepötyögni a forgatókönyvet. Telefonon. Egyszerűen. Nem. Tudsz. Hatékonyan. Dolgozni. A. Szöveggel. Merthogy igen, a szöveggel bizony dolgozni kell. Szórakozásból találsz ki sztorikat magadnak, tudom én, ne vegyem rögtön annyira véresen komolyan ezt az ügyet. Oké, ha csak magadnak írod, minek az olvasók, miért publikálod nyilvánosan? Gondolkozz el a történetíró lehetséges feladatairól, kérlek.
A mobilon való nyomkodás eredménye a folyamatos melléütés vagy az autocorrect, ami elképesztő dolgokat tud produkálni. Magyarázd már meg, kérlek, hogy miért nem nézed át a munkádat? Miért kerül ki hajmeresztő helyesírással a szöveged? Miért nem adsz az írásodra? Ha mindenképpen instagramon akarod publikálni, akkor is legalább gépen, szövegszerkesztő programmal írd meg előbb az adott részt, ami pirossal aláhúzza neked az oltári baklövéseket. Ezt a szöveget felőlem aztán másold be az instára, ha neked ez így megfelel, de könyörgöm... Ne a telefonodon pötyögj valami hirtelen kitalált párbeszédet tele hibával, mert ha hiszed, ha nem: történetalkotóként felelősséged van. Főleg, ha büszkén nevezed magadat írónak, holott kérdéses, mikortól van bárkinek is joga felruháznia magát ezzel a címkével.
Író vagy? Merész kijelentés, ám legyen így. A legjobb írók az idők során új stílust, új hangot képviseltek, irányt mutattak annak, aki olvasta őket. Hogy néz ki a te iránymutatásod? Milyen az a központozás? Hol a párbeszéd jelölése? Hol a dramaturgia, a karakterek kidolgozása? Hol az egyediség? Hol az üzenet? Hol a valódi szórakoztatás, amikor nem húzom fel magam minden harmadik szónál a helyesírás miatt? Hol vannak az értékek? Miért írunk 12 évesen förtelmesen gyatra, erotikusnak alig gúnyolható, alapvető biológiát figyelmen kívül hagyó borzadályokat?
Túl komolyan veszem, azt mondod. Igen, meglehet. De azért nézzük csak: megírsz egy részt a legújabb történetedből, ahol főszereplőnk, egy 14 éves lány az aktuális mostohaapával folytat viszonyt. A szókincsed elég hiányos, valószínűleg még sosem élted át azokat a dolgokat, amikről éppen írsz, csak elszaladt a fantáziád (ami nem bűn). Csupán az a gond, hogy felbátorít az az ötszáz lájk és az ötven komment, ami az új részhez érkezett. "Folytit!" - ezt írják. Igen, a szexualitás iránti kíváncsiságnak nehéz parancsolni, én nem is erről beszélek... Még mindig a minőségről van szó. A valós és a valótlan közti hatalmas szakadékról. Az alapvető helyesírási szabályokról. A gyakorlásról, az írásod átolvasásáról, a javításról... Annyi mindenről, ha történetírónak szeretnéd nevezni magad.
Megmondom, miért aggódom még: az egyediség hiányának valami egészen új formájáról is szót kell ejtenünk. Gondolkoztam egy sort, hogy egyáltalán létezhetett-e korábban az a jelenség, hogy akár a piacon, a karaktereket és a sztoriötleteket ingyen elvihető portékaként kitesszük, hadd vigyék. Ez régi fájdalmam (mint ahogy a legtöbb fent sorolt probléma is), már a bloggerkedés óta jelen van, nem az instával kúszott be az internetre. Több ezer követője van az olyan profiloknak instán, amelyek azt hirdetik, hogy sztori ötleteket és kész, kidolgozott karaktereket lehet szerezni/leszedni róluk. Ez... ez egyszerűen elképesztő. Hol a fantázia? Hol a kemény munka? Az idő és az energia, amit beleölsz egy történet megalkotásába? Tényleg ennyi lenne, itt tartunk? Ellopod, lenyúlod, hisz úgyis ingyen adják? Összekoholod belőle a romantikus sztoricskádat, kiteszed instára, ezzel létrehozva 10-15 történeti motívum ezerszer megírt, sokadik variáció-kombinációját, aztán... aztán lesz száz feliratkozód. Majd ötszáz. És ezer. Ezer olvasó, aki olyan történetet kap, ami elsietett, kidolgozatlan, hanyag, felületes, hibás, nyelvtanilag, stílus tekintetében és erkölcsileg (ha van benne legalább egy vágyakozó mostohaapa) elég rendesen megkérdőjelezhető.
Kérlek, ne takarózz azzal, hogy "De hát ez csak egy story!" Bizonyára, ha nem a szó magyar megfelelőjét használod (sztori, avagy TÖRTÉNET), az felment alóla, hogy muszáj legyen magadra venned ezt az inget, amit rád akarok adni. Ha instagramon vagy egy blogon publikálod a történetedet az olvasóknak, ha akarod, ha nem, egyfajta példát, irányt mutatsz nekik. Miért szoktatod őket hozzá ahhoz, hogy a rettenetes helyesírás, az ellenőrizetlen munka, a lopott karakterek és a fantáziátlan, dramaturgiailag vállalhatatlan történet rendben van? Nem. Nincs rendben. Történetírónak vallom magam, ahogy te is, hisz ezt mutatod az instavilágnak. Mint alkotó az alkotónak, azt kérem tőled, hogy próbáld meg komolyabban venni azt, amivel a szabadidődet töltöd! Ne mészárold le kegyetlenül az anyanyelvünk alapvető szabályait, az emberi méltósággal és az értékekkel pedig végképp ne dobálózz! És olvass többet!
Olvasó is vagyok. Jó történetekre szomjazom, és ez a szomjúság sosem szűnik meg egy kíváncsi embernél. Írj nekünk minőségi történeteket, kérlek, olvasni akarom őket! Szükségünk van az értékes, szórakoztató, vicces, kikapcsoló, lelket simogató írásokra. Legyen ez a megszokott. Legyen ez a szint, emelkedjen az a léc. Segíts, építs, gazdagíts! Gyakorolj írni, és gyakorolj önkritikát!
Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll,
Dóra xx
.jpg)
